Nyárutó a Rákos-pataknál - sok kicsi sokra megy

Nyárutó a Rákos-pataknál - sok kicsi sokra megy

A Duna mindig tartogat meglepetéseket. Egyik évben sosem látott partoldalak tárulnak fel a porzó, rekkenő augusztusi aszály nyomán, de a következő évben egész nyáron-őszön át dagadtan fortyog akár télvíz idejéig a Nagy Folyam. Hiába nagy a vízhozama, hatalmas medre bizony könnyen megtelik a kelleténél esősebb időszakokban. Csak pár napig áztassa vízgyűjtő-területének felsőbb régióit az eső, a hatás nem marad el. Mit tegyen az elszánt horgász, ha egyik napról a másikra métereket duzzad a Duna? A vízparton meglepően gyorsan terjednek a hírek, fél füllel mindig érdemes a beszélgető társakra is figyelni. A Rákos-patak az egyik olyan hely, ahol magas vízállásnál érdemes próbálkozni.

Ha a fővárosi Duna kevésbé látogatott pesti oldalán, annak is az Árpád híd feletti részén járunk, nem sokkal a Dagály strandon túl, a vízállástól függően hol egy csenevészen folydogáló, betonpartok közé préselt patakocskára, hol egy hízottan, lomhán ténfergő, Sió-csatorna méretű vízfolyásra lelünk. Neve: Rákos-patak. Megtévesztő az elnevezés, mert partjainak kinézete alapján inkább csatorna, mint patak, és manapság már rákokban sem nagyon dúskál. A torkolati részén a Rákos-patak csak annyiban különbözik a hasonlóan gyalázatos állapotú Ördög-ároktól, hogy fedetlenül tárja elénk a szomorú valóságot (hiszen még a medre is afféle mesterséges vályú), illetve valamivel tisztább a vize.

Alacsonyabb vízállásnál könnyedén átléphető kis csatorna
2006. április elején viszont így nézett ki a Rákos-patak

Alacsony mederteltségnél hiába keresnénk halakat az alig 50 cm széles csatornában. Annál inkább megnő e víz jelentősége áradáskor, főleg a tavasz végi és a nyár eleji időszakban. A nagyon lassan áramló, többé-kevésbé áttetsző, sötét vízben ilyenkor az ezüstkárászok gyakran tömegesen kéredzkednek fel a csontkukaccal, gilisztával csalizott horgokra. Érdekes módon a tavalyi, majd az idei „kárászozó szezon” rendre apró, pár centis töpörtyűkkel jutalmazta a szórakozni vágyókat (még a küszök sem tudtak versenyre kelni a falánk apróságokkal).

2006. júniusának elején töpörtyű kárászok alkották a zsákmány tetemes részét

Természetesen a későbbi áradások is számos halat csalhatnak a patakba. Így történt ez augusztus tizedike táján is, amikor a Nagy Folyam gondolt egyet, és elzavarta partjai mellől a horgászokat (sőt, majdnem a rakpartra is kilépett dühében). Én is kénytelen-kelletlen hátat fordítottam a szürkésen zubogó, duzzogó Dunának, és egy kora reggelen könnyű úszós szerelékkel a lényegesen szelídebb „Rákost” kérdeztem: mi újság?

Mintha nem is lenne sehol a Rákos-patak rút betonmedre
A partszéli úsztatás szereléke

A Rákos-patak medrének alsó, betonnal bélelt része teljesen eltűnt az áradással. A töltésen dúsan burjánzó, néhol derékig érő növényzet mintegy félméteres darabon süllyedt a vízbe, nyilván a halak szívesen bújtak a szárak közé, pórul járt szárazföldi rovarok, férgek, egyéb ínyencségek után kutatva. A halak mellett élelmes tőkés récék szüretelték szürcsölve a vízben ücsörgő disznóparéj, libatop, különféle fűfélék érőfélben lévő magjait, szerencsére a közvetlen közelükben bepottyantott pár gombócnyi, szétmorzsolt csemegekukoricával megbolondított vaníliás etetőanyag után már nem bírtak lenyúlni a 70-80 cm-es mélységekbe.

Vízparti burjánzás - a gyomok is tudnak szépek lenni!
A katáng virágának színe már a nyár végi ég fáradt kékjét idézi
Sötét vízen víg réce úszik magában dudorászva…

Kíváncsian vártam, kiféle-miféle halak várják epekedve vékony vörös trágyagiliszta-ajánlataimat, sőt valami egészen ritka ínyencfalatot - a kertben talált kövér poszméhlárvákat - is hoztam számukra. Csontkukacot ritkán szoktam használni a patakon, mert a minden hájjal megkent, szemfüles küszök többnyire hamar magukba tömik a 3-4 szemből álló nyalánkságot, akár másfél-két méter mélyen is (néha elképesztő méretű rajok fordulnak meg errefelé). Most is akadt egy hívatlan önként jelentkező, még a kicsiny gilisztára is.

A Rákos-patakon a virgonc trágyagiliszta a nyerő - főként kárászra
Na de ezekre vajon mi fog rákapni?
Már az 1 m szélesre áradt patakon is seregestül rajzanak a küszök

Ahogy lenni szokott, követte őt néhány társa, mert a magányos sneci ritka, mint a fehér holló. Reménykedve vártam a kárászokat, bár nyár végén már más vizeken járnak ezek a nagy vándorok. Kárász helyett egy pici karikakeszeg lendült kezembe, de a tenyeres jászkeszeg láttán sem lepődtem meg. Mindkettőből rengeteg akadt az idei Duna-felhozatalban, úgy látszik, 1-2 éve nagyon jól sikerültek az ívások. A soron következő, kisebb bodorka is megszokott vendég a folyónyivá dagadt Rákos-patakban.

Kedves színfolt a bodorka - kicsi, de jól védekezik

Ami ezután jött, az nagyon emlékeztetett a nemrégiben meglátogatott Ördög-árok kanálisánál tapasztalt jász-őrülethez. Jászok egymás hegyén-hátán tülekedtek a szaftos giliszta-falatokért, nem győztem mindig újracsalizni. Termetük többnyire nem haladta meg a 20 centit, de hát a szájuk nagy, gondoltam, bevetem a vaskos lárvákat. Szelekciós taktikámnak ugyan jóval kevesebb kapás lett az eredménye, de legalább néhány nagyobbacska jászt csaltam lépre, azaz horogra. Ha kárász nincs, jászkeszeg is jó!

Ez már komolyabb jász

Mindazonáltal a kicsiket is megbecsültem, ezért nem szorítkoztam kizárólag a cserebogárpajor-menüre. A jászok közé csöppent pár karikakeszeg, bodorka további változatosságot nyújtott a keszegezés közben. A snecik eszén túljárni, ezt tekintettem feladatomnak azon a reggelen. Mennyire megbecsült hallá válhat egy picike keszeg is, amikor bőszülten, zavarosan kavarog a horgászhatatlan Duna!

Pár karikakeszeg tette változatosabbá a jászokkal dúsított horgászatot
Reggeli jászok a Rákos-patakból

Ördögh Máté (bagolykeszeg)

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.