Patakjáró - Garadna-patak, Gyakorlat teszi - Az öreg horgász és a feeder, Feederakadémia - Feederbottal a Balatonon, Melléklet - Műlegyezés, Pérek nyomában, Gyakorlat teszi - Cseresznye, fel!, A pergetés bűvöletében, Nyugdíjasoknak - Nagyhalat messziről
Sikeres Sporthorgász szerkesztői levél: pdf, 50kB
| Patakjáró Garadna-patak 
A hazai pisztrángtenyésztés fellegvára a Garadna-patak völgyében létesített lillafüredi pisztrángtelep. A patak a Garadna völgyében, Szentlélek alatt ered, társul hozzá egy kisebb vízfolyás a Sebes-víz forrásából, majd négy-öt kilométer megtétele után a Hámori-tóba érkezik.Az áprilisi áradások még fenn, a Bükkben is erőteljesek; a hó ugyan már régen elolvadt, de a vidék különleges karsztforrásai mindig szolgálnak meglepetéssel. Sokévi megfigyelés alapján állítják az itt élők, hogy április közepén érik el a legnagyobb vízbőséget. Ilyenkor hatalmas víztömeg zúdul a felszínre az alant rejtőzködő karsztos résrendszerből. A Garadna is sebesen szalad, pedig tudhatná, hogy felesleges ez a nagy sietség, hiszen a végállomás itt van a közeli Hámori-tóban, melynek igazi gátja a XIX. század elején épült, Fassola Frigyes tervei alapján. A Garadna-völgyi kohók nyersvasának feldolgozásához ugyanis szükséges volt az egyenletes vízellátás a Szinva-patak vizével hajtott hámorok számára. A Garadna-patak hozta tisztességgel a vizet, de nem egyenletesen. |
Gyakorlat teszi Az öreg horgász és a feeder 
Április 18-a volt. A Dunán, a Tiszán, a Körösökön pusztító ár hömpölygött, a Debrecen környéki tavak partvidékét pedig a belvíz tette járhatatlan dagonyává. A horgász-énem persze be volt sózva, mindenáron halat akartam fogni. Felhívtam hát Tóth Zolit, csegei barátomat, aki nagy ismerője a környék horgászható vizeinek, mindig tudja, hol érdemes áztatni a zsineget. Zoltán nem sok jóval kecsegtetett a Tiszával kapcsolatban - pedig horgászboltban dolgozik Tiszacsegén -, viszont hívott, tartsak vele és édesapjával, Imre bácsival egy hortobágyi pontyozásra. Sár persze ott is lesz, de azt túl lehet élni - biztatott. Némi csali meg sebtében összekapkodott felszerelés, és már robogtam is a 33-as úton az Ohati-tavak felé. |
Feederakadémia Feederbottal a Balatonon 
A Balaton újra felvirágzott! Vagy talán eddig sem volt olyan nagy a probléma, csupán a vészmadarak hangja volt túl hangos? Egy biztos: már az elmúlt évben is - köszönhetően talán a magas vízállásnak - különösen jó hírek érkeztek a tó felől. Ott horgászó barátaim, ismerőseim szokatlanul sok halról számoltak be, melyek között nem volt ritka a termetes példány sem! |
Melléklet Műlegyezés 
Legyezni jó! - mondja pár száz magyar szenvedélyesen műlegyező horgász. Lelkes természet- és halszerető közösség az övék, és vannak közöttük néhányan, akik a tollal is jól bánnak. Mellékletünk tisztelgés a hazai műlegyes horgászat megújítói előtt, s jó szívvel ígérhetjük, a jövőben is figyelünk rájuk. |
Pérek nyomában 
A pénzes pér az egyik legkedvesebb hal, amivel horgászataim során találkoztam. Aki már tartotta a kezében, érezhette finom kakukkfű illatát. Egy hal, melynek nincs halszaga, húsa fehér, és kitűnő ízű. De elsősorban nem ezért szeretjük, hanem sportossága és szépsége miatt. |
Gyakorlat teszi Cseresznye, fel! 
Szerintem döntsük el a vitát egyszer és mindenkorra: igen, a halak látják a színeket! Tudom, sokan az ellenkezőjét állítják - figyelmen kívül hagyva az egyértelmű tényeket. Ha nem így lenne, akkor a süllő nem részesítené előnyben az élénk színű (fehér, sárga) twistereket. Sőt a csuka sem verne rá vadul a piros-fehér, illetve sügérszínű wobblerekre, míg egyes napokon a többire rá sem hederít. Mi több, a fekete balinólom is ritka, mint a fehér Zorro. Mégis, szinte hallom az ellenlábasok véleményét, hogy a szín abszolút relatív, mert a ragadozókat leginkább a csali által kiváltott vibráció érdekli. Rendben, akkor adjanak választ arra, hogy miért fognak annyi szép süllőt olyan gyakran kukoricával. Márpedig a kukoricában annyi a vibráció, mint Gobbi Hilda lovas szobrában. Csupán sárga. Természetesen nem tisztem senkit meggyőzni állításom igazáról. Akár egyetért velem valaki, akár nem, az a horgászmódszereken mit sem változtat, tehát be is fejezem az eszmefuttatást. |
A pergetés bűvöletében 
Sok megszállott akad a több mint háromszázezres hazai horgásztáborban, de Kollman Tiborhoz hasonlót nem ismerek. Az egész napi, kemény munka után, este nem ül a televízió elé a fotelba, hanem képes akár háromszáz kilométert vezetni, hogy a Tiszán vagy a Nagykunsági-főcsatornán legyen az alkonyi süllőrablásnál. Szerencsés esetben fog tíz-tizenöt süllőt, kiválaszt közülük egy kétkilósat - ennyi elég a családnak -, a többit visszaengedi, és éjfél felé indul haza, mert másnap várja a munka. Ahogy a horgászatról, a pergetésről beszél, szinte izzik körülötte a levegő. Ha a wobblerekről, botokról, orsókról, süllőkről, harcsákról van szó, „elborul”. Érdemes rá odafigyelni, mert nemcsak kiváló horgász, hanem gondolkodása is példamutató a sportszerű halfogásról. |
Nyugdíjasoknak Nagyhalat messziről 
Kedves horgászbarátom! A feederbot most a világ közepe. Mindenki használja. Megjegyzem, bár jelen voltam a világrajövetelénél, mégsem lettem valami nagy feederes, de örömmel látom futótűzkénti terjedését országszerte. Szemléljük meg e képriportban ifjú barátunk, Rózsahegyi Gábor feederezését. |
-
