Aranyhal
Fogás ideje:
2005-07-16 09:30:00
Időjárás:
Tiszta
Napszak: Nappal
Napszak: Nappal
Horgász:
bagolykeszeg
Fogás helye:
Rákos-patak
Súly: 0.35 kg
Hossz: 22 cm
Kerület: 16 cm
Hossz: 22 cm
Kerület: 16 cm
Csali: csontkukac
Módszer: úszós ponty
Módszer: úszós ponty
Részletek
Már hajnali 4:30-kor megérkeztem a Rákos-patak füves partjára. A Duna nagyon megáradt (a pesti rakpartot lezárták), így a patak is jókora folyóvá duzzadt, de nem volt zavaros a vize. A patak normál vízállásnál csak egy betonvályúban szalad, míg ekkora áradásnál már legalább 1,5 méteres mélységig füves-csalános-gyomos rész is víz alá kerül. Könnyen elképzelhető, mennyi tücsköt-bogarat, gilisztát stb. összezabálnak a halak az "elsüllyedt" partszélen. Én is egészen közel, alig fél méterre dobtam az 1,5 grammos, fémhuzalos versenyúszós, apró keszegező horgos, 2-3 szem csontival csalizott szerelést (a partoldal meredeken süllyedt, ebben a távolságban már kb. 1-1,1 méteres ereszték dukált).
A parttól fél méterre volt ugyanis szabad a víz, egészen eddig sűrű, vízalatti csalános-gazos alkotta a partszéli "nádast", aminek szélébe dobtam a horgot. 5 óra felé járt az idő. Kisebb kapások jelezték, apró halak (talán kárászok, razbórák) cibálták a csontikat, hiába. Úgy 10 perc múlva az úszó gyanúsan lassan, de egyenletes tempóban elindult a parttal párhuzamosan. Bevágás után valami komolyabb hal iramodott neki, de a 16-os damillal nem volt gond kivédeni első rohamát, ami után 1-2 perccel már kézbe vehettem egy szép, 1 kilós, 31,5 cm-es, elég magas hátú tőpontyot. Pontyot fogni errefelé kb. olyan gyakran lehet, mint menyhalat fogni rekkenő nyári kánikulában, fényes nappal.
A potyka után túlságosan elcsendesedett a környék, odébb mentem 20 méterrel. Újabb helyemre már bedobtam pár tyúktojásnyi vaníliás Maros-Mix gombócot, hátha megjön a halak étvágya egy kis csontis reggelire.
Az ilyenkor a Dunán sem ritka ezüstkárászok hamarosan őrjöngve cuppantották be a csontit, többnyire csak pár centis süldők merítgették az úszót, azért néhány tenyeres is akadt. Sőt, pontban 8 órakor egy újabb, de már 35 cm-es, 1 kilós, furcsán hosszúkás testű tükörponty is felvette a csalit, élvezet volt az amúgy alig 5 méter széles "patakon" fárasztgatni, ügyelve arra, nehogy a partszéli, víz alá merült gyomokba gabalyodjon. Nos, 2 pontyot fogni errefelé kb. olyan gyakran lehet, mint makócápára akadni Maconkán...
Fél 10-kor aztán hirtelen valami vöröseset pillantottam meg pont magam előtt, egészen a csalános "nádas" szélénél. Nem akartam hinni a szememnek, aranyhal (vagy koi, gondoltam akkor)! Kíváncsian toltam szája elé a csontit (a vízfelszíntől kb. 40 cm-re lebegett), és ő azonnal be is szippantotta készségesen. Szokatlanul lanyhán védekezett, nem csoda, hiszen 22,5 cm-es testhosszához jókora, hosszú fátyolúszók tartoztak. Színe fehéren-feketén tarkázott narancsvörös, pikkelyzete mozaikosan hiányos volt, a fejének egyik oldalán egy jókora fekete folt díszlett. Egyik horgásznak adtam ajándékba, a kerti tavába, remélem, azóta is ott éldegél (nálam nem fért volna el egyik akváriumomban sem).
A parttól fél méterre volt ugyanis szabad a víz, egészen eddig sűrű, vízalatti csalános-gazos alkotta a partszéli "nádast", aminek szélébe dobtam a horgot. 5 óra felé járt az idő. Kisebb kapások jelezték, apró halak (talán kárászok, razbórák) cibálták a csontikat, hiába. Úgy 10 perc múlva az úszó gyanúsan lassan, de egyenletes tempóban elindult a parttal párhuzamosan. Bevágás után valami komolyabb hal iramodott neki, de a 16-os damillal nem volt gond kivédeni első rohamát, ami után 1-2 perccel már kézbe vehettem egy szép, 1 kilós, 31,5 cm-es, elég magas hátú tőpontyot. Pontyot fogni errefelé kb. olyan gyakran lehet, mint menyhalat fogni rekkenő nyári kánikulában, fényes nappal.
A potyka után túlságosan elcsendesedett a környék, odébb mentem 20 méterrel. Újabb helyemre már bedobtam pár tyúktojásnyi vaníliás Maros-Mix gombócot, hátha megjön a halak étvágya egy kis csontis reggelire.
Az ilyenkor a Dunán sem ritka ezüstkárászok hamarosan őrjöngve cuppantották be a csontit, többnyire csak pár centis süldők merítgették az úszót, azért néhány tenyeres is akadt. Sőt, pontban 8 órakor egy újabb, de már 35 cm-es, 1 kilós, furcsán hosszúkás testű tükörponty is felvette a csalit, élvezet volt az amúgy alig 5 méter széles "patakon" fárasztgatni, ügyelve arra, nehogy a partszéli, víz alá merült gyomokba gabalyodjon. Nos, 2 pontyot fogni errefelé kb. olyan gyakran lehet, mint makócápára akadni Maconkán...
Fél 10-kor aztán hirtelen valami vöröseset pillantottam meg pont magam előtt, egészen a csalános "nádas" szélénél. Nem akartam hinni a szememnek, aranyhal (vagy koi, gondoltam akkor)! Kíváncsian toltam szája elé a csontit (a vízfelszíntől kb. 40 cm-re lebegett), és ő azonnal be is szippantotta készségesen. Szokatlanul lanyhán védekezett, nem csoda, hiszen 22,5 cm-es testhosszához jókora, hosszú fátyolúszók tartoztak. Színe fehéren-feketén tarkázott narancsvörös, pikkelyzete mozaikosan hiányos volt, a fejének egyik oldalán egy jókora fekete folt díszlett. Egyik horgásznak adtam ajándékba, a kerti tavába, remélem, azóta is ott éldegél (nálam nem fért volna el egyik akváriumomban sem).
Kommentek
* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!
