Nyáridézés
Horváth Ádám
2021-03-21
„Az erdei ösvényeket átszőtték hallgatag pókok, a galagonya bogyója pirosan fürdött a napban, a legelők tarlott oldalán már csak délben ugráltak a szöcskék, a katáng virága elfakult, s az erdő aranyos bíborba öltözött, mert szép akart lenni, mint az öregedő asszonyok, ha elbúcsúznak valakitől, akit szerettek.”, írja kedvenc természetjáróm, Fekete István Hajnal Badányban c. regényében. Ilyentájt, ahogy az ember a kinti világot szemléli, hatalmába keríti egy érzés, ami kissé szomorú, de az újrakezdés, az ismételt megelevenedés reményében egyben örömteli is. Amikor a tiszta egű éjszakákon már fagy, és az égi szekeret, a Nagy Göncölt elriasztja a hideg az északi horizontra, akkor kimondhatjuk, hogy az ősszakállú vénember – az ősz –, megérkezett. Ez halaink számára is egy új időszak kezdetét jelzi. Életterük jóval hűvösebb lesz, anyagcseréjük üteme jelentősen lecsökken a nyári időszakra jellemzőhöz képest. A kényelmesebb horgászok, akiket a hideg visszaűzött a meleg szobába, a felszerelés karbantartásával és megannyi horgászfilm megnézésével próbálják feleleveníteni azokat az élményeket, amiket igazán csak a halfogás aktív része tartogat. Aki viszont elszánt, az ebben az időszakban is próbálja kiismerni a halak viselkedését. Számomra az őszi pecák stratégiája a nyáron megszerzett tudással, tapasztalatokkal és a vízterület kiismerésébe fektetett idővel érik be. Hiszen vannak olyan adottságai tavainknak, folyóinknak, amik nem változnak, így számunkra jó kiindulási alapot jelenthetnek. E gondolatokra építve tettem magam ismét próbára a kovácshidai Szödönyi-tavon.