[f]A folyóvízi horgászat új alapjaiSzázon túl, feederrelSzínháztól a vízpartigIsmét a kövesek!„Mindenki hozzon magával egy embert!”Túra a Jurassic parkbanNógrádi paducokHínárosban[-f]
A folyóvízi horgászat új alapjai 
Ôsz van, a folyóvízi horgászat legjobb idôszaka. Kedves folyóm, a Duna alacsony vízállása horgászatra csábít. Az ordasi Duna-partot céloztam meg. Ezen a partszakaszon minden év májusában és szeptemberében tartjuk nagy népszerûségnek örvendô rendezvényünket, a Haldorádó Duna Netbarát Horgásztalálkozót. A verseny fôszervezôjének, Jeszynek köszönhetôen idôjárástól és vízállástól függetlenül minimum 50-60 horgász méri össze itt alkalmanként a tudását és szerencséjét. Sok embert vonzanak a vad dunai halak, a csodálatos környezet, a remek társaság, és természetesen szeretnék a verseny trófeáit is megnyerni. |
Százon túl, feederrel 
Eszemben sincs vitatni a legkiválóbb feederhorgászok által is hangoztatott véleményt, hogy a klasszikus feederezés legfeljebb ötven méter körüli távolságig gyakorolható, annak a kritériumnak is megfelelve, hogy az érzékeny spiccen észlelt kapásra jó ütemû bevágással reagálva, ténylegesen a horgász akasztja meg a halat. Most mégis olyan horgászatra invitálom az olvasókat, ahol a pontyok legjavát néhány méterrel száznál is nagyobb távolságról fogták energós barátaim. |
A Fishing&Hunting Channelnél eltöltött két évem alatt sok jó riporterrel dolgoztam együtt, rengeteg kiváló munkatárssal hozott össze a sors. Közülük is kiemelkedik Csôre Gábor színmûvész, akivel már az elsô munkáink alatt gyorsan közös hullámhosszra kerültünk. Öröm olyan emberrel dolgozni, aki a szakmája mestere. Gábor 14 éve a Vígszínház tagja, munkáját több társasági díjjal, többek között Ruttkai Éva Emlékgyûrûvel és Hegedûs Gyula Díjjal jutalmazták. Ám Gábor nemcsak jó színész, hanem kiváló horgász is! Ha szabadideje engedi, rohan a vízpartra, ahol kedvenc módszerének, a pergetésnek hódolhat. |
Az elmúlt idôszakban már volt szó a kôsüllôkrôl és horgászatukról. Ám a jóból nem árt meg a sok… Természetesen regényt is lehetne írni a kôsüllô horgászatáról - még akkor is, ha csupán a pergetésrôl, az én kedvenc módszeremrôl beszélünk. |
„Mindenki hozzon magával egy embert!” 
Nem áll szándékomban utalni a hajdani kampányszlogenre, de öröm hallani, ha valaki teljes mellbedobással közénk áll. Egyre fogyatkozó táborunkból leginkább a fiatalabb generáció hiánya érezhetô. Bízzunk benne, hogy elôbb-utóbb az internet virtuális tébolyából, a plázamozik pop-corn és kóla szagú világából sikerül a vízpartra csábítani a srácokat is. Hogy mi kell egy „fertôzô betegség” elterjesztésére, megtudhatjuk Birki Andrástól, akit a pontyhorgászok nemcsak jól ismernek, de elismerik sportszerû magatartását és kitûnô eredményeit. Ô nem a gyerekekkel kezdte, hanem apósát oltotta be a nemes szérummal. |
Augusztusi túrám helyszíne egy számomra teljesen ismeretlen bányató volt. Hallomásból annyit tudtam, hogy eddig nem nagyon horgászták, vagy akik horgászták, a szép halakat hazavitték, esetleg - ami mostanában nagy divat lett az országunkban - eladták egy másik vízbe. Mivel a tó rendkívül változatos mederrel rendelkezik, reméltük, hogy él még benne egy-két öreg ponty, ami túlélhette a húshorgászok és rapsicok támadásait. Csapattársunk, Bundik Zsolt elôttünk pár héttel volt ezen a szeszélyes vízen, igen jó eredménnyel: az egy hét alatt rengeteg szép amurt és pontyot zsákmányolt. Így tehát nagy reményekkel indultunk Kozma Tomival a Budapesttôl körülbelül húsz kilométerre, Bugyi község mellett található Jurassic-tóra. A víz közel negyven éves múltjára visszatekintve bíztunk benne, hogy szép élményekkel fogunk gazdagodni. |
Talán már 15 éve, hogy az egyik legrangosabb hazai mûlegyessel, Demus Péterrel együtt horgásztam. Pár hete újra találkoztunk Nógrádszakálban, szûkebb pátriájában. Sok emlékezetes régi horgászat - Viszló-patak, Una folyó, Pinka, Ipoly, Duna, Által-ér - fûz össze bennünket, és most, közel másfél évtized után megint találkoztunk, az Ipoly paducai kapcsán. Filmet kellett forgatnom a sokat változó folyóról, melynek sok évvel ezelôtt az ipolytarnóci szakaszán nem volt ritka a sebes és szivárványos pisztráng, esetenként a pénzes pér, és ott fogtam életem elsô pethényi márnáját is. |
Hínárosban 
Sokunk bosszúsága, amikor kedvenc helyeinken szinte a víz felszínéig érô hínárerdô ágaskodik. Az átlag horgász ilyenkor úgy véli, bizony lôttek a pergetésnek. Támolygót, körforgót, pláne twistert, gumihalat vontatni ezen a terepen szinte lehetetlen. A hínár sajnos ilyen huncut élôlény, kivált a nyári idôszakban képes hihetetlenül rövid idô alatt magáévá tenni egyes tavak összes vízrétegét. Egy szerencsénk van csupán: így ôsz tájékán nemsokára megszabadulunk tôle. Ahogy jönnek a hidegebb napok, úgy esik össze ez a leveles-száras vízi átok. |
