Országos Egyéni Férfi Horgász Bajnokság 2007.

Országos Egyéni Férfi Horgász Bajnokság 2007.

Hazánk legrangosabb egyéni versenye zajlott az elmúlt hétvégén a velencei-tavi versenypályán. Ismét a Magyar Bajnoki cím volt a tét, de nem csak a dobogó valamelyik helyének megszerzése volt a cél ezen a 4 napos versenyen, hanem az immáron csak 12 főre szűkült válogatott keretbe való bekerülés lehetősége is adott volt az indulók számára. Mindezen túl egy más aspektusból is nagy jelentőséggel bírt a mostani verseny.

Köztudott, hogy szeptember elején ugyanezen a helyszínen kerül megrendezésre a Nemzetek Világbajnoksága, ezért aztán fokozott figyelem kísérte már az edzésnapok eredményét is. De ne vágjunk az események elé!

Nem sok, pontosan 3 nap állt rendelkezésre a 40 fős induló létszámnak arra, hogy megtalálja azt a módszert, technikát, ami a lehető legjobb eredményt hozhatja a négy forduló alatt. (Mint e portál oldalain beszámoltunk már róla, a 40 fős létszám az elmúlt év 16 fős válogatottjaiból, a Keleti Elődöntő 11 és a Nyugati Elődöntő 13 bejutott versenyzőjéből állt össze.)

A versenypálya adottságai folytán alapvetően 4 horgászati mód jöhet számba. A küszözés, amit a mostani alkalommal nagyon kevesen műveltek. A második a dévérkeszeg horgászata a padkán. A harmadik lehetőség a padka mögötti határozott törés mély vizében való halfogás, ami általában pontyra és nagyobb testű keszegfélékre való próbálkozást jelent. A negyedik lehetőség a matchbotos horgászat az első bójasor környékén.

A sokarcú pálya

Már az edzésnapokon kiderült, hogy igazán eredményes csak az lehet, aki megfelelő módon tudja kombinálni ezeket az egészen más horgászati, etetési technikát kívánó módszereket. Az erre szolgáló három nap tanulsága leginkább az volt, hogy eléggé megváltozott a versenypálya. Némelyik szakaszon keményen kellett küzdeni, hogy elérjék a 3 kg-os fogásokat, míg bizonyos szektorokban majd 20 kg halat ki lehetett „termelni”.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az idő előrehaladtával ezek a szélsőséges értékek majd ki fognak kissé egyenlítődni, de nagy különbségek várhatók a pálya egyes szakaszain.

Néhány szót érdemel a versenypálya kialakítása, és a sorsolás is.

Németh László szövetségi kapitány 4 különálló szektorra osztotta a rendelkezésre álló versenypálya szakaszt, négy 10 fős szektor került kijelölésre. A kapitány, illetve a versenyzők nagy része rendelkezik már úgynevezett „padka térképpel”, ami a pálya medervonulatának minden egyes horgászhelyre lebontott mélység és padka alakulás rajza. Ez nagyon fontos és döntő tényező ezen a versenypályán. Feltűnhetett a szemlélőnek, hogy a szektorok közötti szabadon hagyott távolságok nem egyenlő mértékűek. Ez is azt a célt szolgálta, hogy egy szektoron belül a padka alakulása lehetőleg a legkisebb eltérést mutassa. Természetesen azt megcsinálni ezen a pályán sem lehet, hogy mindenki teljesen egyforma lehetőséget kapjon, de a törekvés értékelendő.

Sorsolás az ismert rács módszerrel

A sorsolás a korábban már ismertetett rács alapján történt. Azt négy szektor esetében sajnos nem lehet garantálni 40 fő esetén, hogy mindenki horgásszon szélső helyen - köztudott, hogy a szélső helyek némi előnyt jelentenek -, de ebből a szempontból is igazságosságra törekedett a szervező. Aki szélső helyet kapott egyszer, többet nem ülhet szélre, csak szélső mellé, aki a középre sorsolt, lehetősége volt két szélső melletti helyet kapni. Természetesen illik figyelembe venni, és nem egyszer fordul elő, hogy egy szélső hely nem előny, hanem néha hátrány is lehet, de ez már a sorsolástól független.

Az időre és precízen összeállított limit gyorssá tette az ellenőrzést

Ezekkel az ismeretekkel és a három nap tapasztalatával gazdagabban foglalták el első napi helyeiket a horgászok. Panasz az időjárásra nemigen lehetett, nyári kánikulában indult az első forduló. A reggeli tájékoztató szerint a limitek összeállításának legutolsó határideje 9 óra. Erre az időpontra a pálya teljes hosszában bent kellett lenni az előkészített pontos mennyiségeknek. Ez mind a négy nap alatt így történt, és ennek eredményeképp nagyon gyorsan zajlott az ellenőrzés.

Várszegi Balázs alapozó etetése

Nehezen indult a nap. Egyes helyeken alig mutatkozott hal a padkán, nagyon korán el kellett kezdeni keresni a halat. Az említett lehetőségek: mély víz a padka mögött, vagy matchbot lesz a megoldás? A szektorok sem mutattak azonos képet. Voltak olyan helyek, ahol a matchbot tűnt eredményesnek, de előfordult, hogy a szomszéd már a második pontyot fárasztotta. Már ezen a napon érezni lehetett, hogy nem minden úgy működik, mint amit az elmúlt évek során megszokhattunk.

Szákovics Imre fáraszt

Az első napon az A szektort Csillag László nyerte 14.230 g-os fogással, második Szilvási Szilárd 12.780g-os teljesítménnyel. A B szektorban elsőséget szerzett 8.520 g-mal Szákovics Imre, második Szűcs Balázs 8.420 g-os fogással. A C szektorban a fiatal Csöregi Balázs bravúros egyest horgászott 8.560 g-mal, második Erdei Attila lett 8.500 g-mal. A D szektorban Nagy Benedek 14.220 g-os fogása volt a legtöbb, a második helyen Serman László végzett 10.620 g-os fogással.

Remélem, senkinek nem kerüli el a figyelmét mennyire szorosak az eredmények, de nemcsak az első helyeken, a további helyezettek esetében is minden egyes darab halnak nagy jelentősége volt. Minden egyes halat meg kellett becsülni, a végelszámolásnál bizony hiányozhat egy-egy darabosabb keszeg. Ezért aztán tényleg folyamatos koncentrációt igényelt a verseny. Nem lehetett lazítani, sem testileg, sem fejben.

A fordulók első órájában általában a rakósoké volt a főszerep

A második nap döntő jelentőségű szokott lenni. Aki viszonylag kevés pontot gyűjtöttek, azok reménykedhettek a hasonló eredményben, előttük az ismétlés célja lebegett, a középen végzők előtt az előbbre jutás célja az elfogadható, a sok pontot begyűjtők a javítás kényszerével küzdöttek. Ennek a tudatában kezdték a második napot a versenyzők. A D szektorban a 7-es helyen ülő Heimann József ütemes dévérfogással kezdett a padkán, és ezt folytatta is végig. De ez nem volt általános, egyes helyekről - és ilyen helyből volt több - hamar eltűnt a sekélyből a hal. A pálya bizonyos szakaszain csak a matchbotos horgászat hozott eredményt, annak ellenére, hogy egy-egy ponty fogható volt a mélyből rakós bottal is.

Pontyfárasztás a padka mögötti mély vízből

Ez a lehetőség leginkább azokon a helyeken működött, ahol, határozott volt a padka és elérhető volt a mögötte levő mély víz. A pályán hosszirányban végighúzódó mart törésvonal folyamatosan változik az évek során. Néhol leomlik, néhol eredetileg olyan távolságban van, hogy nem érhető el 13 m-es bothosszal. Néhol az áramlási viszonyok olyan helyzetet alakítanak ki, amit nem kedvel, ezért nem jár ott a hal. Ez általában hamar megtapasztalható, már a mélységmérés során. Ahol kemény, koppanós, a halak által kifürdött az aljzat, ott nem lehet különösebb probléma. Ahol viszont gyakran akad a horogra „fű”, vagy vékony szálas hínár, azt a helyet valamiért általában elkerüli a hal. Ugyanilyen baj lehet a lebegő iszap jelenléte is. Az áramlási viszonyok és a padka folyamatos változásával ezek a helyek is változnak. Izgalmas pálya a sukorói.

A második nap is kemény csatát hozott. Az „öregek”, a rutinos horgászok számára sem volt egyszerű, de külön figyelmet érdemelnek a fiatal versenyzők. Bizony, „húzogatják az oroszlán bajszát”!

Luzsinszki Tamás

Az A szektorban Luzsinszki Tamás 7.250 g halat fogott a 9-es helyen. Ez gyakorlatilag a fele az előző napi ugyanazon a helyen fogott zsákmánynak, de mégis ezen a napon a legtöbb! Második helyen Erdei Attila zárt 6.690 g hallal.

A B szektorban Nagy Attila hozta a szélső helyről az egyest, 9.520 g-mal, de figyelemre méltó Csöregi Balázs 8.580 g-ot fogva elért kettese is! Nagy csata volt. Két nap alatt 3 pont, figyelemreméltó eredmény.

Csöregi Balázs kitűnő teljesítményt nyújtott nap, mint nap

A C szektorban négy tíz kilón felüli eredmény is született, ezek közül Brichter Zsolt a belső szélső helyről érte el a legjobb fogást 12.230 g-mal, második a másik szélről Karsai Zoltán lett 11.710 g-os fogással.

A D szektort a nagyon egyenletesen horgászó Heimann József nyerte 17.380 g-os kitűnő teljesítménnyel úgy, hogy egyszer sem kellett a padkai horgászatot abbahagynia. Második a szélső helyen horgászó, 14.580 g-ot fogó Kökény József lett.

A harmadik nap sorsdöntő lehet. Komoly számolás előzi meg, hány pontot is kell hozni, mennyi lehet az a maximum, amivel még be lehet jutni a keretbe, mennyi kellhet a dobogóhoz?

Mi változik esetleg a halak kapókedvében az éjszaka átvonult enyhe hidegfronttól? Mennyire lehet zavaró a néha erősen felerősödő szél? Ami ráadásul még az irányát is megváltoztatta néha? Egy biztos, a hosszú padka mögé sorsolók mélyvízi rakós botos horgászatát szinte lehetetlenné teszi, a kilendítés és a szerelék megtartásának tekintetében. De komolyan számolni kell a matchbottal horgászók esetében is az áramlás felerősödésével, mert a gyors víz nem csak a szereléket sodorja, de a belőtt etetőanyagot is. Egy elhibázott állagú etetés helyrehozhatatlan hibát eredményezhet. Bizony, menet közben kell változtatni néha az etető állagán. Ami nem is olyan könnyű dolog a szigorú limit szabályok miatt. Nem beszélve arról, hogy erre valamilyen szinten készülni is kell.

Heimann József darabos dévéreket fogott a padkán

Padka feletti horgászattal kezdett mindenki, ütemesen fogva a halat az első negyedórában. Aztán jött a lassan már-már megszokott forgatókönyv, kezdtek ritkulni a kapások. Azt, hogy egyes helyeken ez mikor következett be, azt bizony nem lehetett előre látni. Márpedig addig kell gyorsan lefogni a padkáról a halat, amíg ott van. Aztán varázsütésre leállt, néhány apró paptetűn, bodorkán kívül nem lehetett ott fogni semmit. El kell kezdeni keresni máshol a halat. Aki elérte a mély vizet rakóssal, számíthatott keszegre, pontyra, de legtöbben mégis a matchbotot választották. A szerencsésebb helyen ezt el lehetett odázni akár a verseny feléig is, de néhol már fél óra után suhogtak a pálcák.

Komoly sebességgel áramlott a víz jobbról balra, ennek megfelelően kemény gombócot kellett lőni, és valamelyest a szerelék sebességén is kellett lassítani, ha jó halat szeretett volna fogni a versenyző. Bizony a harmadik órában - hasonlóan az eddigi napokhoz -, komolyan kellett számolni a pontyok érkezésével, és akár az addigi eredményeket borító sikeres szákolásukkal.

Serman Laci kitűnő match botos horgászatott produkált

A harmadik nap eredményei: Az A szektorban komoly küzdelem folyt a két rutinos versenyző, Serman László és Heimann József között. Míg Heimann nagyon erősen nyitott rakóssal a padkán, addig Laci nagyon erősen hajrázott matchbottal. A csatát végül is 7.670 g-os fogást produkálva Laci nyerte Józsi előtt, aki 6.800 g-ig jutott.

Bravúros mozdulattal szákol Horváth Gyula Gábor

A B szektorban Horváth Gyula Gábor hozta az egyest a szélső helyről, 6.710 g-os fogással, második lett Szendi Gábor 6.020 g-mal.

A C szektorban első lett Kovács Zoltán 9.850 g-mal, második 9.030 g-mal Nagy Benedek.

A D szektorban nyert Csöregi Balázs 13.640 g-mal, második helyen Schmidt Attila végzett 12.040 g-mal.

Monoki László azaz Mola is hősiesen küzdött

Minden szektorban születtek nagyon szoros eredmények. Néhány halon sok helyezés múlhatott, ezzel tisztában volt mindenki. Ismét azt kell mondani, egyre nagyobb jelentőségűvé válik, és a jövőben egyre nagyobb hangsúlyt kell kapnia a megfelelő háttérmunkának. A versenyző bentről nem tud arra figyelni, hogy mi történik a szektorában, neki egy a dolga, horgászni kell. A háttér ember(ek) dolga szemmel tartani a szektor eseményeit, tanácsot adni az esetleges váltásokra, illetve ellátni a megfelelő információval a versenyzőt a mindenkori helyzetről. Aztán, hogy ezzel akar-e, vagy tud-e mit kezdeni a bent ülő, az már teljesen más kérdés. Egy biztos, ma megfelelő kvalitású segítő nélkül leülni egy fontos és rangos versenyen hiba.

A segítők nem csak a mérlegelést, de a verseny alatt is folyamatosan „könyvelnek”

Néhány sorral korábban megemlítettem a fiatal versenyzők kitűnő szereplését, de nem mehetek el szó nélkül Walter Tamás gyengébb teljesítménye mellett. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy a kétszeres világbajnok elfelejtett horgászni ezen a vízen, máshol keresse az okot, de erről az írás végén bővebben szólnék.

A mindent eldöntő utolsó forduló következett. A szektorba került a bajnoki cím várományosa és akár meglepetése is, a négy ponttal vezető Csöregi Balázs, de ott ült a pálya egyik legjobb helyén a szintén esélyes, hatalmas rutinnal rendelkező és kitűnő versenyző Nagy Benedek. A bronzéremre 5 versenyző volt ekkor még esélyes, nagy csata volt várható minden szektorban.

Vajon lesz „meglepetés ember” Balázsból?

Nem hazudtolta meg magát a pálya, szinte minden az előző napiak szerint zajlott. Padkahorgászat, halak eltűnése, váltás.

Azt, hogy ki mikor váltott, az ugyanúgy változott, mint az eddigi napokban. Sok múlott a segítőkön ez ügyben. Folyamatosan regisztrálva a szektor fogásait, percre kész eredménnyel rendelkeztek, többé-kevésbé pontos súlyokkal is, ismerve a fogható halak átlagsúlyait.

Gyorsan letelt az izgalmakkal teli utolsó forduló. A bajnoki cím hamar elkelt, már a szektor mérlegelésénél eldőlt.

Ez a ponty is kellett az egyeshez! Magyar Szilárd

Az A szektort Walter Tamás nyerte 16.270 g-os fogással, második Nagy Benedek lett 12.760 g-mal. Mivel Csöregi Balázs „csak” négyest csinált, ezzel elveszítve 2 pont előnyét, több fogott súllyal Nagy Benedek lett az idei év magyar bajnoka!

A B szektorban Magyar Szilárd 8.010 g-ot horgászva nyert Döme Gábor előtt, aki 6.470 g halat fogott.

A C szektorban Csillag László kitűnő horgászattal, 10.200 g-os fogással első, míg Martin Gábor 8.330 g-mal második helyen végzett.

Csillag László kitűnően oldotta meg a feladatot

A D szektorban Szűcs Balázs nyert 8.280 g-mal, második Gábor András lett 7.490 g-os fogással.

Az összesítés alapján:

 1. Nagy Benedek     8 pont  43.590 g
2. Csöregi Balázs 8 pont 40.360 g
3. Csillag László 10 pont 41.900 g

Nagy Benedek 4. napi zsákmánya
Az öröm percei

Az elején kihirdetettek szerint automatikusan az első 10 horgász válogatott kerettag lesz:

1.Nagy Benedek
2.Csöregi Balázs
3.Csillag László
4.Heimann József
5.Magyar Szilárd
6.Várszegi Balázs
7.Erdei Attila
8.Szücs Balázs
9.Luzsinszki Tamás
10.Serman László
11.Walter Tamás
12.Katus Gyula
13.Nagy Attila

A szövetségi kapitány döntése alapján a 11. helyen végző Walter Tamással és a 13. helyen végző Nagy Attilával egészül ki 12 főre a 2008. évi keret.

A bajnokság részletes eredménylistája: xls

A Magyar Bajnokság győztesei

Végül néhány gondolat a bajnokságról, illetve Tamás szerepléséről. A 4 napos verseny nem csak a válogatottságról, a bajnoki címről szólt, de kemény megmérettetés a világbajnokság előtt. Azt kellett látni, hogy megváltozott kissé a pálya a jelen állás szerint. Azt a horgászatot, amit a „Velence-szakértők” nagyon - szerintem a világon egyedülállóan jól - tudnak, azt most nem lehetett alkalmazni, nem működött úgy, mint kellett volna. Anélkül, hogy Tamással beszéltem volna, úgy gondolom, egyféle kiútkeresés volt a 3 napi horgászata. Ismét azt kell mondanom, hogy szerintem a 4. napi a bizonyítás volt: ha direkt pontyot kell fogni, azt is tudja. De vigyázat, a világbajnokságon végig ülve a teljes versenypályát nem vállalható fel egy színtiszta pontyozás, mint ahogy a mostani bajnokságban sem volt az. Azt is tudni kell, hogy a VB-n induló csapatnak óriási előnye volt a padkai horgászat, olyan sebességgel és olyan technikával senki nem űzte, mint mi. A matchbotot viszont sokan kezelik olyan szinten, mint versenyzőink. Addig persze lesz még néhány verseny itt, ami tapasztalatot adhat. Többek között a VB válogató, ami elgondolásom szerint kicsit másról fog szólni: az induló csapatba kerülésről, ami lehet, hogy teljesen, de mindenképpen kissé más horgászatot fog hozni, mint amit a VB-n kell csinálni. Nagyon tanulságos lehet ilyen szempontból a hétvégén megrendezésre kerülő Exner-Mahor-Timár Mix Kupa 4 fős csapatverseny is, ahol az előzetes regisztráció alapján szinte a teljes versenypálya meghorgássza a nemzetközi résztvevőkkel is színesített mezőny.

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.