Évadzáró élmény Ohaton

Évadzáró élmény Ohaton

„Ez a sportág a szerelmünk, a szerelemért pedig áldozunk.” Egy 36 órás nagy kaland sok előkészülettel, lemondással, de megtérülő áldozattal is jár. Pontyozni csodálatos, de ismerni, tisztelni kell a halat! Óriási kihívással és izgalmakkal teli hétvége elé néztünk…

Ohat. Halastó a puszta mélyén. Amikor kb. másfél évvel ezelőtt először megálltam a tó partján, tudtam, jó helyen járok. Megtaláltam álmaim tavát. Ideális hely pontyozásra, sőt a pontyozók Kánaánja. Gyönyörű környezet 27 ha területen, stégek, parti horgászhelyek egymástól kellő távolságokra kialakítva. Néztem a vizet, mely akkor gyönyörűen, simán terült el előttem. Próbáltam elképzelni, mit rejt a mélység. Akkor még csak reméltem, hogy én is bekerülhetek azon horgászok sorába, akik kapitális fogásokkal büszkélkedhetnek.

Ohat: halastó a puszta mélyén

Tehát kis csapatunk, a Blade Carp Team az év utolsó nagyobb kalandjára készült. A Blade Carp Team 2011. őszén alakult, helyi amatőr, de lelkes horgászokból: Murvai Attila, Nagy Gábor, Murvai Gergő, Varga Géza. 2012 tavaszán egy rendkívül izgalmas és színvonalas versenyt rendeztünk Mezőparton, mely nagyon jó hangulatban telt és szép eredményekkel zárult.

Kis csapatunk, a Blade Carp Team

Az ohati horgásztóra pedig azóta is rendszeresen visszajárunk. Mivel sikerült a tavat, annak adottságait kiismernünk, most a nagy kaland előtt horgászhelyünket már gondosan, előre megfontolt szándékkal választottuk ki. A hétvége előtt két nappal már olyan izgatottak voltunk, hogy szinte aludni sem tudtunk. Lázasan készülődtünk, tervezgettünk, a bojlis csalizás rengeteg variálási lehetőségeit vettük számba. Végül az összeszokott kis csapatnak sikerült közös nevezőre jutni: egyféle etetőanyagot gyúrunk (magvas és piros pontyos keveréket ), ami többször bejött már. Ezt kétféle bojlival egészítjük ki, egy erősen fűszeressel, a nyár éjszakákra jellemzően, illetve egy édes gyümölcsössel, ami inkább az ősznek megfelelő.

S eljött az indulás napja. Október 20-án hajnal öt óra tájban már az autóban zsúfolódtunk. Hat órára érkeztünk meg. A tógazdával való beszélgetés, engedélyek ellenőrzése után indultunk helyünkre, az előre lefoglalt 5-ös stégre. Rengeteg holmit, felszerelést hoztunk magunkkal, de szervezetten hamar a helyére került minden. Megkezdtük a botok és rod-podok összeállítását. Az időjárás egyelőre nem kedvezett nekünk, mert a hatalmas ködben támpont nélkül nem tudtuk megkezdeni az etetést és a markerozást. De a korábbi tapasztalatok alapján tudtuk, hogy kb. 100-110 m-en kell próbálkoznunk. Gabi barátom a stég bal oldalán vert tanyát, Gergő fiam és én a jobb oldalon állítottuk fel rod-pojainkat. Én, türelmetlen ember lévén, nem bírtam kivárni a köd felszállását, ezért különböző csalikkal azonnal bedobtam szerelékeinket. Gabi viszont kivárt. Nem sokkal a bedobás után egyik középső botunk kapásjelzője nagy hanggal törte meg a reggeli köd és feszült várakozás csendjét. Gergő szaladt, akasztott, de sajnos csak pár métert tudott fárasztani, mert a hal leakadt. Nem csüggedtünk el, mert ez jó jele annak, hogy itt vannak ponty barátaink. Nagy örömünkre nyolc óra körül kibújt a nap a felhők mögül, felszállt a köd, a tó egész területe napfényben úszott. Most már biztonsággal be tudtuk juttatni a bójákat, majd fejenként hatvan gombóc etetőanyagot parittyáztunk be. Mindezen erőfeszítésünk ellenére semmi eredmény nem volt egészen délutánig. Késő délután újabb nagy mennyiségű etetőanyagot csöveztünk be, aminek viszont hamar eredménye lett. A gyönyörű naplemente csendjébe belehasított a kapásjelző erőteljes, rég várt hangja. Ez volt a nap második kapása. A húsz-huszonöt perces fárasztás eredménye egy gyönyörű, 14,25 kg-os tükörponty. Gergő büszkén tartotta kezében eddigi legnagyobb fogását.

Gergő fogása ez a 14,25 kg-os ponty

Az éjszaka folyamán Gabinak még két tőpontyot sikerült szákba terelnie, mindkettő 10 kg feletti volt.

Éjszakai vendég

Hajnal két óra tájékán újból tejszerű köd borította el a tó egész területét, így mi is lehajtottuk fejünket egy kis pihenőre. Másnap reggel, a köd távozása után az előző napi forgatókönyv szerint etetéssel, csövezéssel kezdtünk. Én akkor már huszonnégy órája semmit nem fogtam, de az etetésnek végre számomra is lett eredménye. Egy 12 kg-os tükörpontyot szákoltam alig húsz perces fárasztás után.

Később a tükörsima víztükröt felborzolta a délelőtti szél, mely felénk terelte a halakat. Folyamatos kapásözön indult meg, felváltva fárasztottunk, szákoltunk. Gergőnek akadt egy 6 kg-os és egy 10 kg-os tükörponty, Gabinak szintén egy 10 kg-os és egy 8 kg-os, nekem még három kisebb pontyocska. A csodálatosan szép, napsütéses őszi időben Gabinak még megadatott, hogy egy 14 kg körüli amurt is szákolhatott, melyet dupla 20-as fűszeres jellegű bojlival fogott.

A 36 óra alatt tizenegy darab szép pontyot, egy amurt és négy halvesztést könyvelhettünk el. A tógazda gratulált az eredményeinkhez, mert azon a hétvégén a telt ház ellenére csak két kisebb amurt fogtak a tavon, mi viszont tizenkét hallal dicsekedhettünk. Hazafelé mindenki a kifárasztott halairól beszélt, de Gergő volt a legbüszkébb és legboldogabb a naplementében fogott 14,25 kg-os pontyára, amely 36 órás nagy kalandunk legnagyobb hala volt.

Már most a következő szezonról ábrándozom, arról, vajon milyen halak várnak még rám és barátaimra. Szeretnénk új helyeket kipróbálni, de a régiekhez, főleg Ohathoz örökre hűek maradunk. Remélem a következő év is hasonló, vagy még jobb eredményeket hoz a mi kis csapatunknak.

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.