Július másodikán került megrendezésre Maconkán a XIII. NMH-Grátisz-BSHE Tóparti Randevú Kupa, mely egyéni megmérettetés üdítő kivételként a versenyhorgászat mellett legalább annyira a barátságról, az együttlét öröméről, valamint a tó ünnepéről szól, legalábbis a szervezők szándékai szerint. Szerencsés volt-e a 13-as szám? Döntsük el együtt!
A kezdetben minden optimálisan alakult. A Haldorádón már a megszokott külön cikkben megjelenő beharangozónak, továbbá a minimális szabályzásnak és költségszintnek is köszönhetően az 1. sz., gáti nemzetközi versenypálya kapacitásaihoz megállapított keretszám 2 nap alatt betelt, így akik csak kicsit is későn regisztráltak, sajnos most lemaradtak a rendezvényről.
Ami még a nevezéshez tartozik. Mindig örömmel és jóleső megnyugvással tölt el, hogy (ez esetben) Győrtől Vásárosnaményig, Békéscsabától Szlovákiáig mennyien jönnek - többségében visszatérőként - hozzánk! Ezek szerint a fejlesztésekkel jó úton járunk...
A másik tény, hogy az elmúlt években dinamikusan erősödik a feeder tábor, így e versenyre már közel négyszer(!) annyi e műfajt favorizáló horgász jelentkezett, mint úszós! Ez sem véletlen, hanem megítélésem szerint a módszer eredményességén alapuló országos trend.
A harmadik megjegyzés: Ismét voltak olyan jó értelemben vett amatőr horgászok, akik azért érkeztek, hogy egy-egy ismert versenyző mellé ülve "testközelből" tanulmányozzák a módszereket, mert erre általában nekik nincs sok lehetőségük. Volt, aki előző este azt mondta, hogy neki például az lenne a legnagyobb nyeremény, ha Döme Gábor mellé sorsolna. Véleményem szerint ez is egy olyan jelenség, melynek kezelése sztárhorgászaink részéről is feltétlen alázatot érdemel! Örömmel látom, hogy döntő többségük át is érzi ezt a felelősséget...
Magára az időjárásra sem lehetett az előkészületek során panasz. Az optimális vízállás és a kedvező meteorológiai viszonyok közepette az itt tréningezők sorra döntötték meg a rekordjaikat. Legyen erre bizonyíték Döme Gábor pár mondata, aki horgásztársával (itt még név nélkül írom, nem ok nélkül) egyben egy új nagyhalas csalit is tesztelt, s mail formájában - mivel én meg nem voltam még a víz közelében sem - az alábbiakat írta akkor nekem:
"A próbahorgászatok során 06.29-én volt a "csúcsnap". Ekkor sikerült azt a csalit és etetőanyag kombinációt is megtalálni, amely a mélyvízi horgászat során elképesztő hatással volt a pontyokra és főként a termetesebb egyedekre. Ezen a napon, a versenyidőben (6 óra alatt) mindketten 10-10 db pontyot fogtunk. Ezek összsúlya horgásztársamnak 78,0 kg, míg nekem 101,3 kg volt, mivel egy kicsit termetesebbek voltak a halaim. A 10 db pontyomból 6 db volt 10+-os !!! Ezek között 3 db súlya meghaladta a 13 kilót, a legnagyobb 15,62 kg volt. Ennyi kapitális halat, ennyire rövid idő alatt a majd egy évtizedes maconkai horgászataim során még nem sikerült fogni! Nagyon bizakodóak vagyunk és tudtuk, ha valamelyikőnk erre a részre kerül, jó eséllyel pályázhat akár az első helyre is. (...)"
Mire eljött a verseny napja, persze az időjárás alapjaiban megváltozott. Idén szinte menetrendszerűen hétvégére jönnek a frontok, most ezek közül is egy drasztikus kivitelűt sikerült kifogni a mezőnynek!
Az aggódás tárgya először az volt, hogy befut-e mindenki. Szerencsére azok, akik egyáltalán befértek a keretbe eljöttek, de néhányan egy kicsit bizony megkésve. Ezért a pályát még az utolsó pillanatban is korrigáltuk, valamint a felázott talaj okán a gyermekeket is a gáti pályára telepítettük át. Végül a 77 versenyző félórás csúszással vágott neki a megmérettetésnek. Úgy gondolom, tanultunk az esetből, ezért kicsit lazább lesz időben a következő kiírás majd - de erre még visszatérek!
E napon egyébiránt több rendezvény is volt a Tóparti Randevú keretében. A főzőverseny, az Axel Springer I. szigeti horgászversenye, a megyei Mérnökkamara szakmai napja, valamint a Vagyonvédelmi Vállalkozások hagyományos Családi Napja is koordinációt és türelmet igényelt, de a rajtra mindent sikerült megoldani, azaz mindenki megtalálta a helyét.
Hamarosan elkezdődött a szigeten a verseny zenei aláfestése is, miközben a horgászok nótáját egyre jobban a megerősödő szél fújta - de csak majdnem - el.
Végül azért szinte mindenki kitartott és elkezdődhetett az általános mérlegelés, mert előzőleg azért csak megjelent néhány nagyobb halacska is. Egy horgász pedig - front ide, front oda - 2 db 10 kg feletti pontyot is fogott!
Maga a mérlegelés egyébiránt az az esemény, melyen nagyon szeretek ott lenni. Ekkor sok következtetést lehet levonni az állomány állapotára, az adott időjárási helyzet fogásokra gyakorolt hatására is. Most érdekes volt látni, hogy a nagy pontyok, a rekord dévérek és compók, valamint az aranykárászok és az aranyhalak szinte teljesen hiányoztak a zsákmányokból.
Ugyanakkor a vezérküszökkel végső halhiány esetén hamarosan számolni kell, mert ez elmúlt években szépen megerősödött az állomány.
A kezdeti félelmek ellenére a mennyiségre sem lehetett végül panasz, ráadásul ha hozzá tesszük a vázolt körülményeket, akkor pedig elégedettek is lehettünk. Másfél óra alatt végül csak sikerült egy mérleggel lemérni a kifogott 425,12 kg halat, mely cselekménysorból a szél lefogása volt a legidőigényesebb. Ez messziről inkább egy esőűző törzsi varázslatnak látszott, mivel 3-4 nagy darab ember időről-időre szorosan körbeállt a parton, majd rituálisan tovább vonult...
A versenyzőknek következett a jól megérdemelt ebéd, majd a mezőny fele és a családtagok döntő többsége Zoltán Erikát is nézhette és főleg hallgathatta az I. szigeten. A szerencsétlenebbek viszont csak engem hallgathattak, mert az időcsúszások okán az eredményhirdetést próbáltuk a lehető legkorábban lebonyolítani.
Mivel tömegoszlatásra nem volt szükség így nem énekeltem, hanem felsoroltam a kategóriák legsikeresebbjeit:
Gyermekek:
1. Sulyok Dániel 5.620 g
2. Gombos Zoltán ifj. 2.100 g
3. Gagyi Róbert ifj. 1.980 g
Legjobb ifi:
Fábián Tamás 7.340 g (fenekező/feeder)
Legjobb hölgyhorgász:
Ferencz Anna 1.740 g (gyermek)
Úszósok:
1. Birta Krisztián 13.460 g
2. Hősfi László 8.080 g
3. Zagyva Kristóf 7.520 g
Fenekező/feeder kategória:
1. Sisa József 29.520 g
2. Bodor András 23.760 g
3. Ladányi Béla 21.760 g
4. Páll Eörs Vilmos 21.560 g
5. Császár Zsigmond 20.520 g
Igen, Sisa Józsefé volt a beszámoló elején "elhallgatott" név. Emlékszünk még az idézett mail-re? Józsi ugyanis Gáborral ellentétben arra a pályarészre húzott Bodor Andrissal szomszédként szövetkezve, ahol az ominózus nagyhalas kaland megtörtént.
Itt idézném Gábor versenyt követő kommentjét:
"A sorsolás úgy hozta, hogy Józsi ide került és minden úgy működött neki, mint az edzésen. A halak azonban sokkal óvatosabbak és finnyásabbak voltak. Szinte csak "foghegyről" csipegették a csalit. Ezért fordulhatott elő, hogy elmondása szerint a 6 megakasztott nagytestű pontyból "csak" 2 db került partra, de az is elegendő volt a győzelemhez, a 6 kiló keszegzsákmánnyal fűszerezve! Biztosra vesszük, hogy optimális körülmények között, a 100 kilós "álomfogás" feederbottal, versenyen is reális. Csupán idő kérdése, hogy mikor jön ez össze...! Talán majd az őszi Haldorádó Feeder Szuperkupán? Gratulálok Józsinak a Haldorádó Feeder Team-ban való remek bemutatkozáshoz! Szép volt Józsi!"
Ehhez csak annyit kockáztatnék meg, hogy a jelek szerint a nagy pontyok a frontbetörés alatt helyet nem változtattak, csak a táplálkozási intenzitásuk csökkent oly annyira, hogy valóban komoly szerephez jutott a kapás "kicsikarásánál" a csali minősége és "milyensége".
Aki figyelmes szemmel járja a vízpartokat, az felfedezheti magukat a halakat is, de még jobb, ha a természet egyéb apró ékszerei is őszinte örömöt jelentenek. Mi mindig óvjuk, féltjük a környezetet és a partokon is értékeket kívánunk létrehozni. Figyeljünk minden élőlényre! Így egyfajta kísérletként annak, aki a külön jelzett képen lévő Maconkán úszkáló madarat a cikkhez kapcsolódó fórumban elsőként azonosítja (nem lesz egyszerű!) egy ingyenes horgászatot ajánlunk fel! Íme, egy kis ízelítő az aktuális látnivalókból a krónikás szemével és gépével.
Végül néhány szervezői gondolat a tanulságokról. Szerintem az e típusú versenyekre is komoly igény van, így ezt a vonalat a jövőben erősíteni fogjuk. Több időt fogunk hagyni az előkészületekre, továbbá valószínűleg az úszósok majd megszavazhatják, hol szeretnének horgászni a felajánlott területek közül. Az is lehet, hogy a két fő "fegyvernem" versenyét két egymást követő napon rendezzük meg... Várjuk az ötleteket, javaslatokat! Gondolkozunk még a mezőny nagyságára való tekintettel a szektoros elismerések bevezetéséről is. Biztos, hogy újra visszaáll a több mérleggel végzett értékelés.
Szeretném megköszönni még a nagybátonyi Naphal- és a Maconkai horgászbolt támogatását és azt a gesztust, hogy - immár hagyományosan - valamennyi gyermek induló Haldorádó-ajándékcsomagban részesült.
Ezután most már tényleg nem marad más, mint valamennyi versenyzőnek ismét szívből gratulálni és megköszönni a részvételt! Hogy kimaradt a döntésem a 13-as szám kapcsán? Szerintem a sorok között már kifejtettem! Találkozzunk akár egy pihentető horgászat, akár egy vérprofi verseny keretében a maconkai vízpartokon, vagy hasonló stílusú, nyílt nevezésű csapatversenyen szeptember 4.-én a XVI. Intézményi és Vállalkozói Horgásztalálkozó Kupán illetve jövőre, a XIV. Tóparti Randevú Kupán - a lényeg az események és az emberi kapcsolatok megértésének és megélésének módjában lakozik!
