Az oldal sütiket használ a megfelelő működés érdekében.
Hazánk vizei nem kizárólag nagytestű halakkal népesültek be. Rengeteg apróság is úszkál vizeinkben. A természet nem véletlenül rendelkezett így, mindenkinek megvan a maga szerepe. A sorozat következő aprósága is ilyen. Védett halról lévén szó, horgászati jelentősége nincsen, de mint a tápláléklánc egyik fontos láncszeme, neki is szerepet osztott a természet.
A ponty a magyar horgászok legkedveltebb hala. Horgászatára komoly iparág is épül, számtalan kimondottan e hal megfogását célzó módszer ismeretes. Az emberek „rajongása” a ponty iránt nem új keletű, régóta előkelő helyet foglal el a népszerűségi listán. Mivel a legrégebben megfigyelt halról beszélünk, a legtöbbet róla tudjuk meg, ha utánanézünk történetének. Hogy miért is vált a legkedveltebb hallá? Honnan ez a kitüntetett figyelem? Ebből a kis írásból ez is kiderül.
A razbóra nekünk, horgászoknak mint kiváló csalihal lehet ismerős. Noha számos hazai vizünkben megtalálható, elsősorban a horgászboltokban találkozunk vele. Nem azért, mert kevés van belőle, hanem azért, mert jelentéktelennek gondoljuk. Nem őshonos fajról van szó, más betelepített halakkal érkezett és igen gyorsan meghódította hazánkat. Ezen apró termetű hal jelenléte vizeinkben komoly veszélyeket rejteget más, őshonos halfajokra. Mint csalihal a ragadozókra jelenthet komoly veszélyt… némi emberi közbeavatkozással, természetesen.
A szivárványos ökle hazánk egyik különleges védett hala. A különlegessége a szaporodásában rejlik, ami a hazai fajok között egyedülálló. Az aprócska hal - az oldalán futó szivárványos csík miatt - az kedvelt akváriumi faj is volt, emellett régen mint kitűnő süllőcsali tarthatott számot a horgászok érdeklődésére. Ma, miután a védett fajok listáját gyarapítja, még csak eszünkbe sem juthat ilyen célú felhasználása. Sajnos hazánkban egyre kevesebbet találkozom vele, pedig volt idő, mikor tömegével akadt fenn a csalihalfogó háló apró szemein. Sokan nem tudják, de ez az aprócska hal a születendő gyermek nemét is képes megjósolni. Hogyan? Hamarosan kiderül.
Az amur után a másik ázsiai (Made in China) jövevény halunk. Ahogyan az amur, úgy a busa is megosztja a horgászok táborát. A busának azonban egy dolgot - horgász szemmel - nem tudunk megbocsátani. Nagyon nehéz szabályosan horogra csalni. Vannak állítólag trükkök, amelyek segítségével rendesen szájba akasztva is megfogható, de az általam vagy barátaim által fogott busák 99%-ánál a horog a testbe akadt. Legjobb esetben a száj közelében, de sohasem a szájon belül. Sok dolgot felróhatunk neki - vagy inkább azoknak, akik betelepítették vizeinkbe -, de ha az amurhoz hasonlóan lehetne céltudatosan horgászni rá, azt hiszem, mindent megbocsátanánk neki. A horgon ugyanis rendkívül jól küzd és gigászi méreteket képes elérni. Az éremnek pedig most is két oldala van, hiszen halászati szempontból értékes halról beszélhetünk. Ismerkedjünk meg vele közelebbről!
Az amur egyike a sok vitát kiváltó halaknak. Betelepített halról van szó, ami remekül érzi magát nálunk, és ma már szinte bárhol összeakadhatunk vele. Vannak, akik átkozzák, mint a nádasok letarolóját, míg mások egekig magasztalják küzdeni akarását, sportértékét. Tény, hogy szegény pára nem tehet semmit arról, hogy annak idején valaki úgy döntött, jó ötlet lehet az elburjánzó vízi növényzetet vele karbantartani. Ne felejtsük azonban el, hogy eredetileg nem ezzel a céllal került hazánkba. A húsa volt az, ami miatt annak idején behoztuk. Én nem szándékozom pálcát törni felette, hiszen nem ő akart ide telepedni. Inkább megpróbálom jobban megismerni.
Régóta kíváncsi voltam arra, hogy honnan kerülnek a vizeinkbe, hogyan „születnek” a horgászvizeink legkedveltebb halai, a pontyok. Ezért megkerestem ifj. Radóczi Jánost, a Szabolcsi Halászati Kft. halászati szakmérnökét, hogy mutassa meg nekem, magyarázza el a pontyok tenyésztésének folyamatát.
A küszt - vagy ahogy mi, horgászok szólítjuk: a snecit - mindenki ismeri. Legtöbbünknek első horgászélménye is vele kapcsolatos, hiszen kevesen vannak, kiknek nem ő akadt volna elsőként a horgára. Ha valaki gyerekfejjel kezdett horgászni, a fickándozó kis ezüstös valami egy életre szóló „fertőzést” okozhatott. Bevallom, én mind a mai napig a snecizést tartom a horgászat iskolájában az első osztálynak. Innen kiindulva lenne érdemes eljutni a felsőbb osztályokba.
„A Balaton heringhala, a garda, az ezüstösök között legragyogóbb s alak szerint a legföltűnőbb óriási seregekbe verődik s valami titokzatos nyüzsgést, vándorlást végez; épen mint az oczeán heringje. E haltömegek ekkor oszlopszerüen töltik be a víz egész mélységét, a fenéktől a színig; néha annyira, hogy a legfelsőbb réteg viczkándozásától burványt vet a tó színe.” (Herman Ottó)
A compó nálam a halak között igen előkelő helyet foglal el. Remek sporthal, amit fantasztikus élmény horogvégre keríteni, de már megkeresni, becserkészni is komoly érdem. Igazi őserő lapul izmaiban, a vizek e különös teremtménye uszonyai segítségével méretét meghazudtoló vehemenciával menekül, harcol, ha életét veszély fenyegeti. Nem véletlen, hogy tőlünk nyugatabbra többre becsülik, mint a pontyot. Különösen igaz ez a Csatornán túli horgászokra. Az angoloknál az őt megillető helyre került, kiszorítva a pontyot is.
Az ezüstkárász sokak által üldözött, nemkívánatosnak minősített hal. Nem őshonos, valószínűleg egy átgondolatlan telepítésnek köszönhetően szaporodott el vizeinkben. Mivel rendkívüli alkalmazkodó képességről tett bizonyságot, ma már szinte minden vizünkben találkozhatunk vele. Visszaszorításának ma már szerintem kicsi az esélye, így én elfogadtam olyannak, amilyen. Ha horgászom rá, akkor kifejezetten örülök jelenlétének. Nem kívánok pálcát törni egyetlen olyan élőlény felett sem, akit az emberi meggondolatlanság hozott „hátrányos” helyzetbe, helyette igyekszem megérteni, megismerni őket.
Sokan most egy gyűjtőfogalomra gondolhatnak, pedig nem erről van szó. A kárász név az őshonos aranykárászt jelöli. Ismeretes mostohatestvére is, az ezüstkárász. Többnyire a kárász szó hallatán rá gondolunk. Ezért is kezdem aranyosabb testvérével. Nem azért, mert olthatatlan gyűlöletet táplálok a másik ellen, hanem azért, mert mégiscsak ő az, aki régebben lakja vizeinket. Sajnos egyre kevesebb helyen találkozhatunk vele, amiről nem feltétlen ő tehet. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mint sok más esetben, itt is emberi beavatkozásnak köszönhető életterének szűkülése.