Balin
Fogás ideje:
2011-07-12 20:30:00
Időjárás:
Tiszta
Napszak: Szürkület
Napszak: Szürkület
Horgász:
getair
Fogás helye:
Duna
Súly: 1 kg
Csali: wobbler
Módszer: pergetés
Módszer: pergetés
Részletek
Tegnap beszereztem egy pár új elsőosztályú wobblert, sokáig szemeztem velük a neten, gyűjtögettem a pénzmagot a méregdrága japán csodákra, de most ők voltak soron. Persze, milyen akaratos, kompromisszumképtelen a horgászvirtus, ott ül vállamon és szüntelen duruzsolja fülembe: - Vár a Duna! Mit tehet ilyenkor az egyszeri horgász, hogy elhallgattassa azt a szemtelent? Engedelmeskedik, veszi a cókmókját és a holtághoz hajt. - Gyenge vagy, más dolgod is lenne! - mondogatom magamnak rosszallóan a parton, de ha már itt vagyok, lássunk hozzá. Feltérképezem a terepet, jászbanda rója lassú köreit a bedőlt fák körül, snecihad riad a közéjük vágó balinok elől, lóamurok és pontyok napoznak az akadók felett, a levegő rezzenéstelen, tükörvíz.
Rendben, csak egy órám van, használjuk ki jól, hamar lendül is a dobáskor bezáródó nyelvű fémgolyó dobásrásegítős műremek. Néhány céltalan dobás, vagyis dehogy az, csak most nem a halak a célpontok, hanem hogy megvizsgáljam a wobbi mozgását, merülését, az alkalmazható technikákat, gyakorlatilag minden stílus gyakorolható vele, konstatálom elégedetten. Gyerünk a halak közé! Megcélzom a jászbandát, vajon felnyúlnak-e érte? Szépen rángatom a csalit felettük, mozgolódás a halak közt, ráfordulás, tolóhullám, apró pöccintés, megvan! Hamar kiterelem, de a fotóaparát messze, inkább a hal életét választom elsődleges szempontként, gyorsan visszaengedem. Jó ez a csali. Nézzük, mi kerül még elénk? Hopp, egy balin grasszál előttem a partszélen. Rádobok. Szépen követi a wobblert, talán csak milliméterek választják el a csalitól, de nem nyúl rá, aztán inkább csak látom, mint érzem, megtolja a műhalat, de nem vágok oda, majd a parthoz ér a csali, ki kell emeleni, balinunk csak egy unott, nem is elkapási kísérletet, hanem inkább csak egy tessék-lássék szájtátást produkál a csali után, erősen vigyázva, nehogy horog kerüljön a szájába. Aztán a parttól elforduló hal elé legyintek a nyílt vízre, amint megindult a műhal, reagált, vesztére én is!
Kilósforma, kényelmetlen, függőleges löszfalon fotózás, halmosással nem idővesztegetés és szabadulás.
Nem lesz itt gond a többi csalival, de most már mennem kell, sok a dolgom. De kinek elég egy ilyen nyúlfarknyi peca, dobnom kell még, koppintás... helyett, elakadok. Bosszankodom, nem jön. Kezdek begyulladni, aztán végül jó hosszú madzagra kötöm a parthoz, holnap eljövök érte egy matraccal, vagy beúszom, de nem hagyom ott! Aztán szerencsémre a kikötőben összefutok az épp beérkező Tóni bácsival az öreg rókával, most már együtt megyünk wobblert szabadítani, immár ladikkal. Ki is veszem, de épp hogy csak elértem a műhalat a víz alatt. Hálásan köszönöm az öregnek, vannak még rendes emberek. Míg kiérünk, beszélgetünk halakról, esélyekről, technikákról, ellenőrzésről és orvhalászokról. Nem szívderítő itt sem a helyzet, de kitartunk, és megteszünk mindent, amit lehet a jövőnkért.
Ólmot, legyet mindenkinek!
Kommentek
* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!
