A tesztre felajánlott orsók közül az egyetlen márka az ABU volt, amelynek két típusa is bejutott a döntőbe. Jóllehet a Pure Fishing amerikai érdekeltségű cégcsoportba tartozó ABU peremfutó orsói már jó ideje nem Svédországban, hanem a távol-keleten készülnek, azért a horgászok még mindig a SAAB és Volvo nevekkel egy sorban emlegetik az ABU-t is.
Súly: | 415 g |
Áttétel: | 4,8:1 |
Visszaforgásgátló: | 20 ponton beakadó |
Fékrendszer: | hátsófék |
Golyóscsapágy: | 2 |
Zsinórkapacitás: | 170 m / 0,30 mm |
Ház és dob: | fém |
A gyártó honlapja: |
Gazdája egyik kedvenc darabjaként beszélt erről az orsóról, amelyet már 6-7 éve használ, főleg pergetéshez. Féltve őrzi, tasakján belül még egy rongyba is becsavarja, úgy hordja magával. De a külső ápolgatás nem minden, hiszen a lényeg belül van, ami egy orsónál különösen igaz. A belső szerkezet azonban eddigi pályafutása alatt még nem részesült karbantartásban. Az orsó szétszedése valóban trükkös egy kicsit, de legalábbis eltér a megszokottól, így gazdája nem vállalkozott a háztáji szétszedésre, szervizbe pedig - ki tudja, milyen okból - nem vitte el. Ilyen előzmények után magam is kíváncsian vártam, hogy állta a megpróbáltatásokat a márkás műszer.
A Black Max súlya azonnal elárulja, hogy az orsó teljes egészében fémből készült. A műszaki megoldásai pedig arról tanúskodnak, hogy ABU-ék egy kicsit mindig igyekeztek különbözni a többi gyártmánytól.
Az ilyen elhasználódott kenőanyag már többet árt, mint használ, hiszen a benne lévő szemcsék miatt erősen koptatja az alkatrészeket.
Az orsó dobja alá előbb-utóbb óhatatlanul bejut a homok, ami a vízparton (sőt a hátizsákunk fenekén is) mindig megtalálható. A homokszemcsék megtapadnak a tengely zsíros-olajos felszínén, és csakhamar kikezdik a fém alkatrészeket. A tengely tisztítását házilag könnyű, és érdemes is rendszeresen elvégezni. Először vegyük le a dobot, töröljük ki a port a belsejéből, és a csészéből is. Ezután forgassuk addig a hajtókart, hogy a dobtengely a külső holtponton legyen. Töröljük le a tengelyről a régi, rendszerint fekete olajat egy papírzsepkendővel. Néhányszor járassuk meg az orsót, és ismételjük meg a törlést, amíg tiszta nem lesz a tengely. Pótoljuk a letörölt kenőanyagot pár csepp friss olajjal. Ha pedánsak vagyunk, akkor gyakori kenés mellett inkább hígabb műszerolajat válasszunk, ez nem fogja vissza az orsó könnyű járását, mint egy sűrűbb motorolaj.
Ha már öreg, nehezen letörölhető, fekete kosz van a tengelyen, akkor gyorssegélyként beválhat a WD-40 spray, a műszerészek univerzális elixírje, ami kenő hatása mellett fellazítja a régi lerakódásokat is. Ilyen stádiumban persze legjobb a szétszedés, és a teljes tisztítás, amit egy gyakran nyüstölt orsónál ajánlatos évente, egy kevésbé intenzív, „üldögélős” módszerhez használt szerkezetnél pedig 2-3 évenként elvégez(tet)ni.
A visszaforgásgátló különlegessége, hogy a hagyományos szabadon futó, és a sok ponton beakadó üzemmód mellett egy harmadik választási lehetőséget is kínál, a „gyorstüzelő” opciót. Ilyenkor csak egyetlen ponton, mégpedig a dobásra kész mutatóujjunknál áll meg a felkapókar, szinte kezünk alá adva ezzel a zsinórt. Persze valamit valamiért - ebben az üzemmódban a hajtókart fogó kezünkkel is érdemes kontrollálnunk a visszaforgást, hogy bevágáskor ne koppanjon túl nagyot a gátló szerkezet.
A gátló kilincs a csésze belső fogazatába akad be. A sűrű osztás miatt minimális a rotor holtjátéka, használat szempontjából közelít a fokozatmentes megoldásokhoz, ahogy azt a Shimano Nexave valamint a Super Aero 1 és 2 tesztekben is láthattuk. A fém-fém ütközés miatt kicsit zajosan működik ugyan, de dicséretére legyen mondva, hogy sem a fogakon, sem a kilincsen nem látszik a felverődésnek nyoma.
A fék a karbantartás előtt kellemetlenül letapadósan viselkedett, a grafit féklamellák szinte rágyógyultak a fém tárcsákra. A régi, ragacsos zsiradékot kimosva, és újrakenve már értékelhető volt a fék teljesítménye. A forgatógombot szorítva 1,5 kg-ról lassan nő a fékerő, majd a végén meredeken ugrik fel 3 kg-ra. Lazább beállításoknál szépen dolgozik, beszorítva kicsit lustán indul, de a gyakorlatban nem zavaró.
Összegzés
A látottakból ki-ki könnyedén levonhatja a következtetést saját maga számára is, hiszen a szétbontott szerkezet elemei nyitott könyvként számolnak be életük történetéről. Tanulság lehet, hogy nem érdemes csupán a márkanévre, vagy a hangzatos, többéves garanciára ráhagyatkozni, mert az évek, és a tekerés maradandó nyomot hagynak az alkatrészeken. Az orsónk összetett szerkezete megérdemli, és meg is hálálja a rendszeres gondoskodást. Szánjuk rá azt a kis időt, és költséget a rendbetételére, hogy a horgászat felszabadult élvezetét ne ronthassa el egy lerobbant kurbli feletti bosszankodás!
