Mi lesz veled, Hajógyári-öböl?
Ördögh Máté
2009-05-31
A dús növényzetű szigeten meghúzódó öblöcske hűen követi a Duna „hangulati” változásait. Vele együtt emelkedik-süllyed, tavasszal és nyáron mogorván, zavarosan duzzad, ősztől higgadtan, letisztultan apad. A vén folyamból gébek tolakodnak mohón szűk torkolatába, szelíd felszínén szomszédoló récék lesik minden mozdulatunkat, kenyérmorzsában reménykedve. Időnként türkizfolt cikázik egyik partjáról a másikra - jégmadár iramodik dolga után. Fürge kenus-kajakos evezők gyakran és kevésbé, motorcsónakok sokkal ritkábban, viszont harsányabban törik meg az öles nyárfák, fűzmatuzsálemek vigyázó, őrködő karéjában megbúvó néhai Duna-ág tűnődő csendjét. De hiába a faóriások tömör sorfala, az öböl nem nyugodhat. Hétvégi esténként zajlik az élet; kiadós hangerőben, monoton ritmusra rázva lazulnak a vendégek. Ezek a kis összejövetelek azonban csekélységek lehetnek az igazán „nagy buliban” várható beépítések eredményeként létrejövő állapotokhoz képest. Vajon meddig lesz olyan ez a kicsi, noha már több mint egy évszázada mesterségesen kialakított öböl, mint amilyennek ma (még) ismerjük?