Legutóbbi alkalommal csak nem lett igazam. Nem a szezonzáró halat fogtam… Akkor még nem gondoltam, hogy a március vicces kedvében lesz, és a derekára még havat meg hideget ad nekünk. Már rügyeztek a fák, előjöttek a kétéltűek, repültek a rovarok, a denevérek, erre visszamegyünk a télbe. A természet valószínűleg zokon vette ezt a pofont. De nem a menyhalak, nekik kapóra jött ez az idő. A Tisza 6-ról 1,8°C-ra hűlt vissza, így kicsit tovább hepajkodhatnak. Szombaton meg úgy döntöttem, hogy akkor már én is hepajkodok még egyet velük.
Délután kiugrottam a Szamosra kishalat fogni. Teszi-veszivel próbálkoztam, mert nagyon kávé volt a víz. A csali gyűjtés nagyon nehezen ment. Egy óra alatt sikerült fogni vagy 20 küszt, de olyan aprókat, hogy a legnagyobb is elbújhatott a kisujjam alatt. Na mindegy… A semminél jobb volt ez is. Hazaugrottam a cuccért, kajáért, forró teáért, és irány a Tisza.
Szürkületkor értem ki folyóra. Kissé fent volt ez is, de nem volt zavaros. A látási viszonyok annál inkább. Nagyon párás volt a levegő, és a hó is szakadt rendesen. A vizet este már nem is láttam, néha még a patronokat is alig. De most legalább nem fagytam össze, csak -1 fok volt. A horgokra 3-3 snecit tűztem a hatalmas méretük miatt, de még így is eltöprengtem, hogy észre veheti-e ezeket bármi is. És igen! Van, aminek jó a szeme. Vagy inkább az orra… Negyed hét tájékán megjött az első sasszemű, egy 30 dekás menyus formájában. Ez nekem kuriózum volt, mert tavasszal menyhalat még sose fogtam. Mindig februárban jöttek az utolsók.
Na akkor csak van remény a miniatűr csalikkal is. Tripla küsz vissza. Az ólom még be se állt, de már megint rázta a botot. Na ez már szép lesz.” Tömzsi jószág volt, küzdött is derekasan. A part előtt még egy kő alá sikerült beugrania, de hamar kijött, és csúszott is fel a havas parton. Mérlegelés után kiderült, hogy ez az eddigi legnagyobb menyhalam. Tavaszi is, legnagyobb is. De jó, hogy kijöttem! :)
Rövid idő alatt jött még kettő, majd utána hirtelen elállt a havazás. Ezzel egy időben pedig a kapás is. Fél 9-ig vártam még a folytatásra, de az enyhülő idő elvette az étvágyukat. Mire összepakoltam, az eső is elkezdett esni (déja vu…). Négy hal jött, az első kettő jött velem haza, az utolsó kettő pedig ment vissza.
Zsóti