Nyár elején - mikor véget ért a domolykótilalom - eltöprengtem, vajon miként lehetne megfogni ezeket a csodás kis vízi ravaszdikat. Az egyik legfurfangosabb halunk, a legkisebb neszre, árnyra felfigyel, főleg ha már találkozott horoggal. Így hát felkerekedtem, belevágtam az első domolykóvadászatomba, melyet a kis falucskám melletti patakon ejtettem meg.
Tehát egy szép júniusi napon elindultam domolykót látni. Kerékpárral földes úton kb. 10 perc, addig is volt időm elmélázni, hogy vajon mi lehet ebben az időben a jó csali!? Időben 14:00 óra körül értem a patakhoz, összeállítottam a felszerelést majd indult a spinning.
Első dobást követően, mikor egy helyben álltam, megfigyeltem, amint kis bogarak sodródnak az árral, majd tovatűnnek a térdig érő opálos vízben. Egyértelmű volt számomra ki vagy mi ennek az oka. Horgászhoz híven összpontosítottam a part melletti bokor alá, bedobás, majd árral szemben bevontatás. Pár dobást követően apró koppintás a boton. Eljött az én időm! Gyenge bevágás, mert ugye a domolykó nem csontos szájú hal, és attól függetlenül, hogy horgot akasztunk a szájukba, óvni, védeni KELL őket. Rövid „fárasztás” (nagyobb küzdelemre vágytam) után kiemeltem a vízből. Gyors fénykép, aztán már vízben is volt.
Folytattam a dobálást. Hosszú ideig semmi, aztán egy csobogó után ismét egy pöcc! Ismerős helyzet, újra fárasztás, majd kiemelés és vissza a vízbe.
Nem voltam elégedett, így hazatértem, hogy újragondoljam a taktikát… Még szakmunkásba járok, így a június nyári gyakorlattal telik, meló után pedig nincs sok erőm vízre szállni…
Egy hónappal később július elejét mutatta a naptár - vége lett a gyakorlati melónak, ami rossz hír volt a domiknak! Mivel nem igazán jött be a Salmo Tiny (vagyis inkább csak az apraját szedte össze), úgy gondoltam, másik csali növelné fogott halak átlagméretét. Mivel én egy horgászat alatt maximum 1-2-szer váltok csalit (azt is csak akkor, ha jó ok van rá), bevállalósan a Butcher mellett tettem le a voksom.
De ez még kevés! Kell egy B terv. De mi lenne a „kiváló” csali - mert tudjuk, „tökéletes” nem létezik, csak olyan, ami a helyzethez képest megfelel a halaknak. Jártam a lakást, mi lenne jó csali alapanyag? „Gondolkozz! Gondolkozz! Gondo…” Megvan! Konyhafiókot kihúztam, kutattam, keresgéltem és megvan! Futás a műhelyembe. Fúrás, reszelés, fel a kulcskarikát, apró horog fel, és kész! Szerintem tökéletesen sikerült a kávéskanál!
16 óra körül járt az idő, amikor, indult a „túra”. Butcher a kapocsban, leértem a vízhez. Teljesen kitisztult a víz utolsó látogatásom óta. A jellemzően 0,3-1 m-es mélységű vízben látszottak a kagylók a fenéken. Ám a sok h… de ezt majd később! Lényeg a lényeg: elfeledtem a helyről és a vízről képeket készíteni, de azért van pár képem:
Megkezdődött a horgászat, Butcher a kapocsban. Pár dobás után erős rántás, majd hamarosan kis is emeltem a halat.
Dobáltam tovább. Ahogy cserkeltem, a halakat végig láttam, eléjük dobtam a Butcher-t és sodrással szemben húzni kezdtem. Kapás helyett inkább kitértek a csali elől, néha volt egy lekövetés, de semmi komoly. Megpróbáltam sodrással húzni, mert a „nagyok” szerint a domi sodrással szemben áll és úgy várja a tápot. Eredményem? Ugyanaz! :(
A tikkasztó hőség hal nélkül nem igazán tetszik! Mitévő legyek? Elkeseredtem, felraktam a fénykorában kávéskanálként ismert műszert. Bokor mellé bepöccintve, folyással lefelé jó hosszan eldobtam, így a rafináltabb domik sem vesznek észre. Vízbe érést követően tolóhullám a fém felé. Ez az, most talán… Fenékről fellibbentve, jiggeléshez hasonlóan vezettem a csalit, és a hal a csali nyomában lihegett, de nem kapta el. Kiért a csali, gyorsan ment is volna vissza, ám csekély súlya nem illik a 10-30 g-os Excaliburhoz, így bokrot ért a fémcsoda. Szakáll nélküli horoggal horgászom, bíztam benne, hogy sikerül kimozdítani, ezért pöccintgetni kezdtem a csalit, ám az csak jobban szorult. Erősen megrántottam, mire kiszabadult, majd a bokor és én köztem landolt fél távon. Az a hely nem tetszett, így elkezdtem kicsévélni, és ekkor… bumm! Ficánkolós kapással érkezett a kanál első hala.
Azt hiszem, megvan a technika. Bedobás folyásirányban, majd folyással szemben vízközt egyenletesen tekerve. Ez egymás után adta a halakat.
Összesen 10 hallal zártam a napot. Ebből 8 db 30 cm feletti, 1 db csapó sügér, 1 db jász. Jött a szürkület, irány haza, fáradt is voltam.
Másnap délután újra letértem a patakra, kipihentem az előző napi 1-2 km-t. A technika ugyanaz, víz ugyanaz, csak másik szakasz.
Ez a nap összesen 13 hallal zárult. Mindegyik ismét 30 cm felett.
Így telt két domolykós nap. A halak épségben visszatértek a vízbe, ám 2 domi sajnos túl mélyre vette az apró csalit, még a szakáll nélküli horog sem segített rajtuk.
Remélem, tudtam némi tanulságot adni hasonló vízre, halfajra. Következő írásom kicsit komolyabb halakról, a patakban élő süllőkről szól majd! Addig is görbüljön, és C&R!
Szegedi Attila (kisszegedi)
