Immár 11. alkalommal került megrendezésre 2012. június 16-17-én az ország legrégebbi és nagy presztízsű feeder versenye a Maconkai-víztározón. Az ország gazdasági helyzete sajnos a versenyzői létszámon is megmutatkozott, de vélhetően ebben az évben így is a legnagyobb létszámú feederkupa házigazdái lehettünk, amelyre három országból: Szlovákiából, Szerbiából és Magyarországról érkeztek a feederbotos horgászat megszállottjai. Újabb lehetőség, újabb remek alkalom volt ez arra, hogy összemérjék tudásukat a versenyzők és a végén újabb tapasztalatokkal, míg a legjobbak mesés díjakkal térhettek haza!
Az előzetesen jelentkezett 48 csapatból 45 regisztrált szombat reggel, így 90 versenyző várta a sorsolás megkezdését. Hagyományosan a versenyzők dönthették el, ki horgászik első nap a mély vízi szakaszon - ez a gáti szakaszt jelentette -, és ki a sekély vizű versenypályán, majd másnap természetesen fordítva. A korábban már olvasott beszámolókból kitűnhet, hogy ebben az évben a „Sziget” nem került be a versenyhelyszínek közé, aminek az volt az oka, hogy igyekeztünk még egyenletesebbé tenni a pályát. A Sziget gyakorlatilag átmenet volt a mély és sekély vizű pálya között, de se nem mély, se nem sekély versenypályát jelentett. Helyette bekerült a „kis-tó” vagyis a II-es számú tó, ahol egy komplett szektor kapott helyet.
A rövid megnyitó után a sorsolás következett, majd a csapatok elfoglalták horgászhelyeiket. Ennek megfelelően a gáti szakaszon 5 db 9 fős szektorba, a sekély vizű pályán, a III-as tavon 2 db 9 fős, 2 db 10 fős szektorba, míg a „kis-tavon” 1 db 7 fős szektorban történt a helyfoglalás.
Ettől az évtől a limitellenőrzésre is nagyobb hangsúlyt fektettünk, nemcsak szúrópróbaszerűen történt mindez, hanem mindenkinél kivétel nélkül ellenőriztük az előírt mennyiségek betartását.
Az első dudaszó 9:30-kor hangzott fel, a fél órás etetési időszak kezdetét jelezve. A szabályok ebben is szigorodtak, kizárólag etetőkosárral szabadott végrehajtani, minden más etetési módszer (kézzel, csúzlival, parittyával) nem volt megengedett.
Mint a korábbi beszámolókból ismert lehet már, a gáti, tehát mély vizes szakaszon általában 2 távolság került korábban és gyakorlatilag most is megetetésre. Egy kb. 25-30 méterre a keszegeknek elhelyezett csalogató etetés, és egy távolabbi, általában a végrehajtható dobáshatár távolságra a nagytestű pontyoknak, amuroknak. Most is volt jó néhány horgász, aki mindent egy lapra feltéve csak nagyhalas horgászatra készült, és valljuk be, nem teljesen alaptalanul a korábbi évek tapasztalatait felidézve. Voltak olyan versenyzők is, akik viszont teljesen mellőzték ezt a fajta horgászatot, így a nagy távolságra való pontyos etetést is.
Másodpercekkel a verseny kezdetét jelző dudaszó elhangzása után horgon voltak az első halak a gáti szakasz mélyebb vizéből. Karikakeszegek, dévérkeszegek, compók tették ki az „első roham” halainak nagy többségét. Láthatóan a keszegezés volt a taktika első része e horgászok nagy többségénél.
Különösen igaz volt ez a nagyszámú szlovák csapat versenyzőinél, ők amúgy közismerten nagyon jók apróhalazásban, kiválóan űzik a legfinomabb feederhorgászatot. Nem kis fejtörést jelentettek ők a hazai versenyzőknek, hiszen itt volt a szlovák Feeder Liga szinte teljes élvonala. No de az évek során keszeges pályákon megedződött versenyzőinket sem kell félteni, jó néhányuk nagyon magas szinten tudja művelni a feederbotos horgászat finomszerelékes változatát is.
Míg a gáti szakasz horgászatát az első időszakban leginkább a keszegezés jellemezte, addig a sekély víz adott néhány pontyot is, igaz, nem a hatalmas méretűekből, de mégiscsak pontyok voltak. A sekély víz igencsak technikás pályának bizonyult, mint arra előzően is lehetett számítani.
A halak zömét apró keszegek, kis kárászok és nagyszámú küsz tette ki, de azért - ahogy azt a forduló első fele mutatta - rá lehetett bukkanni a pontyokra, termetesebb dévérkeszegekre is. Nagyon tartottak a versenyzők a 7 fős szektortól a „kis-tavon”, de figyelve az eseményeket nemigen volt erre különösebb ok.
A keszegekre itt is lehetett számítani, de nem kerülték el a felcsalizott horgokat a pontyok sem. Olyannyira, hogy volt időszak, amikor egymás mellett 4 db-ot is sikerült kifogni, jelentősen megnövelve, de semmiképp nem eldöntve a szektorgyőzelem lehetőségét. Mint később kiderült ez a „rettegett” pályaszakasz adta a legtöbb halat a sekély vízi szektorok között.
Néha a sekély víz miatt zavaróvá vált a snecik hada, főleg, ha az etetőkosárból becsapódáskor kioldódó földes szúnyog felhőjét észlelték, olyankor azonnal rárontottak a felkínált szúnyoglárva csalira, esélyt sem hagyva a keszegeknek, hogy a csali közelébe férkőzzenek. Voltak, akik ezt az akadályt is sikerrel vették, egy gyors csaliváltás, esetleg az etetési centrum szélének meghorgászása eredményes tudott lenni. Míg a sekély vizű pályákon igen kemény küzdelem folyt minden keszegért, illetve minden nagyobb testű halért, addig - az eddig megszokottal ellentétben - a mély vízben nem jelentkeztek ez idáig a tározóra jellemző igen nagy, 10-15 kg közötti pontyok, jelentősen felborítva az addig kialakult sorrendet az egyes szektorokban. Továbbra is keszegek, kárászok kerültek jellemzően szákba a jó néhány gyönyörű „haldoktor”, azaz compó mellett, egyre komolyabb fejtörést okozva ezzel a mindent egy lapra feltevő pontyhorgászoknak.
Nem voltak azonban elkeseredve, akik inkább a pörgősebb keszeghorgászatot részesítették előnyben. A precízen megvalósított, nagyon pontos horgászat azt eredményezte, hogy valamilyen szinten oda lehetett az etetésre állítani a keszegcsapatot, és időnként ütemre fogni a tenyeres vagy néha fél kiló körüli dévéreket, karikákat. Persze ehhez tényleg nagyon pontos és precíz horgászat kellett. Ahogy telt az 5 órás versenyidő, egyre nagyobb lett a kánikula, egyre jobban tűzött a nap. Időnként leálltak a kapások. Ezt többen azzal magyarázták, hogy ilyenkor a keszegek eltávolodnak a fenéktől, valahol feljebb, vízközt bandáznak. Persze van lehetőség fenekező technikával is megfogni párat belőlük, de sokkal nehezebb feladat, mint a szabadon variálható eresztékmélységet adó úszós technikával. Az igazán felkészült keszeghorgászok azonban ezt a feladatot is sikerrel vették. Vagy egészen hosszú, akár 1 m-es előkehosszra váltottak, vagy megpróbálták megemelni a fenékről a csalit, hogy a vízközt járó halak közelébe juttassák a felcsalizott horgot.
Aztán hirtelen minden szem a „D” szektorra tapadt, horgon volt az első nagytestű hal. Volt már jele, többen is jelezték, hogy akasztottak jó halat, de a szákolásig eddig nem jutott el senki. A helyzet izgalmát fokozta, hogy további nagy hal akadt a horogra, és ez is a „D” szektor halfogását gazdagította. Néhány keszegező horgásznak megremegett a keze… Váltsak? Ne váltsak?
Adjam fel a biztos apróhalazást, a bizonytalan nagyhal-fogásra? Ha bejön, jó, nyerhetek, ha nem jön be, elvesztegetett idő, ráadásul a nehezen összeverbuvált keszegcsapat is odébbáll. Komoly dilemmát okozott a döntés, főleg a „D” szektorban, de a szomszédos szektorokban is többen elcsábultak.
Azonban ezen a napon keveseknek adatott meg a nagy ponty fárasztásának öröme. Akinek viszont rész jutott belőle, annak gazdagon mérte a tó.
Három órakor felhangzott a verseny végét jelző dudaszó, majd mindkét oldalon kezdetét vette a mérlegelés.
Néhány, szektor egyest érő zsákmány a gátról:
Az első nap eredményei alapján a csapatversenyben az alábbi sorrend alakult ki az élen:
- Ölbői - GoldFisch Feeder Team 2 hsz.
- Haldorádó Feeder Team 4 hsz.
- Haldorádó - Sipos Team 5 hsz.
- Galanta feeder team 5 hsz.
- Huha team 5 hsz.
- Kitaláljuk Team 1. 6 hsz.
- Mosella team 6 hsz.
- Lantos Mix I. 6 hsz.
- Joci horgászbolt 7 hsz.
- King Baits Feeder Team 7 hsz.
Az egyéni verseny élmezőnye:
A versenyzők elfogyasztották az ebédet és még aznap megkezdték a felkészülést a következő, másnapi fordulóra, természetesen értékelve az első nap tapasztalatait. A vasárnapi fordulóra az időjósok, ha lehet, még nagyobb hőséget, az előző napihoz képest még nagyobb kánikulát ígértek. Ez lehet, hogy a strandolóknak jó hír, de valljuk be, a horgászoknak nem jelentett jó előjelet.
Vasárnap reggel ez első napon szélső helyen horgászók kiemelésével megkezdődött az irányított sorsolás, majd azt követően a versenyzők elfoglalták horgászhelyeiket. 8 órakor elindult mindkét oldalon a limitek ellenőrzése, majd a versenyzők folytatták a további felkészülést. Fél tízkor hangjelzésre elkezdődött az alapozó etetés. Ezen a napon már többen vállalták a rizikósabb nagyhal-horgászatot, de jellemzően azok a csapatok döntöttek így, akik az előző napon több pontot gyűjtöttek, mint szerettek volna. Persze ez csak a gáti szakaszra volt igaz. Azok a csapatok, akik az élmezőnyben tartózkodtak az első forduló után, illetve azok a versenyzők, akik egy vagy két pontot szereztek a szombati versenynapon, nem kockáztattak. Ők tudatosan készültek a keszegezésre, és ha nem történik valami igen nagyarányú „bepontyozódás” a szektorban, nem is kívántak váltani.
Tíz órakor, a második forduló kezdete után menetrendszerűen, másodpercek alatt horgon voltak az első keszegek, ebben semmi változás nem volt az előző naphoz képest. Kissé mintha lassabb lett volna a tempó, de ezt mindannyian betudtuk az alig mozduló levegőnek, a tükörvíznek és az ezzel együtt járó vízmozgás hiányának. Az a tapasztalat, hogy sokkal nagyobb a halak kapókedve, amikor szél borzolja a tározót, ezzel pedig áramlásra készteti a tó vízét is. Azt is be kell látni, hogy az időjárásra nincs különösebb ráhatásunk, a Nap mindenkinek egyformán süt, a szél mindenkinek egyformán fúj, és mindig az adott helyzetet kell megoldani, még ha az nem is a legkedvezőbb.
A sekély oldalon időnként még zavaróbb volt a küszök támadása a tükörvíz és a kis mélység miatt, de rá lehetett bukkanni a keszegcsapatra, kisebb kárászokra az etetés környékén. A 7 fős különálló szektorban is ütemre lehetett fogni a keszegféléket, mígnem egyszer csak egy a szembe parton megjelenő traktor munkavégzése meg nem zavarta mindezt. Egy gyors telefon a halőröknek, és máshova irányították a munkagépet.
Közben a sekély vízben horogra akadtak már az első kisebb pontyok, borzolva az addig stabilan vezető keszegezők idegeit. Azonban ezek a halak méretben nem voltak akkorák, hogy ne lehetett volna keszegfélével behozni őket, illetve ennél fontosabb volt, hogy nem voltak akkorák, hogy ne lehetett volna a finom keszegező felszereléssel kifárasztani, ha éppen a fehérhalaknak szánt csalit vette volna fel.
Volt olyan versenyző, aki a sekély részen is a pontyozást tartotta célravezetőnek és nem adta fel a pontyokkal való szektorgyőzelem lehetőségét. Kockázatos volt, amit Kecsenovity Ferenc (Feeder Team Horgos I.) eltervezett, de bejött! A második fordulóban a pontyozást választó horgász ezzel a legjobban szereplő külföldi versenyző díját is megszerezte a szektorgyőzelem mellett. Ilyen parádésan ez csak neki működött a sekély vízben, azonban mielőtt egy „szerencséje volt” legyintéssel letudnánk Ferenc eredményét, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Doki becenévre hallgató kiváló horgásznak ez bizony nem először sikerült. Talán még emlékeznek a Préri-tavon megszerzett csapatgyőzelmükre is.
A gáton rendületlenül keszegezés folyt. Mint említettem, többen pontyoztak az előző napinál, de erről a pontyok alig vettek tudomást. Azok a példányok, amik jelentkeztek, bőven verhetők voltak az ütemesen fogható keszegekkel. Nem is adta fel szinte senki a biztos keszegezést az ezen a napon még rapszodikusabb pontyfogás kedvéért.
Persze, nem lenne gátoldal, ha nem adott volna ezen a napon is nagyobb testű halat. Egy-egy amur, tok, és bizony ponty is partra került. Ekkor került horogra a verseny legnagyobb, 14.880 g-os tükörpontya is, amely Kovács Pál nevéhez fűződik.
Néhány szektor egyest érő zsákmány a gáti oldalról:
A verseny csapat végeredménye:
- Haldorádó - Sipos Team (HU) 8 hsz., 32.420 g
- Galanta feeder team (SK) 9 hsz., 31.390 g
- Haldorádó Feeder Team (HU) 10 hsz., 39.490 g
- Ölbői - GoldFisch Feeder Team (HU) 11 hsz., 46.680 g
- Joci horgászbolt (SK) 11 hsz., 35.830 g
- Dynamite Team (HU) 12 hsz., 30.860 g
- Browning feeder team (SK) 13 hsz., 29.580 g
- Sneci team (HU) 13 hsz., 28.870 g
- Kiss Team (HU) 14 hsz., 32.160 g
- Lantos Mix II. (HU) 14 hsz., 31.630 g
A verseny egyéni végeredménye:
- Döme Gábor (HU) 3 hsz., 26.190 g
- Kecsenovity Ferenc (SRB) 3 hsz., 21.420 g
- Vígh József (SK) 3 hsz., 20.270 g
- Gombás Gábor (HU) 3 hsz., 19.240 g
- Szabó András (HU) 3 hsz., 17.920 g
- id. Sipos Gábor (HU) 3 hsz., 17.660 g
- Bartakovics Richard (SK) 3 hsz., 17.280 g
- Kovács Pál (SK) 4 hsz., 22.390 g
- Haso Jaroslav (SK) 4 hsz., 18.520 g
- Paál Eörs (HU) 4 hsz., 17.480 g
Az egyéni rangsor még soha nem volt ennyire szoros, ennyire kiélezett. Az első hét helyezett versenyző azonos (összesen 3) helyezési számot gyűjtött a két napon, közöttük a fogott halsúly döntött.
A legeredményesebb külföldi versenyző Kecsenovity Ferenc horgosi horgász lett.
A legnagyobb hal kifogásáért járó díjat Kovács Pál (Szenzal Team) kapta.
Várható volt, hogy igen nagy küzdelem lesz mindkét fordulóban. Az is várható volt, hogy a keszeghorgászok hívei mindent meg fognak tenni, hogy bebizonyítsák, nem csak nagy hallal lehet győzelmet aratni Maconkán. Igazuk lett! Persze ehhez kellett az az időjárási körülmény, ami miatt a nagytestű halak nem voltak igazán étvágyuknál, és nem rendezték át a szektorokban a sorrendet úgy, ahogy a korábbi években néhányszor előfordult. Igazából ez semmit nem von le a „keszeghorgászok” eredményéből, ők azt horgászhatták, amit nagyon tudnak: finom fenekező szerelékkel a lehető legtöbb fehérhalat zsákmányolni. Gratuláció illeti a győzteseket, de minden versenyzőt is a kitartásukért. Remélem, találkozunk jövőre is!
Írta: Tóth Ferenc
Fotók: Tóth Ferenc
Videó: Takács Péter
