A IX. Feeder Horgász Világbajnokság óriási magyar sikerrel!

Egyik kedvenc mondásom, hogy „mindig a végeredményt jegyzik!”. Ez esetben a végeredmény a lehető legjobb lett, ugyanis a 4. Horgász Világjátékokon – ez olyan, mint egy olimpia, ahol egyszerre több helyszínen, több különböző horgászmódszer legjobbjai csapnak össze a világbajnoki győzelem reményében – négy magyar válogatott is képviseltette magát a Dél-afrikai Köztársaságban, és végül három csapatunk a dobogóra is állhatott!

A csónakos pergetőink a csapat világbajnoki 2. helyet ért el, míg a női úszós és a feeder válogatottunk VILÁGBAJNOK lett!!! Szinte még el sem kezdődött az év, és már nyugodtan mondhatom, hogy ilyen eredményes éve még nem volt a magyar horgászsportnak! A feeder válogatott tagjaként még most is alig tudom felfogni, hogy mindez sikerült, és történelmet írva megszereztük MAGYARORSZÁG első csapat világbajnoki aranyérmét. Ennek rövid történetét olvashatják most az érdeklődők.
Egy ilyen világversenyre való felkészülés már hónapokkal a verseny előtt megkezdődik. Már tavaly elkezdődött az a komoly szervezőmunka, amely nélkül nagyon nehéz lenne felkészülni. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb információval tudjam segíteni a csapatom, még 2018 decemberében elutaztam a verseny helyszínére, hogy mind a pályáról, mind a körülményekről legyenek friss tapasztalatok. Szerencsésen sikerült megfelelő szállást is találni a VB idejére, és a vízterületről is tudtam némi hasznos információt begyűjteni, amelynek egy részét tudtuk a későbbiekben, illetve a felszerelések összeállításában hasznosítani. A szervezési folyamatnak azonban ez csak egy töredéke volt, Walter Tamás minden összeköttetésére és kapcsolatára szükség volt ahhoz, hogy végül úgy indulhassunk neki az útnak, hogy minden sínen van. Az autóbérlés, a szükséges csalogatóanyagok, csalik beszerzése, étkezések leszervezése, mind-mind olyan részletek, amelyekből ha csak egy hiányzik, akkor nem lesz teljes a kirakós.
2019. február 9-én, szombaton 14:40-kor szállt fel a repülőnk a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről, majd 1,5 óra múlva landolt Frankfurtban. Némi pihenő után további 10 órányi repülőút következett, és végül vasárnap délelőtt megérkeztünk Johannesburgba. A neheze azonban még hátra volt az útnak, ugyanis innen további 4 órányi autózás várt ránk, amíg befutottunk Bloemhofba. A fárasztó út ellenére nagy lendülettel álltunk neki a felszerelések összeállításának és úgy sikerült zárnunk a napot, hogy minden a helyére került. Bár fáradtak voltunk, alig vártuk, hogy másnap végre bedobhassunk és kezdetét vehesse a felkészülés!

Sikeresen megérkeztünk a Dél-afrikai Köztársaságba

Hétfő
Az első edzésnap az ismerkedéssel telt, próbáltunk „fogást találni” a vízen, ami nem adta könnyen magát. A decemberi utamon tapasztalt halbőségnek nyoma sem volt, és igazából amolyan „egerészéssel” töltöttük a tréninget. Arra jó volt ez a nap, hogy a távoli horgászatot gyakoroljuk, ugyanis kapást csak a parttól messze, 70-80 m-re tudtunk kicsikarni, és főleg afrikai harcsákat fogtunk, abból is kicsiket.

Az első tréningnap halkereséssel telt, ami leginkább a nagytávolságú horgászat gyakorlásában merült ki
A bentről fogott harcsák mérete nem bizonyult túlságosan nagynak, de a 0-nál többet ért!

Kedd
Az előző estén tartott csapatmegbeszélésen túlságosan komoly következtetéseket nem tudtunk levonni. Abban bízhattunk, hogy érkezik nagy mennyiségű hal a pályára, és fel tudunk építeni egy stratégiát a megfogásukra. Ez a nap már halasabbnak tűnt, és végre a pontyok is megmutatták magukat. Különböző távolságokat és különböző keverékeket próbálgattunk, több-kevesebb sikerrel. Ami talán a legnagyobb tanulsága volt ennek a napnak, hogy el kellett engednünk az otthoni pontyos versenyeken tapasztalt dolgokat és a „kevesebb = több” elvén kellett tovább mennünk. Ennek kifejtésére még sor kerül!

Minden nap kapitányi értekezlet zárta a napot, de ha volt rá lehetőség, még a parton átbeszéltük a friss tapasztalatokat
A pálya nehézségét a nagy kiterjedése is adta
Kedden már pontyokat is tudtunk fogni
Kezdett felpörögni a horgászat
Szép ponty

Szerda
Ez volt az első olyan edzésnap, amelynek egyértelmű célja az volt, hogy a rendelkezésre álló etetőanyagokból megtaláljuk azt, amelyik a lehető legjobb. Ennek érdekében mind a hatan egy távolságban kezdtünk neki a horgászatnak, így felmérve a halak érdeklődését az aromás, kevésbé aromás, vagy éppen a natúr keverékek iránt. Ez volt talán a leghasznosabb napunk a héten, mert olyan irányba tudtunk elmozdulni, ami az eredmények ismeretében sorsdöntőnek bizonyult!

A szerdai napon végre ráleltünk a helyes irányra

Csütörtök
Az előző napi csapatmegbeszélésen pontot tettünk az etetőanyag kérdésre és a taktika is kezdett úgy összeállni, hogy az bizakodásra adott okot. A 4. edzésnapon nem is igazán a halak voltak az ellenfelek, hanem az időjárás. Az afrikai melegnek nyoma sem volt, kellemetlen, hűvös szél borzolta a vizet és az idegeinket. Az egyre többször eleredő eső ugyanis nemcsak a horgászatot, hanem a pályára történő bejutást is veszélyeztette. A fogások ezen a napon egységesen jók voltak csapaton belül, ami kiemelkedőnek bizonyult az ellenfelekhez képest is.

A hét második felére egyértelművé vált, hogy semmiképp sem kell 40 méternél messzebb horgászni, így a finomabb botok kerültek előtérbe

Péntek
Ezen a napon a pálya közepén edzettünk, ami jó lehetőséget biztosított arra, hogy az összeállított taktikánkat a sűrűjében teszteljük. A végeredmény minket is meglepett! A csapatból négyen tudtunk 30 kilós fogás fölé menni, ami kiemelkedőnek tűnt a többi csapattal szemben. A top csaptokban is voltak „puskakezű” versenyzők, akik képesek voltak ilyen fogásokra, de 5 főből maximum 1-2. Nyerni azonban csak úgy lehet, ha mindenki egységesen gyors és hatékony. Mi azok voltunk!
Melyek voltak taktikánk legfőbb elemei? Pontokba szedtem a versenyre felépített stratégiánk legfőbb pontjait.

Etetőanyag
A helyi FeederTech Carp Special etetőanyagot használtuk, amely egy finomszemcsés, kukoricaszármazékokból összeállított natúr kaja. Köszönet érte a dél-afrikai válogatott kapitányának, Gys Vd Westhuizennek! Ez bekeverve kb. 6 liter volt. E mellé további 1-2 liternyi ugyanilyen kaja került, de ezt fluo zöldre festettünk, amely irgalmatlanul füstölt. A különféle „titkos” aromák jelentősége a verseny kezdetére, a feletetett pályán szinte 0-ra csökkent.

A helyi FeederTech Carp Special (natúr, kukoricás) etetőanyagot használtuk, köszönet érte a dél-afrikai válogatott kapitányának, Gys Vd Westhuizennek!

Csalik
Nagyon örülök annak, hogy a decemberi edzések során (okulva a hazai pontyos versenyek tapasztalataiból) vittem magammal Pescaviva fehér kukoricát. Ennek fogóssága kitartott a versenyen is, sőt ez volt az egyik TOP csalink. Szerencsére vittünk belőle elegendőt, így jutott bőven csalizni. A másik legfogósabb csalinak a natúr, sárga csemegekukorica bizonyult. Ezek fogósságát fagyasztással fokoztuk, azaz előző este mindegyiket lefagyasztottuk, így másnapra még puhábbak, könnyebbek voltak. Imádták a pontyok! Talán én próbálkoztam a legtovább a különféle ízesített kukoricákkal. Érdekes módon hétköznap még érzékelhetően jók voltak ezek… míg a hétvégére az óvatos halakat az erős aromák inkább taszították, semmint vonzották! Az élő, fürge giliszta jelentett még alternatívát a kukorica csalik mellett.

Sokat próbálkoztam a különféle ízesített csalikkal és aromákkal, de a versenyen ezeknek már nem sok szerep jutott

Mérsékelt etetés
Mindvégig az irányadó elv a „kevesebb = több” volt. Ez érvényesült az alapozó etetésnél is! Mindössze 3-4 alapozó dobás történt ugyanazzal a kicsi kosárral, mint amivel később is horgásztunk, amelybe semmilyen darabos, nagyobb szemcsét nem tettünk. Minden, ami sokáig a mederfenéken maradt, amelyben nagy, darabos falatok voltak, károsnak bizonyult. Az etetőanyagnak „csak” figyelemfelkeltő, nem pedig koncentráló, helyfelépítő szerepe volt. A gyors oldódású, feltűnő színű etetőanyag kirobbant a kosárból, és környékén egyetlen nagyobb falat volt csupán, a horogra tűzött kukorica. Nagyon fontos volt, hogy a folyamatosan mozgó halrajokat követni kellett verseny közben. Azaz a legritkább esetben tartott ki egy táv a verseny végéig. Ha kiürült egy hely, rövid időn belül új távot kellett nyitni! De mielőtt ezt megtettük volna, többnyire üres kosárral körbedobáltuk a korábbi helyet. Ez mindig adott újabb, az etetés peremét óvatosan megközelítő termetes pontyokat. Miután ezek is elfogytak, léptünk tovább!

Nagy öröm és büszkeség, hogy a saját fejlesztésű eszközök a legkiélezettebb helyzetekben is tökéletesen teljesítenek és maximálisan kiszolgálnak minket!

Kicsi kosár, vagy még annál is kisebb…!
Mivel főként pontyra kellett horgászni, biztosra vettem a korábbi edzéstapasztalatok alapján, hogy nagy kosárral, sok bevitt maggal és etetőanyaggal kell operálni. A korábban leírtakból, gondolom, már nyilvánvaló, hogy ez pont nem így történ! A lehető legkisebb (15-20-30 grammos) kosarakkal horgásztunk és a verseny teljes ideje alatt talán 3 liternyi etetőanyagot (sem) használtunk el. És így fogtunk 20-30-40 kg halakat! Elképesztő, nem? A kulcs a kicsi kosár és a mérsékelt etetőanyag-bejuttatás volt. A horogelőke 0,15-0,17 mm vastag volt, amelyen Gamakatsu 2260B 12-es horog bizonyult a legjobbnak.

Még ezek a kosarak is nagynak bizonyultak…

Váltások fontossága és a tökéletes háttérmunka
A horgászatot 40 méteren kezdtük meg, majd látva a szomszédok aktivitását, értékelve halfogásukat, 20-60 perc múlva 25 méteren folytattuk, és végül 10-15 méteren fejeztük be. A váltások időpontját mindenki a háttérember javaslatára időzítette, hisz ő látta a környéken a konkurenseket.

Önbizalom és csapategység
Úgy gondolom, hogy ez joggal érdemel külön fejezetet. Sok csapatban horgásztam már pályafutásom során, de ilyen példaértékű, tökéletes együttműködést még nem tapasztaltam! Mindenki tette a dolgát és segített a másiknak, ahol csak tudott. A csapat minden tagja harcedzett és erős egyéniség, de mindenkinek voltak / vannak gyenge pillanatai. Nekem is… De ezek csak pillanatok maradtak, mert a csapat MINDEN tagja egy emberként állt a mellé, akinek éppen segítségre volt szüksége. Együtt annyira erősek, annyira határozottak voltunk, hogy minden akadályt legyőztünk! Végletekig kidolgozott stratégiával, kellő önbizalommal, tökéletes csapategységgel vágtunk neki a két versenynapnak!

A szombati sorsolásunk nem volt a legjobb, kiemelt hely híján csak magunkban bízhattunk!

Szombat, 1. forduló
Az előző napi esőzés megtette a hatását a pályára vezető úton is, így nagyon kalandosan indult a reggelünk. Több versenyzőnk kis híján lekéste a beülést, mert mindkét teherautónk elakadt a sárban, de a szervezők segítségének hála ezeket sikerült kihúzni, és végül zavartalanul tudtuk elfoglalni a helyeinket. Sipos Gábor az A8, Sivák Mátyás a B20, Walter Tamás a C16, én a D3, Erdei Attila pedig az E11-es helyet sorsolta, Szabó Tamás pedig csereként, a háttérből segítette a csapatot. Az előző napokhoz képest jóval lassabban indult a halfogás, de minden szektorban „mezőnyben” voltunk a forduló közepénél. A taktikánk kitűnően működött, mindössze az átlagsúllyal voltak itt-ott problémáink. Egyes helyeken több nagy ponty volt, míg máshol kevesebb. Illetve „bekevert” néhány nagyobb harcsa is. De a versenyidő végére feltámadó szembeszél egészen kitolta a halat a part szélébe, ami nekünk segített, ugyanis több szektorban az utolsó órában sikerült felzárkóznunk az élmezőnyhöz. Sipos Gábor az „A” szektort megnyerte, Matyi 6-ost csinált, Tamás hajszállal lemaradva a második helyről 4. lett, én 10 pontig jutottam, míg Erdei Attila 2. lett az „E” szektorban. Kiemelt hely nélkül, viszonylag szerencsétlen sorsolással a második helyen fordultunk aznap 23 ponttal. A hollandok 5 ponttal voltak előttünk, míg az angolok 2 pontnyira utánunk. Tudtuk, hogy ebből még bármi lehet, de reálisnak az tűnt, hogy a dobogón tudunk maradni.

Sipi akcióban
Sipos Gábor az 1. helyen végzett az első napon szektorában, míg másnap a 3. lett!
Walter Tamás és segítője, Szabó Tamás zseniálisan oldották meg mindkét nap a nehéz helyzeteket, Tomi a mezőny legtöbb halát fogva 6 pontot gyűjtött a két fordulóban

Vasárnap, 2. forduló
A vasárnapi sorsolásunk reménytelinek bizonyult, ugyanis kaptunk kiemelt helyet az „E” szektorban, Walter Tamás a 19-es helyet húzta, a széle mellett. Sivák Matyi a „D” szektorban a 15. helyet kapta, amit szintén jónak véltünk, ugyanis a szektor halasabb véghez tartozott. A „C”-ben én pont a közepére, a 11. helyre sorsoltam. A B5-re Sipi ült be, amely előnyös helynek számított, ugyanis ennek a szekciónak az eleje volt előző napon halasabb. A hab a tortán, hogy Erdei Attila beült Sipos Gábor előző napi szektorgyőztes A8-as helyére. Ezen a napon az autókkal sem akadtunk el, úgyhogy teljesen optimálisnak tűnt a második forduló indulása. A verseny kezdete azonban már nem volt ilyen rózsás, mert bár Tamás a szélén jól állt, és nekem is viszonylag ütemesen jött a hal, a többi három versenyzőnknél voltak hullámvölgyek. Elsősorban az angol, holland és olasz versenyzőkhöz képest kellett jobban teljesítenünk, így a háttereknek csak őket kellett figyelni. A megszokottól eltérően aznap délelőtt fülledt meleg volt nulla légmozgással, ami elsősorban az amuroknak kedvezett. A versenyidő negyedik órájának vége felé jött meg a szél, ami kitolta a halat a part szélébe, így nagy hajrával az addig előnytelenebb pozícióban lévők is fel tudtak zárkózni. Az „A”-ban Attila a végén feltornázta magát a szektor 4. helyre, míg Sipi 3. lett. Én a „C”-ben szektor 2. lettem, míg Matyi 5,5 pontot szerzett. Tamás a széle mellett brutális energiákat mozgósítva, 46.340 grammot fogva 2. lett. Gyors fejszámolást követően hamar világossá vált, hogy ezen a napon óriási fölénnyel: 16,5 ponttal nyertünk! De a verseny végeredménye 2 forduló alapján áll össze, azaz 23 + 16,5 = 39,5 pont mire lesz elég? Hát a győzelemre, a VILÁGBAJNOKI címre! A rivális hollandok és angolok jelentősen lemaradtak, de előrébb léptek az olaszok. Így végül 54 ponttal 2. lett Hollandia, 63 ponttal 3. lett Olaszország és nagy meglepetésre a feederezés őshazája, Anglia 69 ponttal „csak” a negyedik helyen zárt.

Erdei Attila mesterien hajrázott mindkét fordulóban és szintén 6 ponttal segítette csapatát a legjobb eredményhez
Sivák Mátyás a nehéz helyeken is remekül helytállt és 11,5 pontot gyűjtött csapatának
Nekünk és stratégiánknak az kedvezett, amikor viharos erejű szembeszélben horgászhattunk, ekkor élénkült fel a partszéli horgászat
Büszke vagyok arra, hogy a csapat kiállt mellettem és az első napi 10. helyem ellenére egyértelműen mindenki azt mondta, hogy másnap is én horgászom. Ezt a pálya közepén egy 2. hellyel háláltam meg!

Mondanom sem kell, hogy mennyire örült mindenki ennek az eredménynek, főleg úgy, hogy az elmúlt években kevésbé voltunk szerencsések és hajszállal maradtunk le szinte mindig a jobb eredményekről, de ennek a sorozatnak vége szakadt, és elfoglalhattuk megérdemelt helyünket a rangsorban!!! Külön öröm, hogy olyan egységes csapattal értük ezt el, amilyenre még nem volt példa. Az első 10 egyéni helyezett közt 3 magyar is volt, Sipos Gábor 5. lett, fogott súllyal lemaradva a bronzéremről. De, hogy ne csak a horgászokat méltassam, példátlanul jó volt a csapat háttere is. A fiúk magukat sem kímélve tették a dolgukat, biztosítva számunkra a lehetőséget, hogy csak a horgászatra kelljen koncentrálni. Íme,

Az ARANYCSAPAT

ARANYCSAPAT teljes névsora: 
Szövetségi kapitány: Szénási Béla, csapatvezető: Polyák Csaba, másodkapitány: Vidó Ferenc, versenyzők: Döme Gábor, Erdei Attila, Sipos Gábor, Sivák Mátyás, Szabó Tamás, Walter Tamás, segítők: Csillag László, Takács Péter, Varga János

Külön öröm számunkra, hogy Sipos Gábor kollégámmal és barátommal közösen élhettük át ezeket a nagyszerű pillanatokat és közösen segítettük csapatunkat a dobogó legmagasabb fokára

Történelmi tettet hajtottunk közösen végre és megszereztük MAGYARORSZÁG első csapat világbajnoki aranyérmét a feeder szakágban!!! Nagyon büszke vagyok rá, hogy mindennek részese lehettem és köszönöm a mindenkinek, aki segített, támogatott és drukkolt nekünk. Külön köszönetemet fejezem ki a Magyar Országos Horgász Szövetségnek (MOHOSZ), amely segítségével méltó módon tudtunk felkészülni és hazánkat képviselni. Úgy gondolom, hogy soha nem állt olyan biztos alapokon a versenyzői támogató rendszer, mint most. Ezek a kiemelkedő eredmények pedig biztosítják azt, hogy a kiemelt figyelem mellett még több állami támogatást és elismerést kapjon a jövőben horgászsport. Egy biztos, „a végeredményt jegyzik”… és a többi szakág kiemelkedően jó szereplése is megmutatta ezen a VB-n, hogy bár kis nemzet vagyunk, közös összefogással, akarattal, bármit elérünk! Hajrá MAGYARORSZÁG!!!

Írta: Döme Gábor
Fotók: Takács Péter, Polyák Csaba
Videó: Takács Péter

Kommentek
Kapcsolódó termékek
COSTA - Waves maszk
6.990 Ft
4.490 Ft
COSTA - Neoprén nyakpánt
2.990 Ft
1.690 Ft
COSTA - Fathom Blue Mirror napszemüveg
64.990 Ft
36.990 Ft
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: