Domolykó
Fogás ideje:
2010-08-21 17:00:00
Időjárás:
Tiszta
Napszak: Nappal
Napszak: Nappal
Horgász:
jesse-james
Fogás helye:
Kis-bukó (Túr)
Súly: 0.43 kg
Csali: wobbler
Módszer: pergetés
Módszer: pergetés
Részletek
Egy szép délután elindultunk a haverokkal egy fürdéssel egybekötött horgászatra a bukóra. Nagyon jó idő volt, a vízállás is tökéletes (először idén...), a folyó mégis csendes volt. Semmilyen mozgást nem láttunk.
Bejártunk ungot-berket, de a halak nem akartak enni. A Túr megmakacsolta magát. Pergetve teljes csőd, legyezve is csak egy apró sügért sikerült kicsikarni. A többség feladta a harcot, és a melegben inkább az úszás mellett döntöttek. Másodmagammal azonban erőltettük a dolgot, és nekivágtunk egy dzsindzsásabb szakasznak.
Ketten mentünk kétfelé. Én megnéztem egy régebbi bevált helyemet, aminek az arculatát az idei viharok erősen átformálták. Hatalmas fák keresztbe-kasba dőlve a vízen, a korábbi csapásokat benőtte az erdő. Az egyik nagy fa végéhez bepottyantottam a Bugeye-t, amire a gyökerek alól egy domi azonnal támadást indított, és leverte a vízfelszínről. A királykategóriától ez a példány még fényévekre volt, de az aznapi csend és hullaszag után nagyon felküldte a pulzusomat. Miután nyakon csíptem, rögtön eldőlt, erről fénykép kell. Csak hogy a betliző haverok orra alá dörgölhessem... A fotómasina pár méterrel odébb volt letéve a könnyebb dobálás érdekében. A halat letettem a magas fűbe, hogy ne törje magát, majd sprint a gépért. Felkaptam, aztán a teljesen függőleges partfal szélén spuri vissza. Sajnos a nagyra nőtt sásban nem láttam, hogy a part széléből egy kis darab le van szakadva, amibe a nagy vágtában tökéletesen beletrafáltam. Zuhééé!!! Lezúgtam a parton, miközben a lábam teljesen kifordult. Derékig megmerültem, fél kézzel sikerült megkapaszkodnom, másikkal kezemmel a Rapalás dobozokat kapkodtam össze a vízről, amik kiömlöttek a mellényemből. Közben pedig csillagokat láttam és ordítottam. Fél lábbal felküszködtem magam a parton, tartottam egy létszámellenőrzést a mellényzsebekben, aztán elvánszorogtam a halig. Lőttem róla két képet, aztán mehetett vissza. Talán még egy kárörvendő vigyort is dobott a vízből. Eltátogta, hogy Szurkálod még a pofámat k....g? A domiportré után összeszedtem magam, és bicegtem vissza a kocsihoz. A többiek már rég a büfében ültek pár sör társaságában. Az autóban ülve besegítettem a gyorsabb fogyasztásban, aztán húztunk hazafelé.
Hazaérve még nem gondoltam vészesnek a dolgot, bíztam benne, hogy csak rándulás. De később, ahogy szűnt a zsibbadás, már lábra se tudtam állni. Akkor már kórházszaga lett a történetnek. Haver bevitt a sürgőre, (Haza is vitt. Kösz Ádám!) ahol némi taperolás és egy röntgen után megmondták, hogy ínszalagszakadás. Bizakodtam, hogy megúszom gipsz nélkül (a peca érdekében), de hiába... Megkaptam a sínt, meg injekciót a hasfalba, és mehettem haza Al Bundyba. Egész nap tévé, és döglés az ágyba...
Szóval csak óvatosan a vízparton! :)
Zsóti
Kommentek
* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!
