A 2013-as őszöm nagyon szépen alakult, egymást követték az eredményes horgásztúrák, ezután jött az enyhe tél, és mire kitavaszodott, nagy reményekkel indultam a pontyok után. De valahogy nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy szerettem volna. Horgászataim rendre nagyon kevés eredménnyel zárultak. Már komolyan elkezdtem gondolkodni, hogy talán én csinálok valamit rosszul. Aztán egyre szebben alakultak a horgászataim, így az év végén elmondhatom, hogy életem eddigi legjobb horgászévét zártam 2014-ben!
Mint ahogyan a bevezetőben is említettem, finoman szólva sem indult fényesen az évkezdet, pedig több különböző jellegű vízen is kísérleteztem, de a szerencse igencsak elpártolt mellőlem. Majd a tavasz végéhez közeledve eljött az év első igazi vadvízi túrája, kedvenc szigetközi Duna-ágamon. A horgászat közeledtével egyre kíváncsibban vártam, hogy vajon milyen eredménnyel sikerül zárnom. Mikor napokkal az indulás előtt megláttam a meteorológiai előjelzésben, hogy szinte világvégét hirdetnek rengeteg esővel és orkán erejű széllel, már meg sem lepődtem. Barátaim - akik velem tartottak - még az indulás előtti napon is próbáltak lebeszélni, az időjárásra tekintettel az javasolták, hogy halasszuk el egy-két héttel a horgásztúrát. Természetesen nem tudtak józan érvekkel sem meggyőzni. Helyettük nem dönthettem, de én mindenképpen nekivágtam! És milyen jól tettem! Több tíz kilogramm körüli ponty megfogását követően (melyeknek egyenként nagyon örültem) megfogtam a túra legszebb és egyben legnagyobb halát egy több mint 12,5 kilogrammos nyurgapontyot, mellyel remélem, idén tavasszal újra összehoz a sors.
Ezt követően a munkám mellett sikerült a horgászatra is szánni egy kis időt, és az egynapos horgászatokat is rendre eredményesen zártam, mintha alapjaiban változott volna meg minden. Egy szokványos nyári hét elején az időjárás-előrejelzés erős hidegfrontot ígért viharos széllel a hét végére. Egyből arra gondoltam, hogy vízparton kell lennem! Sajnos nagyon elfoglalt voltam, ezért csupán a pénteki nap tudtam (pontosabban tudtunk, sikerült páromat is rábeszélni, hogy tartson velem) elindulni egy szűk huszonnégy órára a lakhelyemtől nem túl távol található Fish Aréna horgásztóra, ahol ezelőtt még soha nem horgásztam. A tó legvége üres volt, nekem tökéletesnek tűnt, hiszen pont ide fújt a gyengének nem nevezhető szél. Hamar sikerült pár amurt és tokot fognunk. Délután, mikor párom ismét egy „ormányost” fárasztott, megszólalt az én jelzőm is: határozott egyre gyorsuló kapásba nyúltam bele, amit követően egyből éreztem, hogy a hal nem az apraja közül való. Szép lassan oldalazott, miközben én a partról fárasztva próbáltam lopni a távolságot. Mindvégig az aljzatot követte, nem igazán akart feljebb jönni, de amikor a hatalmas pikkelyes test áttörte a víztükröt, szerintem a szívverésem is megállt egy pillanatra! „Mennyivel más érezni és meglátni a nagy halat!”, gondoltam magamban, majd kedvesem óvatosan megszákolta az óriást. A matracra fektetve csodálkoztunk a hihetetlen fogáson. A mérlegelés eredménye 24,52 kilogramm - hihetetlen, megvan az új egyéni rekord! Mindketten nagyon örültünk a fogásnak. Reggel hatig tudtunk maradni, sikerült több szép halat is megfognunk, de én valahogy csak arra az egyre tudtam gondolni.
Szeptember elején eljött a már oly rég óta tervezett zalaszentmihályi horgásztúra ideje, ami - mondanom sem kell - szakadó esővel kezdődött és ott tartózkodásunk alatt alig néhány óra volt, mikor nem esett az égi áldás. A második nap hajnalán erős, húzós kapásra lettem figyelmes. Csabával gyorsan csónakba szálltunk és a hal fölé siettünk - az akadók miatt nem mertem volna egy parti fárasztás kockázatát felvállalni. Ahogyan fölé értünk, még a fenék közelében tartózkodott, majd egyszer csak feljött és egyetlen farokcsapásával mindkettőnket bőrig áztatott. Na, ez volt az igazi ébresztő! Ekkor már láttuk, hogy amur, csak a méreteit nem igazán tudtuk felfogni. Még tett néhány kört, azután a szákban kötött ki a hatalmas példány. A partra érve azonnal megmértük a behemótot, ami a nagy krokodil matracot teljesen kitöltötte és még a farka kissé túl is lógott azon. A hatalmas amur súlya 22,38 kilogramm volt! Boldogságom határtalanná vált, évek óta vágytam egy 20 feletti amurra, és most, mikor a legkevésbé számítottam rá, megkaptam.
Ezeket az élményeket követően azt hittem, nem lehet már tovább fokozni a sikereket, de eljött az ősz és a lökösházi horgászatom, ahol Ernő barátommal két napot töltöttem. Huszonnégy óra horgászat után - miközben a reggelinket fogyasztottuk - megszólalt az egyik jelzőm. Nem gyorsan, inkább csak határozottan és folyamatosan húzta, míg közbe nem avatkoztam. A hatalmas törések miatt csónakkal a hal fölé mentünk és így fárasztottuk ki az öreg tükröst, ami az új hivatalos rekord ezen a tavon. A mérleg 18,98 kilogrammnál állt meg. Hihetetlen: egy bányatavon egy kétnapos horgászat alatt megfogni a tó legöregebb, legrafináltabb halát - erre gondolni se mertem volna az indulás előtt! Mikor ott álltam a vízben kezemben a hallal, talán akkor értettem meg igazán, mi is történt velem.
Hát ezek voltak a 2014-es év számomra legszebb emlékei, melyek csodaszéppé tették ezt az esztendőt. Remélem, hogy az előttem álló új évben sem törik meg a lendület, és hasonlóan fantasztikus élményekről számolhatok be nektek egy év múlva. Külön öröm volt számomra, hogy a három rekordfogást három különböző vízen sikerült elérnem, ahol korábban még nem horgásztam.
Hogy mik a terveim a jövőre, hogyan szeretném túlszárnyalni ezeket a fogásokat? Két nagy álmot szeretnék az elkövetkezendő években megvalósítani, melyből az egyik a kedvenc Duna-ágamból megfogott 20 kg-nál nagyobb ponty megfogása, a másik pedig még titok, de remélem, hamarosan arról is beszámolhatok! :)
Sok időt szeretnék eltölteni csalijainkat tesztelve a legkülönfélébb vízpartokon, és a legjobb tudásom alapján próbálom majd e vizek titkát megfejteni. Soha nem tudni, lehet, hogy egy kicsit Fortuna is mellém áll és hozzásegít az újabb szép fogásokhoz.
Írta: Haskó Tamás
Fotó: Turzai Barbara, Takács Péter, Haskó Attila
Videó: Takács Péter
