Idén sem maradhatott ki a repertoárból az egyesületi kézben lévő Palotási-víztározó, ami Komáromi Tibi bácsi keze alatt szinte virágkorát éli! A szívélyes fogadtatás minden ide látogató horgásznak kivétel nélkül jár, és az itt eltöltött napok alatt egy igazi baráti közösség tagja lehet. Számomra mindig meglepő az a nagy mennyiségű önzetlen segítség, amit itt kapok/kapunk!
A kiszemelt helyszín a büfé oldalon az első hely, a „gáti” rész volt. Megérkezésünkkor egy szlovák úriembert váltottunk. Elmondása szerint a gáthoz közeli rész csak kisebb méretű pontyokat adott, a darabosabb példányok egytől egyik a nyílt vízről jöttek, ehhez mérten próbáltam én is megkeresni az általam jónak vélt helyeket.
Helykeresés:
Az egyik bóját a gáthoz közel, egy kagylópad elé helyeztem el, míg a másik bója 20-25 centiméteres iszapra került. A víz mélysége 4 méter volt.
A hely sajátosságai:
- 120 méteren található az iszapváltás
- a gátoldal mellett egy régi földút található
- a gáttal szemben állva, kifelé haladva, olyan 20-25 méterre található egy nagyobb gödör (hol a harcsák, hol a nagyobb pontyok lakják)
Etetés, csalizás:
A Palotási-víztározó köztudottan egy erősen pelletes, halas ízvilágot képviselő tó. Ez alapján két ízzel készültem:
- Black Squid (erősen halas, büdös)
- Big Fish (édes, gyümölcsös)
Csalizni minden esetben a 24 mm-es wafters kivitel került a hajszálelőkére.
Élmények:
Lassan szinte már hagyománnyá válik, hogy horgásztársam, Romvári Norbert nevéhez fűződik az első kapás. Éjfél előtt pár perccel meg is érkezett az első halunk, egy igazán egyedi, „pocakos”, 14,5 kg-os tükrös!
A következő kapás reggel 6 óráig váratatott magára, ami révén egy hibátlan tövest fogtunk. A hal súlya 13,5 kg volt.
Ezután egy 24 órás pihenő következett. Gondolkoztam, mit lehetne tenni a sikerért, mert nappal egyszerűen nem lehet kapásra kényszeríteni a halakat. Az ötlet a következőképpen nézett ki: a gát oldalát keresőhorgászattal végigpásztázom egy Ronnie riggel, pici stick mixszel és egy 12-es pop-uppal. Ez jól is működött, de csak a kisebb halakat adta.
Így maradtak a nagy golyók és a pihenés! Ismét a hajnali óráké volt a főszerep, 5-től 7-ig két kapást könyvelhettem el: a túra legkisebb halát 7,5 kg-mal és a túra legnagyobbját 17,10 kg-mal, ami igen rutinos, öreg rókának mondható! Az összes fárasztás melles csizmát igényelt, hiszen a nádas oldalánál jobbra illetve balra bármikor kitörhettek volna a halak, így a magabiztosságra törekedve ezt az esélyt elvettük tőlük! Ezzel próbálkozott e nemes ellenfelem is, rögtön a bal oldali nádast vette szemügyre, ahol egyből akadót is fogott. Nem maradt más, mint kézzel a víz alá nyúlni és lefejteni a zsinórt a nádtorzsáról, amin háromszor körbetekerte magát! Persze közben a melles csizma is engedte befelé a tó kellemesen hűvös vizét. A sikeres kiszabadítás után jött az újbóli kontaktusfelvétel. Az eredmény minden téren kifizetődő volt, egy robosztus palotási bestia pihenhetett meg a bölcsőmben!
Ezután ismét egy kicsivel hosszabb szünet jött, egészen estig. Tíz óra körül megérkezett a második és egyben utolsó éjszakai kapásunk. A véghajrára kicsit felerősödött a szél, és úgy látszik, ez meghozta a halak kapókedvét is, mert reggeltől egy óráig négy szép halat tarthattam az optika elé, aminek nagyon megörültem. Ekkor éreztem azt, hogy még egy napot rá kellene húzni a siker érdekében, azonban sajnos a munka és egyéb elfoglaltságok miatt késő délután hazafelé kellett vennünk az irányt. Másnap reggel Komáromi Tibi bácsi hívott: „Srácok, maradnotok kellett volna még egy napot!”… A minket váltó csapatot megajándékozta a tó egy 23,10 kg-os csodával! Így sem búslakodhatok, hiszem, egy igen eredményes horgásztúrán vagyunk túl.
A túra összegzése:
Magasan a Black Squid adta a legtöbb halat. A horgászat érdekessége, hogy ciklusokban lehetett kapást kicsikarni a halakból. A tavon a megfogott halak 80%-a az 5-től 7 óráig terjedő időszakban érkezett. A túrán a nyílt vízen, mély iszapra kitett bójám adta a halak 90%-át. Zárásképpen a fogási lappal búcsúzom.
Köszönöm, Palotás!
Fotók: Romvári Norbert
