Azt hiszem, nekünk, horgászoknak a tavasz a legjobban várt időszak az évben. Az enyhülő időnek köszönhetően végre újra hívogat a vízpart, hogy kedvenc hobbinknak, szenvedélyünknek hódolhassunk. Ilyenkor egyszerűen jó a természetben lenni és látni, ahogy minden végre éledezik, új erőre kap. A tavaszi horgászatok mindig új esélyekkel kecsegtetnek, úgymond tiszta lappal indulunk. Egy rendkívül érdekes témával szeretnék foglalkozni ebben az írásomban, ami azt hiszem, igazán aktuális ilyenkor. Ezúttal nem egy új vízterületet mutatok be, hanem két ízvilágot, két stratégiát szeretnék összehasonlítani. Igen, összehasonlítani, és írásom végén „eredményt” hirdetni.
Vajon mi az eredményesebb ilyenkor? Édes vagy halas etetőanyag? A method technika, vagy ha fix pontra horgászunk némi etetéssel? E kérdésekre szeretnék egyértelmű válasszal szolgálni írásom végén.
Már az elején szeretném bemutatni a horgászatom helyszínét, ahol összehasonlítottam ezt a két módszert és ízvilágot. A Derekegyházi Horgásztó számomra nem ismeretlen vízterület, tavaly is többször horgásztam ezen itt. Egy rendkívül hangulatos tóról-tórendszerről van szó, ahol szó szerint egy kicsit elzárkózhatunk a város zajától. A tavak erdős, vadregényes területen fekszenek, és gyönyörű pontyokra, amurokra számíthat az, aki ide ellátogat. Ezek a nagytestű halak már egyértelművé tették számomra is, hogy a nagyhalas tavon próbálok szerencsét a meteorológiai tavasz első napjain.
Térjünk is rá a két összehasonlításra váró keverékre! Édes és halas etetőanyagokkal fogok horgászni. Hogy miért pont erre a két variánsra esett a választásom? Azt hiszem, a horgászoknál a tavaszi időszakban e két ízvilág okozza a legnagyobb dilemmát egy-egy horgászat előtt, az etetőanyag kiválasztása során. Régóta bizonyító keverékek, amikkel azt gondolom, melléfogni nem nagyon lehet. Tavasz van, vizeink hőmérséklete még igencsak alacsony, így egyik keveréket sem „natúran” önmagában kívántam bejuttatni a halak számára. De hogy melyik két keverékről is van szó? Részletesen leírom a kigondolt receptet és, hogy melyik ízvilághoz, melyik módszer is fog társulni:
Halas keverék - method módszer - Method Flat kosár 30 g
- 1 zacskó Haldorádó Fluo Energy - Fekete Erő
- 100 ml Haldorádó Fluo Flavor - Fekete Erő
- Haldorádó Spanyol Halliszt (kb. 100 g)
- + dobások előtt Haldorádó Fluo Essencia - Fekete Erő
Édes (gyümölcsös) keverék - fix pontra horgászat - Pellet Feeder kosár 25 g
- 1 zacskó Haldorádó Fluo Energy - Vörös Gyümölcs
- 100 ml Haldorádó Fluo Flavor - Vörös Gyümölcs
- Haldorádó Édesítőszer (kb. 10-12 g)
- + dobások előtt Haldorádó Fluo Essencia - Vörös Gyümölcs
Mielőtt leírnám a horgászat alatt történt eseményeket, szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy e két ízvilág/módszer összevetése és eredménye erre a horgászvízre és erre az adott napra vonatkozik. Valószínűleg ahány víz, annyiféle eredménnyel zárulna ez a kis teszt.
Olyan horgászhelyet próbáltam választani, ahol azonos feltételek voltak adottak, így meg is kezdtem az alapozó etetést. Nem etettem túl sokat (csak 4-5 kosárral), mert nem jóllakatni akartam a halakat, csupán a horgom köré csalni.
Minden a helyére került, kezdődhetett a horgászat. Általánosságban - évszaktól, vízhőmérséklettől függetlenül - elmondható, hogy jellemzően a kisebb méretű csalikkal kezdem meg a horgászatot. Nagyon hiszek a kisméretű, lebegő, attraktív csalikban: meglátásom szerint hamarabb érhetünk el kapást ezekkel, tavasszal meg pláne! Nekem ez a szemléletem, ami nyilván megdönthető… Itt említem meg a horog kérdését is: ezeket a pici pop-up csalikat rendszerint 12-es méretű Guru QM 1 horog kíséretében kínálom fel 7 mm-es csalitüskén. Bevált ez a típus, nem fog senkinek csalódást okozni.
Az első óra eseménytelenül telt el, de a reggeli hideg, borús idő cseppet sem szegte kedvem, mert délutánra szikrázó napsütést és 12-13 Celsius-fokot jósoltak, ami már igazán kellemes tavaszi időnek ígérkezett. Egyszer csak egy apró pöccintésre lettem figyelmes a „kereső” boton, ám a pöccintésből határozott, húzós kapás lett. „Ez megvan!”
Az első hal megfogása hozta, amit vártam. Bíztam benne, hogy felpörögnek az események, mivel a „kis csali” elméletem is tökéletesen beigazolódott eddig, ám a következő két órában teljes csend honolt. Legalább az időjárás kezdte végre kegyesebb arcát mutatni, olykor egy-egy kósza napsugár kandikált ki a vékonyodó felhőzet mögül.
Egyre több apró spiccmozdulat jelezte, jó helyen keresgélem a halakat, majd végre újra határozottan nekilódult a spicc, ismét a method technika bizonyult nyerőnek…
Két fogott halam volt method módszerrel, ezért ezt a technikát nem háborgattam, folytattam az eddigieket. A Pellet kosaras szereléken lecseréltem az előkét: a kisméretű horgot egy kicsit vaskosabb, 10-es méretű Gardner Mugga horogra cseréltem, aminél egy hajszálelőkére kötött, 10 mm-es fine csalitüske könnyítette meg a csalizást. Úgy döntöttem, hogy a kis csalis megközelítést meghagyom a method szerelékhez, itt pedig egy kicsivel nagyobb (12 mm-es) csalival és ritkább újradobásokkal próbálkozom.
Az újabb kapások még elmaradtak, de az időjárás dél körül végre igazi tavaszi arcát mutatta. Száz ágra sütött a Nap, felhő sem volt az égen! Na, erre nem fogadtam volna a reggeli borús idő után… Mintha a halak is a napsütésre vártak volna, mert ez volt az a pont, amikor végre felpörögtek az események…
Az újabb hal természetesen ismét a halas ízvilágra csábult el. Nem volt kérdés, hogy egyelőre a Fekete Erő a favorit. Bármivel próbálkoztam a fix etetésen, egyszerűen nem tudtam kapást elérni. Nem szeretnék túlzó jelzőket használni, de ami ezután következett… azt hihetetlen volt átélni! Hirtelen ötlet volt, nem is igazán értem, hogy miért nem próbáltam meg hamarabb, de egy új slágergyanús csali került a Mugga horog „alá”…
Mielőtt azonban felkerült a csalitüskére, egy kis edényben 10-15 percig áztattam. Ezzel olyan hatást értem el, hogy a csali felülete elkezdett felpuhulni, de a közepe kemény maradt. Ennek ellenére a nagy távolságú dobást tökéletesen állta. Bedobtam, és vártam. Azt hiszem, 15 perc sem telhetett el, amikor egy minden előjelet mellőző, nyeletőféket megszólaltató húzós kapás érkezett. Mesébe illő pillanat volt. Az édes kaja és Kék Fúzió kombinációja adta a kapást. Egy igazán nagytestű halat sejtető fárasztás vette kezdetét. A hal folyamatosan, de lassan mozgott, nagy súlyt éreztem a szerelék végén…
Az erőre kapó hatalmas tőponty méltóságteljesen úszott ki kezeim közül a szabadság felé. Éreztem, hogy ez a nap még akár tartogathat szép halakat, ezért mielőbb újracsaliztam és dobtam. A nagy ponty megfogása előtti képsor rövidesen megismétlődött, mindössze annyi különbséggel, hogy a bevágást követően ezúttal nem állt meg a bot a kezemben.
Érdekes, de a nap második felében method technikával nem tudtam kapást elérni, pedig itt is próbáltam különböző méretű csalikat. A tavaszi horgászatok még viszonylag korán befejeződnek, így délután fél 5 körül elérkezett a csomagolás ideje. Remek élményekkel gazdagodtam a nap folyamán, és érdekes dolgokat tapasztaltam. Ám a végleges konklúzió kifejtése előtt még teszek egy érdekes „kitérőt”. A tó teljesen kiürült már, a felszereléseim nagy részét is elpakoltam már, de én is - mint nyilván nagyon sokan - mindig a botokat hagyom utoljára. Éppen a csalis táskámat pakoltam el, amikor kellemes hangra lettem figyelmes. Ez bizony a nyeletőfék…!
A nap méltó befejezése! Mit is kívánhatna többet az ember márciusban?
A horgászat összegzése:
A nap folyamán 6 pontyot sikerült fognom, ebből 3 érkezett a halas kajára, 3 az édesre. Ez tulajdonképpen azt is tükrözi, hogy tökéletesen választunk, bármelyik ízvilágra/stratégiára is voksolunk. Számomra ezt a napot a Vörös Gyümölcs - Pellet Feeder kosár duó nyerte, a két 10+-os hal miatt, de ha pontosítani akarok, akkor igazán csak én nyertem ezzel a „versennyel”, méghozzá gyönyörű emlékeket!
A csalit tekintve pedig tényleg csak azt tudom javasolni, hogy tegyétek próbára a Kék Fúzió erejét, biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódást okozni!
Írta: Bugyinszki Gábor
Fotók: Héjja Bernadett
