Emlékszem, hogy gyerekként édesapám mutatta meg, milyen sokszínű is a vízi világ. Akkor minden kifogott halacska ismeretlen volt. Az, hogy ma már ismerősként látom őket viszont, az annak köszönhető, hogy tanítóm türelmesen elmagyarázta, melyik halat miről ismerhetem fel a legkönnyebben. Később én is közelről figyelgettem a jellemző külső jegyeiket, és ha bizonytalan voltam a dolgomban, elővettem a határozót. Úgy gondolom, nem lesz haszontalan, ha egy kis amatőr halismeretre csábítok mindenkit.
Mindannyian kergetjük a halakat. Ki pergetve, mások fenekező botjaik mögött ülve. Minden trükköt bevetünk, hogy a láthatatlan zsákmányt kézzel fogható közelségbe hozzuk. Sokan zsákmánynak, tápláléknak tekintik a kifogott halat, míg mások egyszerűen egy kellemes időtöltés velejárójának. Akárhogyan is nézzük, a horgászat főszereplője a hal. Ha leegyszerűsítjük a dolgot, akkor halat akarunk fogni, de sokszor egy bizonyos halra horgászunk. Az évek során nem is gondolnánk, hogy hány különböző halat fogtunk már. Ha elvégzünk egy gyors fejszámolást, elképesztő számot kapunk. Az én esetemben a kifogott különböző fajok száma 31! Halaink néha hasonlítanak egymásra, máskor elképesztő a különbség.
Mielőtt azonban elkezdenénk az ismerkedést, had idézzem Herman Ottót, ki az elsők között vállalkozott arra, hogy bemutassa a magyar halászatot, és halfaunát. A magyar halászat könyvében így ír:
„Ezt a könyvet nem írta tudós ember tudósok kielégítésére, hanem írta egyszerű magyarember, magyaremberek okulására, általános műveltséggel bíró emberek tudásvágyának kielégítésére.”
Igyekszem megfogadni a nagy magyar polihisztor szavait, és hasonlóképpen cselekedni.
Elsőként egyik kedvenc halamat, a dévérkeszeget mutatom be.
A dévérkeszeg (Abramis brama L. )
A nép nyelvén: dorozsmás keszeg, bárdkeszeg, fahegykeszeg, lapátkeszeg, tyiszága, platyika, pünkösdkeszeg, feketeszárnyú keszeg, Szent György keszeg
Gondolom senki sem lepődik meg azon, hogy a bemutatkozást őkelmével kezdem. Az egyik leggyakoribb vendégünk, nekem, pedig személyes jó barátom. Azon kevés halak közé tartozik, akivel hazánkban szinte mindenütt találkozhatunk, de Európában is majdnem mindenütt megtalálható. Egyedül az Ibériai- és az Appennini-félszigeten hiányolhatják. A tavaktól a folyókig mindenütt fellelhető, egyedül a patakokban, és erősen elmocsarasodott vizekben nem találkozhatunk vele. (A folyók egyik jellegzetes szinttája is róla kapta a nevét. )
Többnyire bandákba verődve keresi táplálékát, ám a nagyobbak szívesen kerülik a tülekedést. Bizonyítja ezt az is, hogy a legszebb példányok az etetés peremén mazsoláznak.
A nagyobbak már túl lehetnek az 5. nyarukon is, mert lassan növő halról van szó. Olyannyira, hogy az első évben 5-7 centire, második évében 8-11 centire nő. A szebbnek mondott 20-27 centis nagyságot az ötödik évben éri el. A rekordlistára felkerült példányok 40 centivel és 2 kiló körüli súllyal büszkélkedhetnek, az eddigi abszolút rekord, pedig egy 1998-ban fogott példány volt a maga 5, 7 kilójával. Nekünk már egy kiló körüli példány is megdobogtathatja a szívünket.
Az ivarérettséget 3-4 év alatt érik el, így egy 20 centis, tenyeres példány, már a dévér állomány jövőjéért felelős lehet. Az ívási időszak április végétől júniusig tart. Ilyenkor a hímeket nászkiütések (dorozsmák) borítják, és csapatosan lepik el a sekély vizű öblöket, ártereket, hogy a nőstények lerakhassák áttetsző, enyhén sárgás ikráikat. Szám szerint 100-300 ezret. Az ezekből kikelő kis lárvák előbb úgynevezett zooplanktonokat, később iszaplakókat fogyasztanak. (csővájó férgek, árvaszúnyog-lárva, apró csigák, rákok)
Tömeges előfordulása miatt, a természetes vízi halászat legfontosabb halfaja. A halászok és horgászok éves fogását 2500 tonnára becsülik. Szerencsére alkalmazkodó fajról van szó, így a természetes szaporulata tudja pótolni a veszteséget. Hazánkban kizárólag természetes szaporulatról beszélhetünk, míg északabbra tógazdasági nevelésével is foglalkoznak. A skandináv országokban sokkal nagyobb becsben tartják, mint nálunk. Igazi versenyhal, értve ez alatt, hogy a horgászversenyeken sokszor kizárólag őt veszik üldözőbe.
A dévérnek igen fejlett szagló, és ízlelő szerve van, amit az etetőanyag összeállításánál nem árt figyelembe venni. Nagyon kedveli az édes ízeket. A legjobb dévéres etetők sok piskóta-, linzer- és kekszőrleményt is tartalmaznak, de nem maradhat ki belőlük az olajos magvak (napraforgó, mogyoró, kender) őrleménye sem. Amennyire édesszájú, annyira lusta is, nem szívesen kapkod a táplálék után. Jobban kedveli, ha mozdulatlanul libeg orra előtt. Ezt a tulajdonságát tudjuk kihasználni, mikor az etetésre beállt csapatot szép sorban kifogjuk.
Hol találjuk meg őkelmét?
Kedveli a csendes, lassú áramlású részeket, a folyók partvédő kövezéseinek lábát, ahová a sodrás is kinyomja táplálékát. Állóvizeken tavasszal a sekélyebb részekre húzódik, majd a víz felmelegedésével húzódik a hűvösebb, mélyebb részekre. Szinte minden vízen előfordul, ahol a víz minősége eléri az ő nem túl kényes ízlését. Szerencsére jól tűri a rosszabb vízminőséget is, így olyan folyókban, csatornákban is megél, amelyeket kisebb fokú szennyezés ért.
Kora hajnalban a víztetőn forgolódva mutatja meg, hol érdemes bevetni horgainkat. Akinek volt már része a hajnali fényben fürdő dévéreket meglesni, egy életre szóló élménnyel gazdagodhat.
Leírása, ismertető jegyei
A dévér teste magas, oldalról erősen lapított. Feje a testéhez viszonyítva kicsi, orra legömbölyített. Szája csúcsban nyíló, félig alsó állású, ormányszerűen kinyújtható. Táplálkozás közben gyakran fejre állva szürcsöli az iszapot. Ebből a testhelyzetből visszabillenve produkálja azokat a szívmelengető feltolós kapásokat. A háta ólomszürke, feketés, oldala agyagsárga, hasa fehér. Úszói szürkék, végükön fekete árnyalattal. Ha mellúszóit hátrasimítjuk, végei elérik a hasúszó első sugarára húzott merőleges vonalat. Farokúszójának alsó szárnya hosszabb, mint a felső. A hátélvonal a fejtől meredeken indul, és legnagyobb magasságát még a hátúszó előtt eléri. A fogságot nehezen viseli, könnyen törődik. Húsa szálkás, de rendkívül ízletes.
Horgászata
A könnyű fenekező szerszám, a picker, feeder, spicc, rakós, match, bolognai bot mind-mind szóba jöhetnek. A legtöbbször az aljzat közelében tudjuk kapásra bírni, de felcsalható a víz felsőbb rétegeibe is.
Kedvenc horogra valói: árvaszúnyog-lárva, csontkukac, pinki, apró trágyagiliszta, báb, kendermag, csemegekukorica, különféle gyurmák, pufik, hogy csak a legismertebbeket említsük.
A dévér horgászatáról, etetőanyagokról, módszerekről a következő írásokban olvashattok:
Reményteli matchbotos horgászat
A picker jelentősége, a hétköznapi horgászatban I. rész
A picker jelentősége, a hétköznapi horgászatban II. rész
A picker jelentősége, a hétköznapi horgászatban III. rész
A picker jelentősége, a hétköznapi horgászatban IV. rész
A matchbotozás (magas)iskolája 1. rész - Mire számíthattok
A matchbotozás (magas)iskolája 2. rész - A bot és orsó kiválasztása
A matchbotozás (magas)iskolája 3. rész - Az apróságok beszerzése
A matchbotozás (magas)iskolája 4. rész - Az első dobások
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Döme Gábor és Polyák Csaba
