Gyerekek horgásszunk együtt 2. pályázat - Nagy László írása

Gyerekek horgásszunk együtt 2. pályázat - Nagy László írása

Nagyon sok pályázat érkezett be a Gyerekek horgásszunk együtt pályázat 2. körére. Ezeket az írásokat szépen sorban leközöljük oldalunkon! Azok, akik még így sem kerültek díjazásra, ne csüggedjenek, lesz még újabb pályázati lehetőség számukra. Addig is, horgásszanak sokat, készítsenek sok szép képet, örökítsék meg a gyerekkori horgászélményeket! Következzen tehát Nagy László írása…

Egy kezdő horgász (eddigi) pályafutása

Ez az írás Döme Gábor „Gyerekek, horgásszunk együtt!” című pályázatára készült, így talán kicsit nagyképűnek tűnik, de elsősorban rólam, valamint azokról szól, akik segítettek igazi horgásszá válni. Az igaz, hogy Ön, tisztelt Gábor, nem azt a módszert űzi, amit int én, ennek ellenére én is sokat tanultam az írásaiból, filmjeiből, úgyhogy vettem a bátorságot és nekiláttam elkészíteni ezt a cikket.

Amennyiben érdekel valakit hogyan, mikor és miért kezdtem el ezt a hobbit, nem kell mást tennie, mint tovább olvasni, és pár sorral lejjebb mindenre fény derül.

Egy kis önéletrajz…

A vízhez, vízparthoz való kötődés már egészen kicsi, 2-3 éves koromtól kezdve jelen volt, hiszen Apa gyakran kivitt horgászataira. Amíg ő a jó öreg sárgavégű fenekező botjai kapásjelző karikáit figyelte, én Anyával játszottam. Mikor Apa felfedezte bennem a horgász hajlamot (6-7 éves lehettem), nekem adta a saját spiccbotját.

Kis koromtól a vízpartra vágytam
Spiccbottal kezdtem

Eleinte ő készítette rá a szereléket, melynek a rejtelmeibe később engem is beavatott. Ezzel a felszereléssel városunk határában lévő, nagyjából fél hektár szabad vízterülettel rendelkező kubikgödörben fogdostam vörösszárnyú keszeget, valamint kárászt az körülbelül 50 cm mély vízben. Mikor felkészültem rá - nagyjából 10 évesen - kaptam egy telematch botot hozzá illő orsóval és a kelleténél talán kicsit vastagabb damillal, valamint úszókkal együtt. Ennyi elég is a múltamról, térjünk vissza a jelenbe…

Majd a matchbot került előtérbe
Tanulni mindig a jobbaktól érdemes :)

A horgászhely

Ami a horgászhelyet illeti, eddig csak tavakon horgásztam. Nem azért, mert ne szeretném folyón kipróbálni a felszerelésemet, hanem mert 50 km-es körzetben nincs egyetlen említésre méltó folyóvíz sem. Így hát maradtak a kisebb-nagyobb horgásztavak. Eddig Fancsika volt a favorit, de mikor nem adtak ki rá engedélyt, kinéztem magamnak egy másik ígéretes horgásztavat, melynek a neve Szentannapusztai-víztározó. Meglátjuk, hogy beválik-e, én mindenesetre reménykedem benne. Mint azt a mellékelt ábra is mutatja, ez a víztározó nem holmi kockató.

A Szentannapusztai-víztározó nem az a tipikus kockató…
… és még ennél is nagyobb halak élnek benne

Horgászélmények

Már volt egy pár belőlük, ennek ellenére én most csak egyet emelnék ki közülük. Az egész úgy kezdődött, hogy a nagybátyám elhívott magához 1 hétre 2012 augusztusán Rétságra. Mivel ő is nagyon szeret horgászni, nem maradhatott ki egy közös horgászat a programok közül. Horgászhelyünk a Tolmácsi Horgásztó volt, melyben nagyon sok hal él. Az etetés egy kis etetőanyaggal valamint magokkal történt. Sokáig csak pár törpeharcsát és egy dévért fogtunk, de nekem egyfolytában billegett az úszóm.

Ezen most sírjak vagy nevessek!?

A nagybátyám elment a szomszédos stégekre pergetni, én meg egyedül maradtam. Egyszer csak a vízközt felkínált kukoricára valami rátalált, az úszóm villámgyorsan eltűnt. Bevágtam. Először azt hittem, beakadtam valamibe, de az a „valami” hirtelen elindult. Átkiáltottam a szomszédos stégre - ahol a nagybátyám pergetett - valahogy így: „Ez már nagyobb!”. Ő oda se nézett, azt hitte, megint egy törpét fogtam, és csak a fék kattogása hallatán jött rá, hogy bizony itt ennél többről van szó. Rövid fárasztás után felbukkant egy pillanatra egy farok… De még milyen farok!? Szürke és csíkos! Bár ilyet még soha nem láttam élőben, egyből rávágtam: „Süllő!”. Megszákoltuk, és valóban egy gyönyörű, egészséges, 1,5 kg-os fogast fogtam kukoricával. A hal sértetlenül került vissza a vízbe, és bár először hasra fordult, végül mégiscsak elúszott.

Egy szép dévérkeszeg
Életem eddigi legszebb hala

És hogyan tovább?

Az első és legfontosabb teendőm az, hogy lehetőleg még a szezon kezdete előtt vegyek magamnak egy „valódi” háromrészes matchbotot, mivel azzal sokkal élvezetesebb a fárasztás, valamint vékonyabb damillal is lehet vele horgászni, mint bármelyik teleszkópos társával. Később talán pergetni is fogok, de ez még odébb lesz.

Nagy László (lacika002) 12 éves

Köszönjük, László, ezt a kis élménybeszámolót! Kívánjuk, hogy sok izgalmas horgászatban legyen részed!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.