Május 22-én a délutáni órákban telefonhívást kaptam. Bóna István, a Palotás és Vidéke Sporthorgász Egyesület halőre hívott: „Attila, ha van egy kis szabadidőt, kérlek, gyere majd le Palotásra, mert egy közel tórekord méretű harcsát fogtam”. Nem kérettem magam, szinte azonnal indultam, hiszen egy ilyen hal látványa nem mindennapi! A tóhoz érkezve meginterjúvoltam Istvánt…
Istvánnal történt beszélgetésem során a következő információkat osztotta meg velem:
„Úgy vettem észre a harcsa tartózkodási helyét, hogy éppen a napi ellenőrzést tartottam. Megfigyelhető volt, hogy többször egymás után halak ugrottak ki a nádfal szélén, sőt a nádszálak is többször megdőltek, ami egy harcsa jelenlétére utalt. Ilyenkor a hím harcsa minden erejével őrzi a fészkét. A megfigyelést követően szinte azonnal felcsaliztam egy kisebb méretű kárásszal, és első dobásra a kiszemelt harcsa el is vitte az úszós kézségen felkínált csalit, azonban a horog gyengének bizonyult. A megakasztást követően pár perccel kiegyenesedett. Ezután körülbelül 40 km autózás következett, majd az egyik horgászboltban sikerült piócát vásárolnom. A horgot lecseréltem 12/0-ás méretre. Reménykedtem, hogy ez már megállja a helyét. A csalizáshoz 12 szál piócát használtam. A következő 40 percet vízben állva töltöttem, és az utolsó dobáshoz készülődtem. Az utolsó próbálkozásomat siker koronázta, újabb kapás következett. A nagy izgalom közepette sikerült az órámra pillantani, ami 15 óra 5 percet jelzett. A hal fárasztása 30 percen keresztül zajlott, egészen pontosan 15:34-kor sikerült megvágózni az akkor még számomra ismeretlen méretekkel rendelkező ellenfelemet.
Próbáltam mindent egyedül csinálni, mert több olyan esetről hallottam a horgásztársaimtól, hogy ketten mentek a megakasztott harcsa után, de a nem megfelelő összhang miatt a fárasztás utolsó mozzanatai kudarcba fulladtak, és a harcsa megszabadult a szájában lévő horogtól. Annyi segítséget azért igénybe vettem, hogy az éppen ott tartózkodó horgászt megkértem, vegye ki az autómból a vágóhorgot. Kihátráltam a partra az eszközért, majd visszatérve a vízbe folytattam a fárasztást.
Az utóbbi időben szinte kizárólag ragadozó halakra horgászom, de nyáron azért egy hetet pontyozással töltök. Süllőre tavasszal és ősszel, a nyári időszakban pedig harcsára horgászom. Tavaly egyébként négy alkalommal sikerült megakasztanom a tórekord harcsát, de egy másik horgásztársam néhány órával később szerencsésebb és ügyesebb volt.
Az eddigi rekordharcsám 18 kg volt, ezért felemelő érzés volt egy ilyen hatalmas példányt a kezeim között tartani. Minden harcsára vadászó horgásztársamnak hasonló élményeket kívánok!
Csákány Attila és Bóna István
Fotó: Csákány Attila
