Az október közepi radutai horgásztúra első napjaiban történteket nem hittük, hogy felül lehet múlni. Pedig sikerült! A kint horgászó magyar csapatoknál szinte folyamatosan, állandóan kapás volt, sorra fárasztottuk ki a kapitális méretű pontyokat. Csodálatos szépségű és hihetetlenül hosszú nyurga pontyok, feltűnően hasas, golyószerű matuzsálemek köszöntöttek bennünket. Felejthetetlenül sikeres lett a túra második fele, valószínű, hogy mindenkibe örökre beleívódtak a hét nap alatt történt nem mindennapi események.
Helyválasztás
A túra közepén történt táborhelyváltás után, miután gyorsan felállítottuk a sátrakat, azonnal a radaros helykeresésre indultunk. Sejtettük, hogy kemény a pálya, hisz több ág hegyes csonkja meredezett ki előttünk a vízből, de amit a radar képernyője mutatott, az minden képzeletet felül múlt. Egy víz alatti erdő maradványai rajzolódtak ki a képernyőn.
A csónak többször is nekiütődött a fáknak, csak nagyon óvatosan lehetett a területetet feltérképezni.. A régi, elárasztott gyümölcsös egy 3,5 m-es mélységü platón helyezkedett el, mely a túlpart 1/3-ad részét képezte. A plató egy meredek, 3 m-es töréssel csatlakozott a mederhez. A törés és az erdő közt kb. 3-4 m-es tiszta helyet találtunk, mely végig húzódott hosszában az erdősáv előtt. Ezeket a törés előtt elhelyezkedő tisztásokat etettük és horgásztuk meg, az erdőbe nem merészkedtünk be.
Sikerek az új helyen
Már a horgászat megkezdése előtt is biztató jelekkel találkoztunk, hisz fordulások és pontyugrások követték egymást, valamint a radar is mutatott tekintélyes méretű halakat. A siker hamarabb elérkezett, mint azt gondoltuk volna. Éjjel semmit sem aludtunk, folyamatosan fárasztottunk, valamelyik boton szinte mindig volt kapás.
A nagy munka közepette éjfél után nem sokkal, érdekes fejlemények indultak be. Az addigi húzós, füstölős kapásokkal ellentétben egy nyugodt, lassú és egyben megfontolt kapásra kellett bevágnia Ferinek. Miután könnyedén kifordította az akadóból, minimális ellenállást kifejtve, mint egy birka úgy jött felénk ismeretlen ellenfelünk.
- Nem lesz nagy - mondta Feri, miközben folyamatosan húzta a halat a part felé.
Mikor a lámpa fényénél először megpillantottuk, szinte egyszerre hördültünk fel a meglepetéstől.
- Ez hatalmas ponty! - döbbentünk meg a nem mindennapi ponty látványától.
- Nem fog beleférni a szákba! - adtam hangot a kétségemnek, miközben le nem vettem a szemem az egy méter hosszúságú pikkelyes csodáról.
- Csak óvatosan! Bőven húsz feletti lesz! - nyugtattam Ferit a fárasztás közben, miközben idegességemben szinte tövig rágtam a körmeimet.
Nagy meglepetésünkre a hatalmas ponty meg sem mozdult, oldalára fordulva tűrte a sorsát. Rövid ideig tartó tanácstalanság után, melynek oka a ponty nagyon nyugodt magatartása volt, elhatároztuk, hogy megpróbálkozunk a szákolással. A ponty a szákolás műveletét is közömbösen tűrte, de amint beemeltük a part mellé kikötött csónakba, elszabadult a "pokol"! Közel tíz percig kellett a nyurgaponttyal "verekedni" a csónakban, mire kellően elfáradt ahhoz, hogy kivigyük a partra. Ha nincs a pontymatrac bekészítve a csónakba, biztos, hogy súlyos sérüléseket szerzett volna az ugrálások közepette. Miután a parton közelebbről is szemügyre vettük Feri halát, kissé "lehangolódtunk" a látványtól. Az egy méteres hosszúság mellé egy rendkívül sovány, szinte girhes test tartozott. Éppen ezért a mérlegelés alkalmából meg sem lepődtünk, hogy a mutató csak 17 kg-nál állapodott meg. A reggeli fotózás és visszaengedésnél tudatosult bennünk csak igazából, hogy Feri milyen gyönyörű pontyot fogott!
Horgászat az erdőben
Az elárasztott erő szélén történt horgászat nem volt egyszerű, hisz folyamatos figyelmet igényelt. A botoktól távol tartózkodni veszélyes mutatványnak bizonyult, nem lehetett hosszantartó kapásokat engedni, hisz akkor a hal már valószínű berongyolt az erdőbe. Az ugyanis egyszer sem fordult elő, hogy a nyílt víz felé indult volna el a megakasztott hal. A kapásokra pillanatok alatt, muszáj volt reagálni, s egy aprócskát sem engedve kellett a halakat eltépni az erdő szélétől. A kemény bánásmódra nem csak a fák és az ágak miatt volt szükség, hanem a rájuk telepedett kagylók is igen komoly veszélyt jelentettek. Bár nekünk a többé-kevésbé kagylóálló, jó minőségű fonott előtét zsinór azért valamilyen fokú védelmet jelentett a kagylók ellen. Volt arra is példa, hogy egy komplett bokorral együtt lett kifárasztva egy 12 kg-os tőponty. Okozott is riadalmat és meglepetést, mikor a mozdulatlan vízfelszínt a bokor ágai először áttörték. Az ágak sűrűjébe alaposan belegabalyodva viszont ott küzdött veszettül a 12 kg-os tőponty. Minden pillanatban azt vártuk, hogy a kagylók elvágják a fonott előtét zsinórt, de végül is szerencsénk volt és sikerült megszákolni az ágaktól megszabadított halat.
| 
|
Pontyparádé a felső gátnál
Míg a mi horgászhelyünkön zajlott az élet, a többi magyar csapat sem unatkozott. Gáborék is szépen fogták a pontyokat, de ami Gézáéknál történt az minden előzetes várakozást felül múlt! Sorra fogták a gyönyörű pontyokat, s ami a lényeg, mind kapitális méretű, hatalmas példány volt. Tekintélyes számban érkeztek a húsz kilón felüli példányok is, győztem átrohangálni hozzájuk a videokamerával és fényképezőgéppel.
A szerencsés helyválasztás és nem utolsó sorban a horgászok felkészültsége nemzetközi vízhangot kiváltó eredményeket hozott. Gézáék olyan sorozatot produkáltak, mely a párját ritkítja és csak igen kevés horgásznak adatik meg. A hét nap alatt 11 db pontyot fogtak, 236 kg-os összsúlyban! Ez pedig 21,4 kg-os átlagot jelent! Hihetetlen és egyben elképesztő adatok ezek.
Géza és András pontyai az egy hét alatt: 16 kg, 18 kg, 18,6 kg, 19kg, 19,5 kg, 20 kg, 22 kg, 22 kg, 24,8 kg, 26,3 kg, 30 kg!
Ezekre a fogásokra még Angliában, Németországban és Hollandiában is felkapták a fejüket a bojlis horgászok és emelték meg képzeletbeli kalapjukat a magyar bojlisok újabb hihetetlen radutai bravúrjai előtt. Reméljük, hogy ez a sikeres sorozat folytatódni fog a 2004. szeptemberében rendezendő Nemzetek Világ Kupáján és szép eredményekkel gazdagíthatjuk majd a magyar horgászok hírnevét!
