Az év első hónapjai általában a kiállításokról és nyílt hétvégékről szólnak, melyek után a legtöbb horgász már nagyon várja, hogy „kiszabadulhasson” a vízpartra és kedvenc hobbijának hódoljon ismét. Ezeken a rendezvényeken nagyon sokan teszik fel nekem azt a kérdést, hogy mivel érdemes tavasszal próbálkozni, én mit ajánlok erre az időszakra? Éppen ezért úgy gondoltam, érdemes szentelni egy írást ennek a témának is.
Nyilván a legtöbben erre a kérdésre benyúlnának a hátuk mögé és rávágnának két ízt, aztán vagy bejön, vagy nem, de én azért szeretem kicsit körbejárni a kérdést, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen jellegű vízről van szó, mert tó és tó között is lehetnek hatalmas különbségek, és akkor a folyóvizeket már nem is említeném.
A legtöbb horgásznak kevés ideje van a lényegesen kisebb halsűrűséggel rendelkező természetes vizeken „kiülni” a kapást, ezért a mesterséges, intenzíven halasított tavakat választják, ahol akár egy nap alatt is eredményesek lehetnek, szép számmal foghatnak akár nagyobb testű pontyokat is. Ezért én is az ilyen vizeken folytatott horgászatot szeretném kicsit „átvilágítani”.
Én nem szoktam javasolni, hogy minél több különböző csalit cipeljünk magunkkal, aminek egyik oka, hogy az idő rövidsége miatt úgy sem lesz lehetőségünk mindegyiket végigpróbálni, másrészről meg nem biztos, hogy attól leszünk eredményesek, hogy tíz különböző ízű csalival készülünk fel, mert nagy valószínűséggel csak belezavarodunk a kombinációk sokaságába. Én mindig a kiszemelt horgászhelyet figyelembe véve szűkítem az arzenált két-, maximum háromfajta bojlira.
Az általam használt első számú csali a Fekete Tintahalas bojli, mely halas alapjának köszönhetően legtöbbször tökéletesen működik. A tél után a magas fehérjetartalmú csalogatóanyag és csali fogós megoldásnak bizonyul. A második egy kontraszt, inkább édes csali, ez a korábbi tapasztalatok alapján lehet a Nagy Hal vagy az Édes Ananász. A kettő között általában a víz dönt, mert kisebb halsűrűségű helyeken az előbbi, míg például tőzeges tavakon az utóbbi bizonyult jobb választásnak. E mellé harmadiknak (ha szükséges) a fűszeres ízvilágot lehet még segítségül hívni, mely pikáns illatával sokszor segített ki egy-egy nehéz, kapástalan (és egyben kilátástalan) helyzetből. Ha a víz már melegedésnek indult, akkor szóba jöhet az alapozó etetés is, de csak óvatosan, mert lehet, hogy pont ellentétes hatást váltunk ki vele, mint amit szeretnénk! Én ehhez kisebb méretű, főleg oldódó termékeket szoktam összeválogatni. Bevált kombinációm a kukorica pellet főtt kendermaggal és egy kevés oldódó bojlival kiegészítve, melynek egy részét csaliőrlővel felaprítom és egy Syruppal meglocsolva próbálom még vonzóbbá tenni a kíváncsiskodó pontyok számára.
Igazi pontycsemege","e","k"]
Ebben az időszakban még nem a mennyiség a fontos, sokkal inkább a figyelemfelkeltés, ezért használok szívesen dipelt vagy paszta ólmot, jól jön a plusz csáberő az „ébredező” pontyok megfogásához. Csaliból is érdemes a kisebb, kikönnyített vagy enyhén meglebegtetett megoldásokat választani, amelyek súlytalanul viselkednek a vízben. Ezeket könnyebben tudják felszívni a halak, és ha előkehosszon belül rászív az etetésre, bizony a mi csalink fog elsőként a szájába csúszni. Ezért sem szeretem a túl rövid előkéket, ha lehet, inkább hosszabb, 25-30 centiméter hosszúakat használok.
Viszont mit sem ér a megfelelő csali, ha azt nem a megfelelő helyen kínáljuk fel, bizony szintén kapás nélkül maradunk. Mindenképpen érdemes kiemelt figyelmet fordítani a sekélyebb, gyorsabban melegedő részekre, a tavasz folyamán előszeretettel látogatják a tó e részeit pikkelyes barátaink. Ennek egyik oka, hogy itt gyorsabban melegszik a víz, melyet ők is jobban kedvelnek, a másik pedig, ami még fontosabb, hogy itt indul be először az élet, ezért a tavaszi hónapokban ezek a helyek az első számú természetes táplálék „termő” pontok.
Ilyen helyeken, ha jól eltaláljuk a csalit, rövid idő alatt fantasztikus élményekkel gazdagodhatunk, és nem csak a kisebb egyedek látogatják ezeket a területeket. Többször fogtam tizenöt kilogramm feletti példányokat is a partszélből tavaszi horgászataim közben!
Érdemes néhány gondolatot megemlíteni a szerelékről is. Én mindig finomítok kicsit rajta, de csak az ésszerűség határain belül. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha nem túl akadós a terület, nyugodtan lemehetünk tizenöt librás előkezsinórig és típustól függően hatos, maximum nyolcas horogig. Ezekkel még biztonságosan kifáraszthatunk akár egy kapitális példányt is anélkül, hogy azon kellene aggódnunk, hogy vajon mikor veszítjük el a megakasztott halat.
Hasznos tapasztalatok:
Ne sajnáljuk az időt a helykeresésre! Inkább horgásszunk néhány órával kevesebbet, mint egy olyan területen őrizzük a botjainkat, amit egyáltalán nem látogatnak pontyok.
Ínyenc csalikombinációkkal még sikeresebbek lehetünk! Néha a nagyon ellentétes ízvilágú csalikombinációk hozzák a nem várt sikert, ezért mindenképpen érdemes kísérletezni.
Írta: Haskó Tamás
Fotó: Nagy Gábor
