Mi a csel? - Bodrogi balinok

Mi a csel? - Bodrogi balinok

Első Haldorádós írásom apropóján üdvözlöm a kedves Olvasókat! Legelőször is egy kulisszatitokkal kezdeném, már ha egyáltalán annak tekinthető, hogy a Haldorádó zászlaja alatt egy olyan sorozat létrehozását ötlöttük ki, mely kissé rendhagyó módon szeretné bemutatni a rablóhalak - főként pergető - horgászatát. Kisfilmjeimnek a beszédes Mi a csel? főcímet választottam, mely egyben az egyes epizódok küldetésére is utal. Ahogy azt tőlem más fórumokon már megszokhatták, most sem szándékozom fukarkodni az őszinteséggel. Igyekszem elmondani - és immár bemutatni is - egy-egy pergetős szituáció sokszor homályban maradó, apró trükkjeit éppúgy, mint a fontos elveket és irányokat, vagy éppen azt, hogy az adott napon mi volt a „csel”, milyen kulcsfontosságú részlet állt a horgászat középpontjában.

A kulisszák mögött
Ezüstös színű balin

Horgászataim alkalmával ugyanakkor egy-egy felszerelést, bot-orsó-zsinór együttest is tesztelni fogok, melyet az adott pergető stílushoz, a víztípushoz, a fogható halakhoz - röviden, a körülményekhez - igazítva fogok kiválasztani. Mivel a portálon többen profi módon írnak botokról és orsókról (különösen technikai oldalról megközelítve), saját részről inkább megpróbálom az egyes horgászeszközökről azokat a véleményeket és benyomásokat érzékeltetni az Olvasók számára, melyek bennem mint „mezei” horgászban fogalmazódnak meg jobbára a teszthorgászatok során. Így a publikáció - különösen a mozgóképi anyag - mentes lesz hangzatos, technikai megoldásokat takaró fantázianevektől, de még a száraz számadatokkal is csínján fogok bánni (az adott cikk megfelelő részében persze mindezt megtalálhatják majd az érdeklődők). Szeretném mindenki számára közérthető módon bemutatni, hogy az a bot vagy az az orsó mennyire jól (netán kevésbé jól) használható az adott helyzetben. Ez utóbbira azért nem hiszem, hogy lesz példa, mert a tesztfelszerelést igyekszem/igyekszünk gondosan kiválasztani, hogy a kérdéses szituációhoz megfeleljen, ahhoz optimálisan illeszkedjen. Bízom benne, hogy írásaim és kisfilmjeim során eredményes módszereket, praktikus trükköket, rendhagyó horgászatokat, szép fogásokat és vadregényes vizeket ismerhetnek meg. Tartsanak velem!

Így sosem létezett…

Első alkalommal a Bodrog folyót vettük célba azzal a szándékkal, hogy a visszatérő ártéri vízre összegyűlt balinok közül elcsípjünk néhányat. Azonban, mint minden kezdet, ez sem bizonyult túlzottan egyszerűnek…

Hajnalban elég hideg volt…
Baljós árnyak

Takács Péter mint operatőr és jómagam zöldhajnalban, nem sokkal négy után találkoztunk a csónakomnál. A fejlámpáknál végzett csónakba pakolást követően, még a korai derengésben nekivágtunk az ismeretlennek. Természetesen „ismeretlenről” a szó szoros értelmében nem beszélhettünk, hiszen a Bodrog utolsó pár kilométere számomra szinte a „kertek alatt” folyik. Abból a szempontból viszont nagyon is kérdőjeles volt horgászatunk, hogy a célnapra hogyan változik a víz, hogyan viselkednek majd a halak. Ez az újra meg újra megfejtendő talány szerves része a horgászatnak, állandóan feladat elé állítja a merész vállalkozót, mint ahogy ez esetben bennünket is…

A hely, még eső előtt

Már a derengés percei megmutatták, hogy a (végre) nyári állapotára visszaállt víz nem lesz túl bőkezű velünk. Az ekkor szokásos fehérnép, a keszegfélék forgása is gyengébb volt a szokásosnál, és kevés nagy balint láttunk rabolni, amíg a felszerelést és a kamerát összeállítottuk. A dolog „rákfenéjére” hamar fény derült; tőlünk északra, nem túl nagy távolságban az egyébként tiszta égbolt vastag felhőkbe burkolózott, hosszan elnyúlva mutatta magát egy rendkívül markáns frontfelhőzet. Sokkal rosszabb ómen nem is jöhetett volna, mindenesetre nekiláttunk a horgászatnak.

Torlódó törmelék
Laposan, a bokor alá

Az egyetlen biztató jel az volt, hogy a napokkal korábban erős vízzel visszaáramló befolyó - noha gyakorlatilag megállt - még tartott jó néhány halat. Ezen a területen az alig észrevehetően, de még mindig befelé tartó víz és a folyó fősodra szelíd visszaforgót képezett, ami a felszínen egyben tartotta a Bodrogzug belsejéből érkező növényi részeket és egyéb szerves törmeléket. Ez a törmelék apró rovarokat, halivadékokat és köréjük-közéjük balinokat gyűjtött össze, melyek rablásaikkal azonnal megmutatták magukat. A hajnali inaktivitást meghazudtolva itt eléggé forrt a víz; számos apró balin szippantott a víz tetejéről, de köztük egy-egy testesebb, kilón jóval felüli példány is berobbant az apróságok közé.

Megvagy!
Már jó harcos
Most már mehetsz!

Hat óra táján kezdtük el a tényleges horgászatot, és már a második dobás halat adott, igaz, csak egy nem túl izmos balinifjoncot. Ettől kezdve begyorsultak az események, dolgozott a kamera, újabb és újabb kapások és halak érkeztek, de még mindig a kiló alatti mérettartományban. Bár mutatta magát időnként egy-egy jobb hal is, azt érdemes tudni, hogy a hely árnyéka volt pár nappal korábbi önmagának. Az akkor erősen hömpölygő vízben a nagyobb, másfél-két kiló körüli balinok is elég óvatlannak mutatkoztak, mind pergetve, mind műléggyel szépen tudtam fogni belőlük.

Mert pergetni jó!
… és szép élmény is

Sajnos ezekben a napokban a „stáb” nem állt rendelkezésre, és a körülmények minden nappal egyre rosszabbak lettek, a víz egyre gyengébben áramlott befelé az ártérről, egyre kevesebb ivadékhalat tartva együtt. Képletesen szólva, az ideiglenes étkezőasztal utolsó perceire érkeztünk, és ez különösen igaz volt a távolból egyre inkább felénk sodródó, csapadékot bőségesen ígérő felhősáv fenyegető ígérete mellett. Ugyanis még a teljesen letisztult víz is képes egy kiadós esőtől egy napon belül sárzavarossá válni, plusz csupán pár centi emelkedés hatására a befolyó vize hirtelen kifolyóvá fordul, a megváltozott áramlásirány pedig azonnal máshová parancsolja a balinokat. Követik a táplálékot, eltűnnek, mintha ott sem lettek volna.

Hozd csak vissza!
Lássuk, hogy akadt…

Azonban ezen a reggelen még ott voltak, igaz, jobbára a kicsik mutatták magukat, de ez betudható volt a folyamatosan változó légnyomásnak. A kisebb balinok között időnként felcsapó, szebb példányokat a műcsalik viszonylag gyors cserélgetésével próbáltam kiszűrni, de a kicsik szinte mindent megütöttek, és még a hozzájuk képest nagyméretű műcsalik esetében is oda-odaragadtak a horgokhoz.

Lenyomott szakállú horgokkal
Hát mekkora csalit tegyek már fel?!

Bő félóra leforgása alatt közel tucatnyi balinkát sikerült fognom (a legnagyobb talán 70 deka lehetett), a nagyok viszont a legrafináltabb csalik felvonultatása mellett sem mutattak további érdeklődést.

Gyülekeznek a felhők
… és az apróságok is

A reggeli, máskor aktív idő most különösen rövid ideig tartott, a folyópartot szegélyező fák és vízre hajló bokrok alatt eleinte csak egy-egy, később már egyetlen rablást sem láttunk. Hét óra körül csupán előttünk csipegetett a hal, ami egyértelműen jelezte a közelgő rossz időt. A halaknál nem kell jobb barométer, hihetetlen érzékenységgel képesek előre jelezni a változó körülményeket, a romló és javuló időt egyaránt, bár ez most magától is látszott az égbolton. A felhők a fejünk fölé értek, és eleinte szemerkélve, majd kisvártatva (egyre bátrabban) esni kezdett az eső.

Esős hangulat

Sok választásunk nem maradt, partra kellett menekülnünk, hogy a kamerát és magunkat is elbújtassuk az égi áldás elől. Olyannyira nem volt egyértelmű, meddig boldogít minket az eső, hogy még a hivatásos meteorológus ismerősünk és a legjobb (helyzet szülte) telefonos radarkép-elemzőink sem tudtak pontos előrejelzést adni. Láthatóan a front pereme táncolt fölöttünk, percekre ugyan kitisztulva, de csendes, őszi esőhöz híven mégis eláztatva mindent.

Esztétikus kombó
Az orsó: Daiwa CrossFire

A szemerkélő eső miatti kényszerpihenő alatt parti menedékünkből is kipróbálhattam az egyébként csónakos horgászatra kiválasztott tesztfelszerelést. A 2,40-es Daiwa számomra meglepő módon nagyon szépen lőtte ki még az egészen kisméretű műcsalikat is. Igen tekintélyes dobástávot tudtam elérni a kombóval, amiben a komoly dobméretű, 3000-es jelzésű orsónak is jelentős szerepe volt. Itt jegyzem meg azt a sokak által már ismert tényt, hogy a Daiwa orsók méretezése némiképp eltér a hagyományosan megszokottól. Ezt a 3000-es orsót bátran merem 40-es mérettartományba sorolni, hiszen közel öt centiméteres dobátmérője egyértelműen ezt támasztja alá. Nézzük meg az orsó néhány további paraméterét, melyek számomra szintén az előbb leírtakat támasztják alá:

Daiwa CrossFire 3000X
Dobátmérő:48 mm
Áttétel:5,3 : 1
Tömeg:320 g
Orsóház:karbon
Féktípus:első fék
Dob:alumínium
Pótdob:nincs
Kapacitás:0,30 mm / 185 m
Csapágyszám:4 + 1
Zsinórbehúzás:79 cm

Az orsó könnyed futású, jól kezelhető, minimális kotyogással, meglepően megbízható fékrendszerrel. Az orsó egyetlen hiányossága, hogy a dobozában nem találunk a zsinórfeltöltéshez szükséges dobemelő alátéteket, így ezt a kérdést szükség esetén magunknak kell megoldani. Ha figyelembe vesszük, hogy a CrossFire 3000X egy tízezer forint alatti kategóriát képvisel, mindenképpen ötöst kell adnunk az ár-érték arányra.

Könnyű, csónakos pergető
Ízléses design

A bot szintén nagyon szerethető már első ránézésre is. Ami rögtön szembetűnő, hogy az ilyen szintű, elegáns designhoz sokkal komolyabb ár kellene, hogy tartozzon. Nemcsak ízléses, de harmonikus a bot küllemi összeállítása, jó érzés kézbe venni, élmény horgászni vele. A bot technikai jellemzőit az alábbi táblázatból mazsolázhatjuk ki, ahová egy sokak számára fontos paramétert, az orsótalp felfüggesztésétől (középpontjától) mért nyéltag-hosszúságot is feltüntettem:

Daiwa Exceler Spin 240MH
Mért hossz:240 cm
Dobósúly:10-40 g
Tömeg:155 g
Anyaga:magas modulszámú karbon
Részek száma:2
Szállítási hossz:124 cm
Gyűrűk:8 db titán-oxid
Orsótartó:Fuji (csavaros)
Nyélborítás:parafa
Nyélhossz (orsótalptól):372 mm

Szépen kidolgozott toldás
Kézbe illő, karcsú nyél

Az Exceler Spin karakterisztikája sokoldalú pergető horgászatot tesz lehetővé. A gerinc karcsú és erős, már-már acélosan, míg az első tag rugalmasan érzékeny, szíjas, gyors, emellett kellően finom, akár vékonyabb zsinórhoz is. A kemény gerinc folytán nagyobb terhelés alatt felkeményedik, de ekkor sem lesz rugalmatlanul feszes.

Hibátlan spiccgyűrű…
… mögötte két darab egytalpas…
… majd kéttalpasok…
… végül a kellően nagy keverőgyűrű

A gyűrűk minősége nem hagy kívánnivalót maga után. A spiccgyűrűt két egytalpú gyűrű követi, a továbbiak (a keverőgyűrűvel bezárólag) viszont kéttalpasak, ez is hozzájárul, hogy a bot felső harmadát lágynak érezzük.

Nagyon rendben van ez a pálca!
… és még szép is!

Ideális kisebb, 3-7 centis wobblerekkel, körforgóval, kisebb plasztikokkal, de még könnyű támolygókkal történő pergetéshez is. Kicsit allround-jellegű, sokféle műcsalihoz használható, de kis-közepes dobótartományában maradó, nagyon kellemes pálca az Exceler. Kitűnő súlyelosztású, így precíz és gyors horgászatot tesz lehetővé, miközben a botot nem érezzük túl keménynek sem. Élménybot, különösen olcsón.

Csodaszép hal
Sügér a balinok alól
… és egy kis csuka közülük

Tesztünk legnagyobb igyekezete mellett sem tudtunk a kamerának kellően nagy halat fogni, így a botot csak egyetlen megakasztott, majd pár másodperc múlva lefordult (bár brutálisan nagy) jász terhelte élősúllyal. E közben és a statikus erőpróbák során is kiderült számomra, hogy sokkal nagyobb halak megfogásánál sem szeppen meg a bot, komoly erőtartalékai vannak: keresztszövéses nyéltag-megerősítése folytán igen jól terhelhető.

Kitartottunk a végsőkig
Megpróbáltam, amit lehetett
Peti dolga sem volt egyszerű…

Horgászatunkat a partraszállástól kezdve szitáló-csepergő eső kísérte, ennek ellenére megpróbáltunk csorgó csónakból a nagyobb balinok nyomába eredni, hiszen nem a „balinkák” zargatása volt a fő cél. Sajnos az eső egészen kopogóssá vált, szétverte a felszínt, így a balinok teljes érdektelenséget mutattak, pontosabban nem mutatták magukat egyetlen felszíni rablással sem. Időnk és száraz ruháink végéhez közeledve fel kellett adnunk a küzdelmet, de bízom benne, hogy ezzel a kis balinos - kisbalinos összeállítással is sikerült hasznos információkhoz juttatnom a pergetés szimpatizánsait.

Írta: Gégény Viktor
Videó, fotó: Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: