Az utóbbi évek nyári hónapjai számomra a csatornapecákról szóltak. Az idei sem volt ez másképp, egy általam még korábban nem horgászott vizet szemeltem ki e szezonra, mégpedig a Fűzvölgyi-csatornát. Rengeteg potenciált láttam meg ebben a vízterületben, amolyan szerelem első látásra volt ez számomra. Hogy milyen eredménnyel zártam az első szezont? Tartsatok velem, mindent megtudhattok!
Fűzvölgyi-csatorna:
Amit erről a csatornáról nagy vonalakban érdemes tudni, hogy hossza 48 km, a Kiskunsági-főcsatornából ered Szalkszentmártontól délre, majd Kalocsánál torkollik bele a Csorna–Foktői-csatornába. Jellemző szélessége 30-40 méter, mélysége pedig durván 1,5 méter. Egyes szakaszok ennél jóval mélyebbek, melyek kiváló vermelőhelyek a halak a számára. Partja nádassal, bedőlt fákkal, ágakkal tarkított.
Nunkovics Norbi csapattársam már több éve vallatja ezt a csatornát szép eredménnyel. Az idei nyáron is eredményes volt már, így kaptam némi infót arról, hogy miként kezdjek bele az itteni horgászatba.
Bevallom, elég önfejű vagyok a horgászat terén. Nehezen fogadom meg mások tanácsát, szeretem a saját ötleteimet végigvinni. Így volt ez az első horgászatom alkalmával is. Nem változtattam semmin, az előző évek vadvízi tapasztalatait hoztam ide is. Bíztam benne, hogy az amur az itt is ugyanolyan amur, mint bármelyik másik csatornán.
„Remek kezdet!”, gondoltam magamban, majd a következő horgászat alkalmával mintha egy hal sem élne itt, betliztem. A soron következő horgászat már egy kicsit jobban alakult, sikerült egy pontyot és egy amurt fognom, azonban a technika ördöge megviccelt, elvesztek a képek. Sebaj, majd legközelebb… A következő horgászatra 2 éjszakát tudtam szánni, ebből igyekeztem kihozni a legtöbbet.
A betörő hidegfront miatt bizakodva vártam az éjszakát. Azt megfigyeltem, hogy ha legkésőbb a hajnali órákig nem volt kapás, akkor már szinte esélytelen a halfogás, így szomorúan konstatáltam, hogy eltelt az éjszaka kapás nélkül, hidegfront ide vagy oda. Azonban reggel „a semmiből” megszóltalt a kapásjelzőm.
Örömmel tapasztaltam, hogy azért élnek itt szép pontyok is, melyek közül – biztosra veszem! – kellő kitartással akár kapitális példányokba is beleakadhatunk. Az idei szezon amolyan ismerkedés volt a csatornával. Nehezen adta kincseit, de azért sikerült pár szép halat kamera elé tartanom. Habár a kapitális példányok elkerültek most, én az ilyen vizekből minden halat nagyon tudok értékelni. Abban biztos vagyok, hogy ide még vissza kell jönnöm a jövőben revánsot venni a nagyobb halak végett. Kicsit déjà vu érzésem volt, hisz aki látta a „Nyári kalandok a Csorna–Foktői-csatornán” című sorozatomat, az emlékezhet rá, hogy az első szezon ott sem sikeredett parádésra, nem úgy, mint az utána következő. Bízom benne, hogy jövőre összehoz a sors pár kapitális egyeddel is.
Erdélyi Tamás


