Szilvásival matchbottal Power Fighter, a mindennapok harcosa Novemberi krokodilok A Balaton ezer arca A hely szelleme Megjött az első mínusz! A kiszámíthatatlan folyó rejtett kincsei Vadvízen, nagy pontyok földjén
Szilvásival matchbottal 
Sorozatunkban nem először fordul elő, hogy Szilvási Szilárddal, az EnergoTeam versenyzőjével matchbottal horgászunk, ám ennyire örömteli apropója, mint most, még soha nem volt. Tiszakécskére ugyanis abból az alkalomból szerveztünk Szilárddal egy késő őszi horgászatot, hogy az eddigi, mintegy 15-16 éves versenyző pályafutásának megkoronázásaként ő is tagja lehetett annak a magyar horgászválogatottnak, amelyik a 2003-as madunicei első világbajnoki csapataranyunk után Plovdivban újra nyerni tudott. A nagyszerű siker persze a csapat mellett Szilárdnak sem volt minden előzmény nélküli, hiszen 2013-ban az Újvidéken megrendezett Európa-bajnokságon a csapattal bronzérmet szerzett, míg egyéniben két szektor1-est horgászva aranyérmes lett. Ám nem kellett sokat várni az újabb kiemelkedő nemzetközi sikerre sem, mert 2015-ben Radeceben nagyon közel kerülve az aranyhoz, vb-csapatezüsttel gazdagította éremgyűjteményét. A megszerzett ezüst vagy az elszalasztott arany, kinek-kinek vérmérséklete szerint, ha lehet, még elszántabbá tette az idei magyar csapat tagjait, és csak fokozta a lendületet, ami a még jobb, még alaposabb 2016-os vb-felkészüléshez kellett. |
Power Fighter, a mindennapok harcosa 
Egy rövid, de már-már történelmi áttekintéssel szeretném ezt az írást kezdeni. Idestova negyven éve horgászom, harminc éve versenyszerűen is. 25 éve került először a kezembe feederbot, amit egy horgászversenyen nyertem. Húsz éve foglalkozom horgászcikk-kereskedelemmel, ekkor alapítottuk Pintér Zoltán kollégámmal a Haldorádó Team Kft. elődjéül szolgáló vállalkozásunkat. Azon szerencsés emberek egyike vagyok, akinek a munkája a hobbija is! |
Novemberi krokodilok 
Bőven benne járunk a novemberben, és a Tisza-tó még mindig a nyári vízálláson tündököl! Új szelek fújnak, és a vízhasznosító kérésére a vízkezelő csak két héttel később, a hónap derekán kezdi meg a téli vízszintre csökkentést. Jó hír ez a halaknak, és kevésbé az számunkra, mivel így lerövidül a legendás vízeresztéses csukázásokra fordítható idő. Persze érthető, hiszen a klímaváltozással a tározó fagyási ideje is kitolódott, egészen december végére. A nagy csapatokban összeverődött süllőknek esze ágában sincs november elején, a még langyos tározótérből a mélyebb telelő helyek felé vándorolni. Így fennáll annak a veszélye, hogy bent rekedhetnének az alacsonyabb területeken, és rájuk fagyhat a víz akár teljes mélységben is, és az igen komoly veszteséget jelentene. Ettől függetlenül kedvenc csukáim már komoly hajtóvadászatba kezdtek, őket már ingerli a hűvös víz és a csapatokba verődött fehér halak látványa. |
A Balaton ezer arca 
Közel nyolc éve járok rendszeresen a Balatonra horgászni, de bevallom őszintén, hogy az idei szeptemberi horgászatomon olyan dolgokkal szembesültem, amikkel eddig soha. Nem véletlen a mondás: minden horgászat tanulás, és a rutingyűjtésre szolgál. A Nyugati-medencére esett a választásom, azon belül is az északi partra. A túra eleje a szokásos előkészületekkel indult, bojlikészítés, bepakolás, meder feltérképezése és egyéb teendők. Mivel számomra ismeretlen helyre érkeztem, és előttem senki nem horgászott a helyen, nagyjából tudtam, mire számíthatok. Ami be is igazolódott, mivel az etetést követően másnapra meg is érkeztek az első halak. Nyugodt voltam, mert az első hal, egy 14 kilós töves igazolta, hogy nincs más dolgom, csak a halak etetésen tartása, majd a szelektálás. |
A hely szelleme 
Valószínűleg mindenki számára ismerős a kép: amikor végre kijut a vízpartra, az otthon előre megálmodott helyen már horgásznak, rosszabb esetben még a környéken sincs hely. Ennek a még rosszabb változata, amikor kilesik, hová etetünk, vagy hol fogunk halat, és mások ezt kihasználva lehorgásszák a helyünket. |
Megjött az első mínusz! 
Téli bakancs, aláöltözet, vastag nadrág, meleg kabát és gumihal. Heteken belül beköszönt a tél, egyre gyakrabban húzok plasztikot a mélyebb részeken, bár még nem álltak le az őszi pályákról a süllők, sekélyebb részeken is lehet még belőlük csipegetni. Kritikusan alacsony vízállásnál szállok hajóba, a kikötőből is evezővel kell kitolni a járgányt. A nappali pár fokos hőmérséklet gyorsan nullára esik, ahogy a nap eléri a fák koronáját, és sugarai nem melegítik már a partoldalt. Ha igazi tél lesz, heteken belül csontig hatoló hidegre számíthatunk. |
A kiszámíthatatlan folyó rejtett kincsei 
Soron következő túrám helyszínéül nem egy megszokott tavat vagy víztározót választottam, szerettem volna kihasználni az őszi,kicsit stabilabbnak nevezhető vízállást, és egy folyóvizet szemeltem ki magamnak a Szigetközben, ahol már korábban is próbálkoztam. Sajnos akkor az időjárás miatt félbe kellett szakítani a horgászatot, olyannyira, hogy a tervezett három éjszaka helyett mindösszesen alig 24 órát tudtam a parton tölteni… Az erős hidegfront halfogás szempontjából előnyös volt, viszont a sok hód rágta fa között táborozni viharos szélben igencsak veszélyesnek bizonyult. Ezzel akkor szembesültünk, amikor barátom horgászfelszerelése elé közvetlenül leszakadt egy jókora darab a parton ágaskodó öreg nyárfából. |
Vadvízen, nagy pontyok földjén 
Csorba-tó. Sokaknak már ez a két kurta szó is sokat jelent. Igen, arról a vízről beszélünk, ahol anno az abszolút pontyrekordot fogta Balogh Tibor. Az a bizonyos 33,32 kilós. Valaha én magam is igen sokat jártam oda, hiszen kölyök fejjel ott kajakoztam a DVTK színeiben, még Kasuba L. Szilárddal (akkoriban csak Kasuba Laci néven ismertük) húztuk a lapátot naphosszat. Amikor a vízen siklottunk, elbűvölve néztük, amint a sekély padkákon szerteszét ugrasztottuk a halak seregét, s volt köztük nem egy akkora, hogy megijedtünk tőle. Mindeközben a parti horgászok fárasztásait is irigykedve szemléltük. Borsod megye szívében, Miskolc mellett, a Sajó szomszédságában létezik még az a tórendszer, ahol a mai napig óriási pontyok várják a horgászokat. |
