A Tisza-tó lehetőségeiAmikor árad a DunaA méret a lényegHarcsára wobblerrelÖrömpeca édessel és halassalEgyéjszakás kaland a Kis-DunánEredményes versenypraktikákAz esti tározón
A Tisza-tó lehetőségei 
Minden horgásznak van kedvenc vize. Több okból lehet kötődni egy vízhez: a közelsége, szépsége vagy halbősége miatt. Az az ideális, ha mindez egyben megtalálható. Nekem a Tisza-tó ebbe a kategóriába tartozik, hihetetlen természeti tartalékokkal. Két éve írtam egy hasonló cikket itt, a Sporthorgász hasábjain. Most visszaolvasva szembesültem azzal, hogy bizony sok dolog megvalósult belőle. Azóta azonban sok víz lefolyt a Tiszán, és lenne még bőven tennivaló. |
Amikor árad a Duna 
A folyóvízi horgászatot legfőképpen a vízállás befolyásolja. Gyakran tíz centiméter vízszintingadozás is eredményezhet ugyanazon a helyen betlit vagy váratlan haldömpinget. A változékony tavaszi és kora nyári időszakban nem könnyű eldönteni, hol horgásszunk, és milyen stratégiát alkalmazzunk. Ebben próbálok most némi segítséget nyújtani. |
A méret a lényeg 
Pölöskei túrámat követően a magyar tengerhez vettem az irányt. Az előző években a Balatonon eltöltött horgászataimra hivatkozva egyértelműen kijelenthetem, hogy az áprilisi utolsó hetek itt a legsikeresebbek. Ezen apropóból nem volt kérdés a helyszín. Mindig is nagyon szerettem a Balatonon horgászni, de az utóbbi két évben más vizekre mentem nagy pontyokra vadászni. |
Harcsára wobblerrel 
Hazai vizeink legnagyobbra növő ragadózó hala a harcsa. Egy-egy nagyobb példány megfogása nem kis kihívást jelent mind a horgász, mind a felszerelésünk számára. A nagytestű hal méretéhez megfelelően összeállított horgászfelszerelés kiemelt jelentőséget kap. A wobbler, a horgok, a forgók, a kapcsok, a kötések, a zsinórok és nem utolsósorban a bot és az orsó mind a megfelelő erősségűnek kell hogy legyen, egyik sem lehet a gyenge láncszem, mert az a hal elvesztéséhez vezethet. |
Örömpeca édessel és halassal 
A II. Walter Team-Wundergaff Úszós Kupa alaposan felcsigázta a résztvevők nagy pontyok fogása iránti érdeklődését, ezért az sem csoda, hogy Csomor Péter és Csillag László alig két nappal később újra a Rab Sporthorgásztavon horgásztak. Most azonban elfelejthették a versenyeken többnyire eredményes sok kicsi sokra megy elvet, és leginkább azt tartották szem előtt, hogy minél nagyobb a ponty, annál jobb és izgalmasabb. Persze tettek is érte bőven, hogy a tó rakós botot próbára tévő halai felkeressék az etetéseiket, és a csalijaikat se kerüljék el. |
Egyéjszakás kaland a Kis-Dunán 
Március végén, az enyhe időnek köszönhetően a kis-dunai víz hőmérséklete elérte a 10-12 Celsius-fokot - ami már jó lehet a pontyfogás szempontjából. Ilyenkor megindulnak a halak a szokásos táplálékszerző körútjukra, és nem egy helyen bandáznak, mint a téli vermelés időszakában. A víz felmelegedésével a táplálékállatok is megjelennek a sekélyebb vizeken, medertörések tövében. Így elhatároztam, hogy ellátogatok a Kis-Dunára. Bár az éjszakák hűvösek voltak, de meleg ruhával és hálózsákkal ez nem okozhatott gondot. |
Eredményes versenypraktikák 
Az első bojlis versenyek óta eltelt 14-15 év alatt egyre nőtt a népszerűségük. Hatalmas fejlődésen ment keresztül ez a sport, jobbnál jobb csapatok alakultak az elmúlt években. A csapatok komoly tudást halmoztak fel, s rendelkeznek mindazokkal a technikákkal és taktikákkal, melyekkel a dobogós helyezések elérése reális cél. Olyan sűrű az élmezőny, oly kis különbségek akadnak a horgászok tudása között, hogy néha minimális eltérések adódnak egy verseny végeredménye során. Éppen ezért minden apróságnak, ami a jobb eredmény elérését segíti, hatalmas a jelentősége. |
Az esti tározón 
Lágyan siklunk be az öblítőcsatorna torkolatába, magunk mögött hagyva a folyót. Az ártéri növényzet mélyen belehajol a vízbe, mintha csak az itt közlekedőket köszöntené, szinte húz magával a varázslatos táj. Itt még áramlik a víz, és a gyorsabb szakaszokon éles rablásoktól hangos, látványos a felszín. Balinok szedik a vámot a megrészegült küszcsapatokból. Csábítgatnak egy kis pergetésre, de most erre nincs időnk. Hamarosan elbukik a napkorong, de addigra a „rét” közepére kell érnünk, és a magunkkal hozott fürge bodorkákat csatasorba szeretnénk állítani. Belesiklunk a tározó-térbe, ahol végtelenné válik a felszín. Hatalmas feszített víztükör, csak néhol ágaskodnak korhadt rönkök a víz fölé, némi támpontul szolgálva, hogy tudjuk a helyes irányt. Nem vagyok híve a letett botos süllőzésnek, csak a párom kedvéért szoktunk kijönni nosztalgiázni picit, de a környezet, a naplemente semmihez nem fogható hangulata mindig magával ragad. |
