Az oldal sütiket használ a megfelelő működés érdekében. Elfogadom Süti kezelés
A Bledi-tó Szlovénia legnépszerűbb turistalátványossága. Aki egyszer eljut ide, azonnal megérti, miért özönlenek erre a helyre a turisták a világ minden pontjáról. Havas hegycsúcsok, kristálytiszta víz, ódon vár, aprócska sziget fogadja az ide érkezőket, azonban a pontyhorgászok számára is egy igazi bakancslistás helyszín. Csodálatos, egyedi pontyokat rejt ez a különleges tó, melyekért megéri minden befektetett energia.
Az élet úgy hozta, hogy külföldön találtam meg a számításaimat. Mivel gyermekkorom óta horgászom, nem szerettem volna ezt a szenvedélyt feladni csak azért, mert nem otthon élek. Utánajártam az angol törvényeknek, szabályoknak, illetve annak, hogy miképp is szerezhetnék itt engedélyt. Rövid keresgélés után ez sikerült is, így nem maradt más hátra, mint felkeresni egy közeli horgászboltot, ahonnan pótolhattam a hiányzó és kötelező felszerelést.
Közel két esztendő telt el az „Angol pontyok nyomában” című sorozatunk utolsó része óta. Régóta terveztük a folytatást Rokolya Petivel, hisz tudom, mennyire visszavágyik a pontyhorgászat igazi Mekkájába. Idén végre úgy alakult minden, hogy számára szerencsésen álltak a csillagok, és újra összejött a szigetországi pontyhorgászat.
Bizonyára sokakkal megtörtént már, hogy az előre kigondolt tervet, taktikát valami égi rosszakaró meghiúsította. Nagyon bosszantó az ilyen helyzet, ilyenkor általában az emberek két lehetőség közül választanak: mormogva, duzzogva beletörődnek sorsukba és elmennek haza, illetve a másik tábor igyekszik ebből a helyzetből is kihozni a lehető legtöbbet. Mivel túlságosan sok napot nem tudok a vízparton eltölteni, luxus lett volna az első akadály miatt megfutamodni, ezért megpróbáltam az adott szituációban is helytállni…
Sokáig gondolkodtam, mi is lenne jó cím, hogyan nevezzem el ezt a kis beszámolót. Lehet, nem túl figyelemfelkeltő, de akárhogy is gondolkodom, ez a néhány szó egybefoglal mindent, amit szeretnék elmesélni nektek e néhány sorral. Kicsit több mint három évvel ezelőtt ismerkedtem meg a feeder technikával. Őszinte leszek, előtte nem is tudtam, hogy létezik. Barátaim bojlisok, így a közös pecákon, testközelből ismerkedtem a másik technikával is. Na de menjünk sorban!
Miután Peti barátom hazautazott, az időjárás sietve nagy melegedésnek indult. A következő napokban a hőmérséklet minimum a duplájára emelkedett, és ki is tartott huzamosabb ideig, így szinte biztos volt a következő hétvégi program: irány a tó! Tudtam, ez a felmelegedés felcsalja a tó sekélyebb részébe a halakat, így ott néztem szét először árulkodó jelek után kutatva. A halak jelenléte egyértelmű volt, hisz percek leforgása alatt több ugrást és fordulást láttam a két tavat elválasztó hídról, ez eldöntette bennem, hol verek tábort. Ha kíváncsiak vagytok az eredményre, tartsatok velem!
Július közepén hazánk határát átlépve egy 48 órás horgászatra látogattam el egy vadregényes, nádassal körülvett szlovákiai vízre. A hely nem volt teljesen ismeretlen számomra, hisz korábban már horgásztam itt és igen sikeres túrát zártam. Még akkor megfogadtam, hogy amint lehet, mindenképpen visszatérek…
A Linearos sikertelen, de tanulságos kaland után hazatérve volt egy teljes napunk, hogy „nyalogassuk” a betli utáni sebeinket. A tanulságot levontuk. A következő helyszín sem volt akármilyen, ugyanis a környék - talán mondhatnom - legszebb tavára látogattunk el, ahol igazi, érintetlen környezet és egy csodás kastély található. Ezen az egyesületi vízen abszolút nem könnyű a halfogás, de még most is kiráz a hideg, ha visszagondolok arra, milyen halakat sikerült fognunk Tomi barátommal, köztük egy tórekord tövest Rosie személyében.
A kezdeti sikeren felbuzdulva nem volt más hátra, mint előre! Anglia egyik legismertebb és legnépszerűbb horgászvize került a célkeresztbe, amely nem volt más, mint a Linear Fisheries. Itt kis szerencsével gyakorlatilag álmaink halával is összehozhat minket a sors, de nem szabad elfelejteni, hogy óriási nyomás nehezedik a vizekre, hiszen a tórendszer rendkívül frekventált helynek számít. Alaposan felkészülve és mindezeket észben tartva terveztük a túrát. Lássuk csak, mit sikerült elérnünk Tomi barátommal, mennyire volt kegyes hozzánk ez a víz és a hírhedt angol időjárás!
Van a világon egy hely, ami más, mint a többi, ahol a horgászat nem csupán egy hobbi a sok közül, a pontyhorgászat pedig egy életstílus. Az emberek a pontyra mint egy nemes ellenfélre tekintenek, óvják, vigyázzák a vizek állományát, a halak értéke és szépsége pedig semmihez sem fogható. Ez a hely nem más, mint Anglia, induló cikksorozatom helyszíne. Tartsatok velem és fedezzük fel együtt ezt az egyedülálló kultúrát, szokásokat, vizeket és halakat, melyeket a szigetország rejteget!
Az elmúlt évben, a szezon vége felé lehetőségünk nyílt egy nem hétköznapi vízterületen horgászni, ahol nem kevés kihívás várt ránk és felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak. Manapság a modern pontyhorgászatban gyakran nagyobb trófeának számít, ha olyan kapitális egyedet sikerül fognunk, ami még soha nem találkozott horoggal. Ez vadvizeken természetes, hiszen erről is szól a bojlizás, hogy megfogjuk az öreg, rafinált vadpontyokat, de napjainkban egyre többen látogatják a telepített magántavakat, itt keresve kapitális fogásaikat. Ilyen túlhorgászott vizeken már-már túlságosan is óvatosak a nagyobb példányok, és ha sikerül is fognunk párat, hát sajna elég megviseltek a helytelen horogkiszedéstől, számtalan akasztástól.
Az utóbbi évek során többször sikerült eljutnom a pontyhorgászok által jól ismert Rainbow-tóra. Az itt átélt élmények legjavát igyekeztünk több cikkben és filmben is megörökíteni, ahol sokszor részletesen elemeztük a helykereséssel kapcsolatos kérdéseket vagy az etetési, csalizási technikákat. Sokan jeleztétek, hogy a végszerelék pontos elkészítésével kapcsolatban szívesen látnátok még több információt, ezért úgy döntöttünk, hogy a sorozat utolsó részében az izgalmas jelenetek mellett elsősorban az ezzel kapcsolatos praktikákat mutatjuk be nektek.