Ponty
Fogás ideje:
2022-07-03 10:40:00
Időjárás:
Tiszta
Napszak: Nappal
Napszak: Nappal
Horgász:
balazs-betti
Fogás helye:
Nagyéri-holtág (Csenged)
Súly: 3.17 kg
Hossz: 47 cm
Kerület: 48 cm
Hossz: 47 cm
Kerület: 48 cm
Csali: csontkukac + kukorica
Módszer: fenekező
Módszer: fenekező
Részletek
Katsztrofális horgászatom volt egészen 10:40-ig. A víz szó szerint kongott az ürességtől. A horgászok nagyon kevés halat fogtak holtágszerte. Szemben ülő kollégának 3x is összejött egy ponty, de 2 elveszett, a 3. viszont szákba került, 3 kilós forma lehetett. Gondoltam, jó lenne nem lemaradni, de a víz csak nem akarta kiadni lakóit. Mindössze 2 ezüstkárásszal szerénykedtem, mikor már 5 és fél órája lent ültem. Az utolsó dobást már teljesen kiküldtem az etetési zónámból, jó 10, hanem 15 méterrel ment balra és bentebb. Ekkor volt 9:00 körül. Ebből nem lesz már semmi, gondoltam 10:30-kor. A kisebbik botot már összepakoltam, a kukoricásnak azt mondtam, adok még 10 percet. Elkezdtem körbenézni a vízparton, van-e esetleg mozgás, de semmi. Viszont mire visszaértem, láttam, hogy a kapásjelző fentebb került. Csak nem kapás lesz? Megnéztem az időt, majd leültem. Amint a fenekem a székhez ért, a kapásjelző a zsinórral együtt koppant a földön. Valami felvette a Haldorádós mézes kukoricát (csonti már nem volt rajta, 90 perc ázás és apró csipkedések után) és megindult felém, gyorsan. Tekertem a zsinóron annyit, hogy közel feszes legyen, majd emeltem a botom. A válasz nem váratott magára, azonnal lehúzott vagy 10 métert, célba véve a túloldali nádast. 3-4 percig viaskodtunk, mire sikerült az irányomba fordítani és lassan nyerni a métereket. Először jó 20 méterre a parttól pillantottam meg. Az aranyos has jól kivehető volt a verőfényes napsütésben. Tovább küzdöttünk, mire belőtte magának a tőlem balra lévő nádast. Beleúszott, de sikerült kivezetnem. Kezeim az égben, de hiába, a ponty újra erőre kapott. Visszament, majd az alsó horgot megfogta a nád. A hal szájában tanárian akadt a horog, viszont a szerelékem féltettem, hogy szakítja. Mivel egész nap szenvedtem a kapástalanságtól, hamar döntöttem. Cipőt, zoknit le, irány a víz! A merítőt a bal kezembe vettem és elindultam a potyesz irányába. A zsinórt tekertem lassan vissza, de mikor a már fáradt hal alá raktam a merítőt, a nád végleg megszakította a kapcsolatot a zsinór és az alsó előke között, így halam újra megindulhatott. A vízben jó combközépig állva táncoltuk le az utolsó 2 percet, majd sikerült megszákolni. Együtt mentünk ki a partra, 8 percnyi küzdelem után. Örömöm felhőtlen volt. Idei messze legjobb fogásom. Egyébként a hal már nem először kísértette a sorsot, mivel a szája bal oldalán egy igencsak friss seb volt, míg én a jobb oldalán akasztottam. És sikerült átélnem egy olyan horgászkalandot, amit soha nem fogok elfelejteni.
Kommentek
* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!
