Tavaszi feederes praktikák egyesületi tavakonMájusi leső aranyat ér!A method külön tudományIndul a balatoni horgászszezonTavaszi dévérhorgászat a DunánTavaszi nagypontyos tanulságokMásodik nap a küszívásonKenyai kalandok
Tavaszi feederes praktikák egyesületi tavakon 
A horgász- és közösségi média ontja a nagy halakról készült képeket, filmeket és beszámolókat. A horgászok döntő többsége azonban nagyon ritkán (vagy talán soha) nem látott tíz kilónál nagyobb halat. Miért? Mert többnyire olyan egyesületi kezelésben lévő vízterületen horgászik, ahol ezek megfogására kevés esély kínálkozik. Most szándékosan egy ilyen vízterületet szemeltem ki - lássuk hát, mi a magyar valóság! |
Májusi leső aranyat ér! 
Van az úgy, hogy a horgászt valami földöntúli érzés járja át. Munkától megfáradt izmait, stresszben elnyûtt idegrendszerét mintha egyszerre kipolírozta volna egy ismeretlen varázslat. Amikor az évben talán először készül harcsázni, s tudja, hogy a vizek már annyira felmelegedtek, hogy a nagyobbak is megmozdultak. Olyannyira, hogy már szinte minden módszerrel sikerrel járhat. Kuttyogatás, pergetés, fenekezés - egyre megy. S a hajnali ébredéskor bizony olyan energiát érez magában egy csodálatos bizsergés által, amihez foghatót talán csak ifjú éveiben élt át, az első randevú alkalmával. Vagy talán egy éve, amikor legutóbb elindult a harcsaszezon… |
A method külön tudomány 
Nem először és egészen biztos, hogy nem is utoljára horgásztunk Benzár Zsolttal a Majosháza határában található Harcsa-horgásztó pontyaira, legutóbb éppen feederrel. A dolog magyarázata persze végtelenül egyszerû, hiszen a tó pontyai gyönyörûek, és van is belőlük bőven, ráadásul a döntő hányaduk inkább a 4-5 kilós vagy a még nagyobbak mérettartományába tartozik. Mindeközben a víz ma még nem agyonhorgászott, de a pontyok horogra kerítése azért kellő kihívást jelent, vagyis minden adott nemcsak a felhőtlen szórakozáshoz, hanem csalik, etetőanyagok teszteléséhez, bemutatásához is. És amint kiderült, a szép halak fárasztása és fogása nem csupán szebb képeket eredményezhet, de segít oldani a nyelvet is, így aztán az egyébként sem szûkszavú Zsolttól sok érdekes és hasznos dolgot tudhattunk meg a nagypontyos methodos feederhorgászat rejtelmeiből. |
Indul a balatoni horgászszezon 
Kora tavasszal, jégveszte után a legszebb színû a Balaton. A tihanyi látóhegyekről nézve a mélykék váltakozik a türkizzel, ahol átmenetileg felhő takarja a napot, ott árnyaltabban kéklik. Magas vízállással indul az idei szezon, eresztik is a Siót. Ez jó hír, mert az idő is melegszik, és ha beáll a 7-8 Celsius-fok, elindulnak az angolnák is a zsilip felé. Az angolnafogás értékesítéséből származó bevétel minden fillére a megfelelő korosztályú egészséges halállomány népesítőanyagának előállítását szolgálja. A kora tavaszi haltelepítés egy kicsit ünnep is azoknak, akik felelősséggel viseltetnek a balatoni halállományért - így vagyunk ezzel mi is, akik a sajtó képviseletében figyeltük árgus szemekkel a telepítéseket. Március 9-én vörösszárnyúkeszeg-telepítéssel indult a munka, Nagy Gábor horgászati ágazatvezető szakszerû irányításával. Ilyesmire az elmúlt évtizedekben nem volt példa, ráadásul a tó jól áll ebből a halból, nem véletlen, hogy minden kolléga ezzel a kérdéssel kezdte a faggatózást. |
Tavaszi dévérhorgászat a Dunán 
Minden évben az első, még kissé erőtlen napsugarak hatására szépen lassan kiolvadnak a tavaink, ezután előbújnak az első virágok, az ibolya, a hóvirág. Elkezdenek rügyezni a fák, bokrok, a madarak csicsergése is jelzi, hogy visszavonhatatlanul elérkezett a tavasz. Számomra ilyenkor jön el a dévérkeszeg-horgászat ideje a Dunán. Naponta figyelem a vízállásjelentést, izgatottan várom, hogy elérje a víz hőfoka a 6 Celsiust. Ilyenkor már biztos lehetek benne, hogy elhagyják téli vermelőhelyeiket a keszegek, és útjukra indulnak pótolni a hosszú tél alatt felélt tartalékaikat. |
Tavaszi nagypontyos tanulságok 
A kora tavaszi horgászatok sikeressége általában pengeélen táncol. A változó időjárási tényezők és a még hideg víz miatt biztosra menni nem lehet, főleg akkor nem, ha olyan vízre látogatunk el, aminek halállománya nagyrészt termetes pontyokból áll. Szeretem az új tavak „becserkészését”, hiszen itt az alapoktól kell kezdeni a tervezgetést, nincs kitaposott ösvény, amin haladni lehet. A kíváncsiság sodort március elején a Király Pontyhorgász-tóra, ugyanis szerettem volna kipróbálni, hogy egy bojlis tavon mit ér a methodozás tudománya. |
Második nap a küszíváson 
Teljesen véletlenül futottam bele a dunai küszívásba. Egy átlagos pecának indult, de akciódús lett a vége. Megjelentek egy helyen a domolykók, balinok, süllők, és biztos volt a pályán harcsa is. Első igazi dunai kalandom jó tíz éve történt. Késő este, de inkább éjjel csorogtam a folyón lefelé. Sötét éjszaka volt, az ég csillagos, de hold az semmi. Akkortájt elég időm volt arra, hogy úgy pecázzak, amiről ma már csak álmodozom. Az esti pecákat követően mindig úgy jutottam haza - ha folyásnak felfelé mentem -, hogy vitettem magam a vízzel a part szélén. Sokszor hanyatt feküdtem, kémleltem az eget, s közben füleltem. Mindenféle szokatlan zajokat lehet ilyenkor hallani, ahogy a vadak közlekednek az ártéren, hódrágást, rablásokat, pontyugrást, de többször csorogtam rá csendben rapsicokra is, ám azok inkább magukban káromkodtak. |
Kenyai kalandok 
Eljött végre a horgászat ideje is! Párommal hajóra szállunk, és helyi vezetőink segítségével vallatóra fogjuk az óceáni halak sokaságát. Wobblereket és tintahal utánzatú plasztik csalikat vontatunk a lassú tempóban haladó hajónk mögött. Nem ismeretlen számunkra a technika, néhány éve az innen nem is olyan messze lévő Maldív-szigeteken már volt szerencsénk sikeresen alkalmazni. Az ottani halbőség parádés élményeket adott, remélem, ez itt sem lesz másképp. |
Sporthorgász
