Horgászatunk érdekességét az adta, hogy egy kis családi csatát vívtunk. Szerettük volna a feederes és a nehéz fenekező technikát összehasonlítani. Vajon melyik lesz az eredményesebb kedvenc tavunkon? Párom, Peti a finomszerelékes technikával, én pedig a hagyományos fenekezővel vettem üldözőbe a halakat. Kíváncsiak vagytok a végeredményre? Tartsatok hát velünk!
Utunk Merenyére vezetett. Azért ezt a helyszínt választottuk, mert e tavon biztosítottak azok a körülmények - gondolok itt a jelentős fehérhal- és pontyállományra -, amelyek jó kiindulási alapot nyújtottak, hogy azonos feltételek mellett mérjük össze a két módszer eredményességét.
Miután leértünk, választásunk a büfé felőli oldalra esett, ahol a part menti könnyebben felmelegedő sávot szemeltük ki horgászhelyünkként. Két helyet foglaltunk el egymás mellett. Megérkezésünkkor párás, kissé hideg idő fogadott bennünket, de a nap már felkelőben volt.
Hozzáláttunk az előkészületekhez. Összeállítottuk a felszereléseket a mai napi horgászathoz. Az általam használt felszerelést oly módon alakítottam át, hogy vékonyabb főzsinórt választottam, és ehhez igazítva az előkezsinórt is lényegesen lefinomítottam (a választott előkezsinór vastagság kissé ésszerűtlennek tűnhet, de ez kellett ahhoz, hogy a végszerelék kellően finom legyen a főzsinórhoz képest).
Peti szereléke
Bot: Shimano Beast Master AX 9-11 Multi Light-Medium Feeder (a bot végébe a legerősebb spicc (2 oz) került)
Orsó: Eurohold Sector 35
Főzsinór: Spro Carp Feeder 0,18 mm
Előkezsinór: Tubertini Dragon Line 0,18 mm, 20 cm
Horog: 12-es méretű
Végszerelék: Peti a 30 cm-es gubancgátló csövet 25 cm-re rövidítette, karabinerébe 25 g-os kerek drótos feederkosarat akasztott. A gubancgátló alá egy gumigyöngy ütköző, majd egy 10-es méretű forgókapocs került, amelybe 20 cm-es előkét hurkolt, a végén a horoggal. Ez csúszó végszerelék volt.
Zsófi szereléke
Bot: Shimano Alivio 3,6 3lb
Orsó: Okuma Spektrum LB 60
Főzsinór: Haldorádó Carp Master Strong Line 0,30 mm
Előkezsinór: Tubertini Dragon Line 0,22 mm, 25 cm
Horog: 12-es méretű
Szerelék: 30 g-os bordás végkosár gubancgátló csővel kombinálva, alá gumigyöngy, majd 10-es méretű forgókapocs, amelybe 25 cm-es előkét hurkoltam, a végén a horoggal. Ez is csúszó végszerelék volt.
Miután a felszerelések összeálltak, megkezdtük az alapozó etetésre szánt szárazanyag bekeverését. Választásunk azért az alábbi termékre esett, mert a reggeli időszakban a víz hőfoka arra engedett következtetni, hogy a gyümölcsös aromájú etetőanyag lehet megfelelő. Így a már sok helyen bevált, érett szamóca illatú, édes ízű Haldorádó Ponty Piros etetőanyag mellett döntöttünk, amihez fél doboz csemegekukoricát adtunk. Kettő kiló szárazanyagból készítettük el a gombócainkat, de hagytunk annyit, hogy kosárba is ezt tudjunk tölteni. A csúzlizást követően - amely a parttól kb. 25-30 méterre történt - felcsaliztuk végszerelékeinket, majd megkezdtük a horgászatot. Az én választásom elsőként 4 szem csontkukacra esett, míg Peti először felhúzott a horog szárára egy mini technopufit, majd 4-5 csontit.
Mint látható, a két végszerelék jelentősen nem tért el egymástól, sőt a horog mérete, a kosárba töltött etetőanyag (és gyakorta a csali is!) azonos volt. Akkor mégis miből adódott a fogások között a különbség? Ha érdekel, olvassátok tovább!
A reggeli órák számomra eredményesebbnek bizonyultak, de Peti kis idő elteltével - mire etetése is beérett - rohamos felzárkózásba kezdett a halfogás terén. Ekkor határoztam el, hogy lecserélem a csalimat egy új kombinációra, ami a földigiliszta-kukorica páros lett, ezzel szemben Peti maradt az addig beváltnál.
Itt említeném meg, hogy annak érdekében, hogy a teszt valós eredményt mutasson, a kifogott halakat külön versenyszákba tároltuk a peca végéig. A csaliváltást követően fej-fej mellett haladtunk, de érezhető volt, hogy a finomszerelékes módszer nagyobb hatékonysággal működött. Miben volt ez érzékelhető?
- Több kapást mutatott a feeder spicce, ráadásul előbb és egyértelműen jelezte a halak „gondolatait” (a kapásokat).
- A megakasztott halak jobb aránnyal kerültek partra, kevesebb hal akadt le fárasztás közben.
Eközben a nap egyre magasabbra emelkedett és a part menti sekély vizet egyre melegebbé varázsolta. A hőfokváltozással párhuzamosan azt vettük észre, hogy az alapozó etetésünkre belőtt gombócok és kosárba gyúrt csalogatóanyag hatásfoka csökkenni kezdett. Ekkor döntöttük egy talán merésznek tűnő ötlet mellett, és teljesen új keverékre váltottunk. A Haldorádó Ponty Sárgából kevertünk be újabb 2 kilót. Ez a kifejezetten meleg vízi, sárga színű, citromos-vaníliás ízesítésű etetőanyag bőven tartalmaz ínycsiklandozó földimogyorót is.
Ennek eredményeként a következő egy óra mindkettőnk számára igen eredményesen zárult, a halfogás újra felpörgött, annak ellenére, hogy a nagy meleg hatására a halak kapókedve éppen ebben az időszakban szokott jelentősen csökkenni. Ekkor invitáltak bennünket jó barátaink egy finom ebédre, amit mi örömmel el is fogadtunk. Az ebéd elfogyasztása alatt a horgászatot szüneteltettük, mivel a kárászok néha vehemens kapásai mellett képtelenség volt e két tevékenységet egyszerre végezni. Az ebéd végeztével visszatértünk a főhadiszállásra és folytattuk a küzdelmet. Erről szeretnék veletek megosztani pár pillanatképet:
A délután folyamán, ahogy a nap ereje gyengült és parányi szél mozgatta meg a vizet, úgy élénkültek újra fel a mi kis barátaink. Kapás, kapást követett, közben az idő csak haladt előre, a haltartók pedig egyre több halat rejtettek magukban.
Négy óra tájékán fejeztük be a horgászatot. A végeredményt már mindketten izgatottan vártuk. Szerelékeink elpakolása után megkezdtük a mérlegelést és a kiértékelést. Először az én halacskáimat számoltuk és mértük meg, majd Petiét is. Zárásként tekintsétek meg a fogási táblázatunkat:
| összsúly | darabszám | átlagsúly | |
| Zsófi | 8.200 g | 23 | 356,5 g |
| Peti | 10.700 g | 27 | 396,3 g |
A győztes - mint Ti is látjátok - Peti lett, pontosabban a feeder technika győzött a nehéz fenekező felett. A fentebb taglalt apró finomságok nem kérdés, hogy a mérleg nyelvét a feeder technika javára billentették, de mégsem volt olyan nagy a különbség, mint ahogy az kezdetben várható volt. Pont ezért nem maradtam nagyon le tőle.
Büszke voltam a nap végére, és természetesen nagyon jól éreztem magam ebben a gyönyörű, nyugodt, csendes környezetben. Hiszen mindig jó érzéssel tölt el, ha a tóparton tölthetem el a szabadidőmet. Alig várom a következő alkalmat, és hogy megoszthassam veletek az élményeimet.
Valószínűleg a következő alkalommal már én is feederbottal indulhatok a halak nyomába!
Török Zsófia (Bojliszsofi)
Fotók: Kovács Péter (Bojlispeti) és Török Zsófia (Bojliszsofi)
