Csodaszép időt sikerült kifognunk. Csiga barátom csónakjával keresgéltük a jobb helyeket, megálltunk több felé is. Az utolsónak hagyott volt a legsikeresebb, ahova csak délutánra akartunk odaérni.
Pont munka-telefon érkezett, és a cím felírásához készülődtem, amikor olyan vehemens kapás kopogtatott be a kis boton, hogy azt hittem, repül, vagy törik. Az ügyfelet gyorsan megkértem, hívjon vissza később, én meg elkaptam a vészesen görbülő bot végét. Sejthető, ilyenkor már szó sincs nyeletésről, sőt, bevágásról sem igazán. Ám ahogy a botra ráemeltem, fantasztikusan izgalmas és emlékezetes látványt nyújtva szinte felrobbant a sekély víz, és szinte farokról fejre, fejről farokra bucskázva ugrándozott párat a csuka, majd kitört oldalra. Érdekes, hogy a csónakot teljesen körbe egyszer sem úszta a hal, ám néha 10-15 méterekre is kitört. Kellemes zene volt hallani a fék zümmögését, ahogy adagolja a zsinórt, hallani a szél fütyülését a feszülő zsinóron, érezni és látni a karikába hajlott boton a hal erejét, erőteljes védekezését. Nagyjából 10-15 percig tartott a fárasztás. Nem mértem.
A megszákolása simán ment. A csónakba emelés után bár csinált pár bukfencet, ám ennek az lett a következménye, hogy a horog kiakadt a szája széléből, és nem kellett szabadítgatással kínlódni, kínozni. Meg különben is, ha torokra nyelte volna a horgot, nem nyúlkáltam volna a krokodil torkában, inkább elvágtam volna a zsinórt. A mérleg hamar előkerült, kitáráztam, majd némi ide-oda rohangászást követően meg is állt, méghozzá nem is akárhol. 6.19 kg-nál.
Az Új csúcsom.
Bár a nap közben fogott 3.40-es is csodaszép jószág volt, de ez, húúú, fantasztikus.
A felszerelés egy szuperlightos kis egyszerű kombó volt. Az orsó egy Trabucco Supercast FD-X5-t, melynek a dobja tűzpiros 0.203-as Trabucco T-Force XPS Ridge Plus zsinórral volt feltöltve, mely egy Shakespeare Royalty 2-15 grammos kis 210 centiméteres boton kapaszkodott.
Az előkém Trabucco XPS Fluorocarbon zsinór (ezeket használtam pergetéskor is előkének), és 0.26-os méretben használtam kb 60 centiméteres hosszúságban. A horog a szokásos hosszú szárú Gamakatsu Worm 36, 1-es méret.
Az elpusztult csalihalat a szokásos módon készítettem elő, és fűztem fel a horogra. Az oldaláról hosszirányban levágtam egy filé szerű réteget úgy, hogy a belső részek megmaradjanak, és a fej mindkét része is egészben legyen a szemekkel. Majd az orrán átfűztem a horgot, és úgy vetettem be kb. 15 méterre a szereléket, ügyelve rá, hogy a csalihal a gyenge rögzítés miatt le ne szakadjon.
Ugyanitt, ugyanúgy az 50 centi körüli vízben Csiga barátom fogott egy 2.20-as süllőt is.