A tavaszi szellő a Dunát is megérinti. Gyönyörű, üde zöld fák, bokrok borítják el ilyenkor a partot. A télből csak a hó leve látszik magas víz formájában. Eltűnnek a folyó legnagyobb kizsákmányolói, a kormoránok is. A halak kihúzódnak az elöntött területekre férgeket, rovarokat lakmározni. Nehéz dolog ilyentájt halat fogni. Magam is inkább csak nézelődni mentem, levegőzni, napfürdőzni. Azonban a kisördög csak ott bujkál az emberben, ezért két botot is betettem a csónakba.
A part mellett csorogva bámulom a zöldet. Halmozgást keresek, bár úgyis tudom, hiába. Legfeljebb egy-egy balinrablás lehetne, de azok meg nem erre járnak.
Az egyik elöntött zátony fái közt ismerősöket pillantok meg. Két roma ismerősöm gubbaszt csónakjában pontyra és kárászra várva.
Ők bölcsek és nagyon értik a halfogás mesterségét, időnként érdemes tanulni tőlük. Figyelik, mikor jön az áradás, és előtte helyet tisztítanak maguknak. Kivágják a fákat, bokrokat úgy, hogy nagy víznél is tudjanak horgászni. Azután felgereblyézik a talajt és kukoricát, búzát szórnak rá, majd gondosan betapossák. Mire jön a víz, a magok felpuhulnak, esetleg csírázni is kezdenek, a legkitűnőbb etetőanyagot biztosítva ezzel az arra tévedő halaknak. A betaposott magokat a pontyoknak, kárászoknak ki kell túrniuk, ezzel sok időt töltenek a helyen, így jól megfoghatók.
Most még csak néhány kárászuk van, de a napokban pontyokat is fogtak.
A melegvíz-kifolyónál egy csónakból hárman balinoznak. Nem számít, hogy tilalom van, elteszik a 25-30 centis halakat. Bátran teszik mindezt, tudják, ellenőrtől nem kell tartaniuk, a rendőrök meg nem pazarolják az üzemanyagot holmi járőrözésre.
A kifolyó alatti rövid kő alatt teszem le a horgonyt. Itt még bőven érződik az erőműből kiáramló meleg víz hatása, Remélem, találkozom valami hallal. Jó lenne, mert egy új botot szeretnék kipróbálni. Egy háromméteres 8-120 g dobósúlyú pickerbotról van szó, melyben nagy jövőt látok a nyári amurozások során.
A felszerelés egyszerű, 120 g-os ólom, 6-os horog 60 cm-es előkén. 10 szem csonti csalinak, és már repül is befelé. Néhány perc után apró, erőteljes rángatás, majd egy bagolykeszeg landol a kezemben.
Újracsalizok és várom a következő kapást. De sokáig semmi. Mintha ez az egy hal lett volna az egész Dunában. Komolyabbra fordítom a dolgot. Horogcsere, és máris három nadály vigyorog rám, tapadó részükben a horoggal. Élénk csápolásuk hátha felkelti valami harcsa érdeklődését.
Nem is csalódok. A szokásos öt percen belül kapás, majd egy kölyökharcsa szájába nyúlok, hogy kiemeljem.
Olyan az érzésem, mintha valami harcsaóvodába tévedtem volna. De legalább kapás van, nem kell unatkozni. Aztán jön egy nagyobbacska, olyan kétkilós.
Első idei igazi dunai horgászatom mérlege 1 db bagolykeszeg és 3 db harcsa. Kezdésnek egész jó volt, soha rosszabbat! Várom a folytatást.
