Számtalan különféle kiképzésű kuttyogatót láthatunk a harcsahorgászok kezében. Ebben az írásban nem adhatok teljes felsorolást ezekről az eszközökről, hisz ez szinte lehetetlen - csak egy „szeletét” mutatom meg az „arzenálnak”: azokat a darabokat, amelyeket magam is kipróbáltam vagy elkészítettem. Vannak olyan kuttyogatók, melyeket a készítője több darabból állít össze, ilyen vagy olyan módon. Vannak azonban egy darabból készült szerszámok is. Én leginkább ezek híve vagyok, mert lehet, hogy az elkészítésük „babrásabb”, de nem kell foglalkozni egy lényeges kérdéssel, a fej rögzítésének problémájával…
Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtünk a Körösre járni, pecázni. A Hármas-Körös szarvasi szakaszán van a horgásztanya. A tanyagondnok odaadta a 7 m-es ladikját, hogy kuttyogassunk, mert szerettünk volna már fogni egy harcsát… Ahogy az a kezdő kuttyogatókkal lenni szokott, előre mondtam: „Majd Én! Hisz ez nem nehéz! Csak a vizet kell csépelni”… Egy harmatos, madárfüttyös hajnalon kezdtük el a tanulást, a csónakkikötőbe kötött ladikban ülve. Egyelőre, egy „kölcsönfával”. Azonkívül, hogy jól összevizeztem magamat és az ülésdeszkát, egyetlen érdemi hang sem jött ki a fából. Bátyám már több sikerrel járt, neki már sikerült 2-3 hangot is előcsalnia. Nem adtam fel… újra elkezdtem. De egy rosszul sikerült ütésnél megszaladt a fa, s a következő pillanatban bamba arcot vágva már csak a törött csonkot bámultam! A kuttyogató másik, fejet hordó darabja a lábam előtt, a csónak padlóján hevert.
Nem igazán örült a fa gazdája (szegény „Kabos” Laci barátom), de mondtam neki, hogy faragok neki helyette másikat. Az csak otthon derült ki, hogy ez a dolog nem is olyan egyszerű!
- Első teendő: a megfelelő anyag beszerzése
- Második: a tervrajz elkészítése, irodalomgyűjtés
- Harmadik: a megmunkálás eszközeinek biztosítása
Mindenféle anyagot kipróbáltam, hogy jót, igazi kuttyogatónak valót találjak! Néztem többféle puhafát, de (azt olvastam közben, hogy az egyáltalán nem jó!) nem volt megfelelő minőségű közöttük. Próbálkoztam egy amolyan „békebeli-szocreál parkbeli” bokor egyik levágott ágával is, de nem volt megfelelő az sem (vastag volt a bele)! Végül egy volt osztálytársam édesapja segített, és adott egy akkora darab (valamilyen) gyümölcsfaágat, mely kiadott 2 db kuttyogatót.
Így néz ki az első kuttyogató, amit magam faragtam. Viszonylag „fátyolos”, közepes hangú szerszámot sikerült alkotni. Valójában 2 db-ot készítettem, de ugye visszaadtam az eltört helyett az egyiket a korábban említett „Kabos „Laci barátomnak. Ezek szárát még nem mertem nagyon élesre csiszolni, mert féltem, hogy eltörik! :))
Méretei a következők:
- A nyél átmérője 33 mm, hossza: 150 mm.
- A szár szélessége: 20 mm, hossza: 240 mm (egyenes), vastagsága: 3,5 mm
- A fej átmérője: 33 mm, vastagsága: 6, 5 mm, dőlésszöge: 10 fok, formája: domború (kerek)
- Az alapanyag valamilyen gyümölcsfa.
Visszatérve a szár élessé csiszolására: minél élesebb a szár és a fej széle, annál „élesebb”, a kuttyogató hangja is! Minél keskenyebb a szár, annál könnyebb, a „fát” használni!
Tehát elkészült az ELSŐ kuttyogatófa, a kezem munkájával! Adva volt a következő feladat, mintát, vagy irodalmat találni, hogy még készíthessek ilyen szerszámot.(Abban az időben, a HOKÉV boltban nem lehetett kapni sem irodalmat, sem kuttyogatót, ezért a minta beszerzése nehézségekbe ütközött.) Szerencsére találtam is egy 1967-es Magyar Horgászt, amiben volt egypár kuttyogató rajz, meg a hozzá tartozó leírás! Ezek alapján el lehetett már kezdeni a munkát. Ha jól emlékszem, vagy Antos Zoltán, vagy Zabos Géza volt a cikk szerzője. Sajnos, az idők folyamán valahogy elkeveredett ez a cikk (Egy időben, vagy 25 évig, katalógusokba gyűjtöttem azokat a cikkeket, melyeket erre érdemesnek tartottam. Ma már erre nincs szükség. Azonban (mint ezt az emléket is) érdemes felidézni, megőrizni az utókornak, hogy ne kelljen valakinek újra „kiszenvednie” magából a szükséges ismereteket.) Mivel akkoriban panellakásban laktam, nem volt saját műhelyem, ezért csak a munkahelyemen tudtam ezzel foglalkozni a munkaidő után.
Ha jól emlékszem, a cikk szerzője szerint - de az én tapasztalatom is ez -egy „fa” által keltett hangmagasság függ a fej átmérőjétől is. Tehát nem csak az élesség, hanem a fejátmérő is befolyásolja egy kuttyogató hangját. Van azonban egy másik, nem elhanyagolható szempont, a keletkező hang befolyásolására, ez a fej formája. Ismerünk (alulnézetből) ovális és kör alakú fejet, és ismerünk (oldalnézetből) domború, egyenes, homorú kuttyogatófej formákat.
A megmunkálás eszközei közül az első, s egyben legfontosabb szerszám a kézi sarokcsiszoló, (flex), amit gumikoronggal, csiszolópapírral, vagy csiszolóvásznas „lamellás” koronggal használok. Első kuttyogatóimat e praktikus kéziszerszám hiánya miatt még nagy, állványos köszörű segítségével készítettem! Szükségünk lesz még a következő szerszámokra, segédeszközökre: törött üvegdarab, reszelő, csiszolóvászon, satu.
Ahogyan azt a rajz is mutatja, ez eredendően, ez egy görbített szárú „fa”, domború, de ovális fejjel. Pontos méretei tehát a következők:
- A nyél átmérője: 30 mm, hossza: 140mm.
- A szár szélessége: 30 mm-ről (a nyéltől) keskenyedik, 23 mm-ig, az elhajló középvonal és az eredeti tengely távolsága 38 mm, hossza: (a rövidebb oldalán mérve) 194 mm, vastagsága: 2,5 mm.
- A fej átmérője: 40 - 36 mm (ovális, két oldalán 2-2-mm-rel keskenyebb), vastagsága: 6,5 mm, dőlésszöge: (a szár végéhez képest) 20 fok
- Anyaga valamilyen keményfa, pl. Tölgy.
Ennek hangja az előzőnél mélyebb, de kicsit „fakó”! Tehát a hangmélység, a nagyobb fejátmérőből fakad, „fakósága” meg abból, hogy még ez sem elég „éles”!
A következő kuttyogató szintén az említett cikk alapján, de szélesebb, egyenes szárral, ovális alakú, domború fejjel, és végre az „igazi” anyagból, kőrisfából készült! Hogy miért ez a legjobb anyag? Azt igazából csak a fafaragók tudnák megmondani, mert ők dolgoznak a legtöbbet, ezzel a fával!
Pontos méretei:
- A nyél átmérője: 36 mm, hossza: 120mm.
- A szár szélessége: 25 mm, hossza: 245 mm.
- A fej átmérője: 46 - 36 mm (ovális, két oldalán keskenyebb), vastagsága: 6,5 mm, dőlésszöge: (a szár végéhez képest) 10 fok
Ennek a „fának” robusztus, mély hangja van, mellyel sikerült kapást is előidézni a próbák során!
Készítettem még egy egyenes szárú változatot is, az említett cikkben szereplő rajz nyomán. Ennek a feje ovális, de homorú! A cikkíró szerint, ez a forma is „fogós”. Érdekes, hogy a próbák során ennek tompább hangja volt, mint domború társainak. Ez is kőrisfából készült.
Pontos méretei:
- A nyél átmérője: 36 - 25 mm (ovális), hossza: 125mm.
- A szár szélessége: 25 mm, hossza: 240 mm, vastagsága 2,5 mm.
- A fej átmérője: 43 - 40 mm (ovális, két oldalán keskenyebb), vastagsága: 8 mm, dőlésszöge: (a szár végéhez képest) 20 fok, alakja: homorú.
A most következő kuttyogatóra gondolok a legnagyobb szeretettel az összes között, amit eddig készítettem! Ennek anyaga, szintén kőrisfa.
Ez tehát a kedvencem! Ha akcióban van a horgász, a csuklója „merev”, így szinte teljesen hátra kell húzni a kezet, mikor a kuttyogató az „igazi hangját” kiadja, s ez így rendkívül „kényelmessé teszi” a használatát. Igaz, az élet megviccelt, mert e fának eddigi rövid használata közben akasztottam harcsát, csak éppen elment!
Pontos méretei:
- A nyél átmérője: 36 mm, hossza: 125mm.
- A szár szélessége: különleges, 36, 32, 25 mm (rajz szerint), hossza: különleges, tenyéren mérve 49 + 169 mm (rajz szerint), vastagsága 2,5 mm.
- A fej átmérője: 46 mm, vastagsága: 6,5 mm, alakja: domború.
A következő kuttyogatók, amiket készítettem, nem fából készültek. Mint már mondtam, olyan sokféle kuttyogatót készítettek, hogy felsorolni lehetetlen! Van egyrészes; többrészes; műanyag; alumínium; fa, de fém fejjel stb. A már említett fa alapanyagú kuttyogatók mellett még kétféle anyagból készítettem kuttyogatót: textilbakelitból és alumíniumból.
Előbb a textilbakelitből készült szerszám: a forma tulajdonképpen ugyanaz, mint az előző rajzon, csak az anyaga textilbakelit, s a feje lapos. A nyél egymásra szegecselt lapokból áll.
Mikor ezt a formát kipróbáltam, nem voltam megelégedve a hangjával, de biztos, hogy nem kísérleteztem a fej igazításán eleget. Ha valaki esetleg elkészíti magának, érdemes foglalkozni ezzel, mert semmilyen karbantartást nem igényel!
Végül egy alumínium anyagú szerszámot mutatok be, melyet egy ismerőstől kaptunk befejezetlenül. Mégis eltettem (bizonyára a sikeres forma miatt). Különben is, ha nem lett volna sikeres, miért készült volna hozzá (nem olcsó) öntőforma?
Pontos méretei:
- A nyél átmérője: 30 - 20 mm (ovális), hossza: 151mm.
- A szár szélessége: különleges, 30, 27, 22 mm (rajz szerint), hossza: különleges, tengelyen mérve 225 mm.
- A fej átmérője: 46 mm, vastagsága: 5 mm, kiképzése: egyenes.
A közepén meglátszik, az öntéskor keletkezett „beszívódás”. Ezt műgyantával kiöntve, a fejrészt szépen ki lehetne alakítani! Sajnos az alumínium nehezebb a víznél, ezért ha ezt a vízbe pottyantjuk, elmerül - ez nagy hátrány a fával szemben, hiszen a fából készült kuttyogató nem merül el, hanem a víz felszínén marad!
A megmunkálásról
Ha valaki nekidurálja magát, és hozzákezd, akkor nem árt, ha alapvető dolgokkal tisztában van!
A flex használata veszélyes! Védőszemüveget mindenképp vegyünk fel! A nyers faanyagra fel kell rajzolni a formát, majd a felesleget le kell csiszolni a sarokcsiszolóval. Az alapanyagot satuba fogva végezzük a csiszolást, másként balesetveszélyes! Ha üveggel kaparunk, csak kesztyűben tegyük, és ekkor is használjuk a védőszemüveget! Ha a faanyag „kiszálkásodik”, kenjük be műgyanta alapú ragasztóval, hogy kitöltődjenek a rések, s csak száradás után csiszoljuk tovább! A csiszolást mindig több lépcsőben (60-80-100-120-as stb. papírral) végezzük! Ha elkészültünk a fa megmunkálásával, legalább 3 réteg csónaklakkot kenjünk rá!
E „szösszenet” tartalmával lehet, hogy nem mindenki ért egyet! Aki esetleg a témát egyes részleteiben másképpen látja, vagy más, elkészült „fát” be tud mutatni, azokat kérem, írjanak, kritizáljanak, érveljenek! Az elvem az, hogy tanulni soha nem szégyen, s mindig a jobb megoldás a jó megoldás!
Ebben a témakörben én ezeket az ismereteket tudtam a harcsát eddig fogott, jelenleg fogó és a jövőben fogni akaró horgászok számára megmutatni. Mivel még nem találkoztam (bár lehet, hogy létezik!) a kuttyogatók elkészítésről szóló leírással, ezért „vetemedtem” arra, hogy nekifogjak.
Remélem, segítettem!
Rottek László (pacal)
