Feederakadémia - Pontyhorgászat a Dunán!, Távol a civilizációtól, Legyetek jó, ha tudtok, Rocker Vili ütemre húzza, Fogasok éjszakája, Pergető-útmutató-Körbe-körbe pörögve, Téli halak, Gyakorlat teszi-Sziklás parti horgászat
Sok feltételnek kell teljesülnie, hogy olyan nem mindennapi fogásokkal „dicsekedhessünk”, amilyenek ebben az írásban szerepelnek. Az ok egyszerű: ezeket nem álló-, hanem hazánk legnagyobb folyóvizéből sikerült kifogni, ami bizony még a Dunát jól ismerőknek sem egyszerű feladat… Az öreg folyó és haljárása kiszámíthatatlan. De a szerencsés és kitartó horgász néhány alkalommal nem hétköznapi élmény részese lehet. Most, e zord, hideg, téli napon egy késő őszi, dunai pontyportyára csábítom az érdeklődőket! |
Az ősi állapotokat megőrző, természetes vizeink egyre jobban fogynak, mindent meghódít az ember. Magyarországon már nem nagyon akad olyan hely, ahol egyedül, a nyüzsgés elől elbújva, nyugodtan horgászhatunk. Mind gyakrabban vesszük más országok felé az irányt, ahol a hatalmas, több ezer hektáros víztározókon vagy az óriási folyók mentén még bőven vannak érintetlen területek. A spanyolországi Ebrón szintén megadatik az embernek a civilizációtól távoli élet, a nyugalom, a béke. Természetesen ezen a vízen a halállomány is más kategóriát jelent; szép fogásokkal, fantasztikus élményekkel gazdagodhatunk egy-egy túra alkalmából. |
A halfogás tudományának kialakulása valószínűleg még jóval az emberi kultúra megjelenése előtt kezdődött. Az ősi eredetet mi sem bizonyítja jobban, mint az a kiolthatatlan vágy, ami a modern kor emberét is a vízpartra vonzza - annak ellenére, hogy fennmaradásunk már nem függ e képességeinktől. Mégis, sokan vagyunk, akik nem tudunk élni nélküle, igényeljük a természet közelségét és annak a tevékenységnek a gyakorlását, melyet őseink hagytak ránk. A műlegyezés sokak számára csak egy a számos horgászmódszer közül. |
Borongós téli táj, ónos eső, égig érő, füstokádó gyárkémény, egy fehér foltos kutya, Neo és a mindenki által tévesen fekete sügérnek becézett nagy szájú pisztrángsügér. Immár harmadszor fogadott ez a markáns, szocreálba illő kép a Bokodi-tavon. Kezdtem úgy érezni magam, mint Ray Bradbury novellájában a szerencsétlen főhős, aki mindennap arra ébred, hogy hétfő van. Ráadásul az eső is mindig rákezdett, amikor elővettük a kamerát. De szerencsénkre ott volt Varga Vilmos, aki évente 250-300 napot horgászik, és most sem jött hiába… |
Kétszeresen is sűrűn vert a szívem. Először, mert éjszakai horgászatra indultunk, ami mindig izgalmas számomra; másodszor, mert Tibi barátom olyan helyre vitt, ahol három napja rettentően beletenyerelt a süllőkbe. őszintén szólva nem is reménykedtem komoly zsákmányban, mert az ilyen nagy fogások ritkán ismétlődnek meg - legalábbis velem. |
Mindössze egy halat sikerült fognom az egész napos cserkelés során. Lehetett akár véletlen is, de én szerettem volna hinni, hogy az állandó csalicserélgetésnek is volt ebben egy kis szerepe. A horgászatban amúgy is az egyik leghálásabb dolog a különböző hipotézisek felállítása, hiszen az igazán érintettek - a halak - nem tudnak hozzászólni… Azt, hogy ezek az eszmefuttatások mennyire állnak közel az igazsághoz, nehéz megtudni, viszont sok esetben „lelki kapaszkodót” jelentenek egy-egy sikertelen horgászat után. |
Karácsony előtt mindig frászban vagyok. Halat kell fogni az ünnepekre - de ez nem olyan egyszerű. Könnyebb volna kimenni a csarnokba, vagy a korábban fogottat bespájzolni, de az meg nem az igazi. Marad a kérdés: hol fogok halat az ünnep előtti napokban? |
A tengeri peca talán a legnagyobb kihívást jelenti a horgászok körében. A végtelen tenger, az időjárás, az árapály, a szél, a légnyomás mind meghatározói az eredményességnek, nem beszélve a tengeri halak édesvízi rokonaiktól gyökeresen eltérő szokásairól. Ha tengeri horgászatról beszélünk, sokan hajóról vagy biztonságos csónakból képzelik el az eredményes halfogást - pedig a tengeri horgászok nagy százaléka a partról próbálkozik. Zsákmányuk mind a halak méretében, mind mennyiségében igen jelentős. |
-
