Amerikából jöttünk 2. rész

Amerikából jöttünk 2. rész

Utazásunk egyik nem titkolt célja az volt, hogy az USA Országos Nyílt Egyéni Bajnokságán (2007 U.S. Open Matchfishing Championships) a lehető legjobb eredményt érjük el. Ennek érdekében mindent úgy szerveztünk, hogy a két versenynap előtt 5 napot edzhessünk a pályán. Ez nem pusztán szórakozás! Ez igen komoly fizikai és szellemi igénybevétellel járó, szisztematikusan felépített, tudatosan végigcsinált edzésterv, amely során számos kérdésre kerestük a választ. Hogy ez milyen jól sikerült, azt ékesen bizonyítják az elért eredmények!

Mivel a bajnokságra érkező többi horgász nagy ívben elkerült minket, és a pálya más részein edzett, és mivel amerikai segítőnk, Mark Green (aki a hétvégi versenyen szintén érdekelt volt!) mindig azt bizonygatta, hogy nagyon jó mindaz, amit csinálunk, teljes egészében magunkra voltunk utalva. Kétfős mini csapatunk azonban nagyon hatékonyan és jól haladt a végső megoldáshoz vezető úton.

Csupán egymásra számíthattunk az edzések tapasztalatainak összegzése és a végső taktika meghatározása során

Elsőként azt kellett kitalálnunk, hogy a rendelkezésünkre álló csalogatóanyagok közül melyekkel érdemes próbálkozni. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az erre az alkalomra kevert TOP MIX U.S. Open Championship nevű etetőanyag tetszik a halaknak, és rikító vanília-sárga színe ellenére a tiszta vízben is szívesen fogyasztják.

Az etetőanyaghoz 2 doboz kukoricát (1 sárgát és 1 fehéret), valamint 2 kiló kavicsot kevertünk. Az óvatos és félénk halakra való tekintettel, valamint a tiszta víz miatt már az alapozó etetést is kizárólag etetőcsészével végeztük! De mint később kiderült, nem csak mi, hanem a mezőny minden tagja! Akár egyetlen vízbecsobbanó gombóc is végzetes hibának minősült. Természetesen a ráetetés is etetőcsészével történt. Az edzések és a versenynapok során is alkalmanként mindössze 3-4 kiló etetőanyagra volt csak szükség.

A nyerő keverék TOP MIX U.S. Open Championship lett!
Az óvatos és félénk halakra való tekintettel, valamint a tiszta víz miatt, az etetés kizárólag etetőcsészével történt!

Ugyanilyen határozottan meg lehetett azt is állapítani, hogy a földek, legyenek azok bármilyen színűek és fajtájúak, nincsenek jó hatással a halakra, teljesen mindegy, hogy mit kevertünk bele.

A helyiek istenítették a gilisztát, amelyet bármilyen formában próbáltunk felkínálni, teljesen mindegy, hogy etetőanyagba vagy földbe keverve juttattuk be, halat nem hozott. Sőt, 1 hét alatt még horogra tűzve sem tudtunk vele semmit sem fogni. Így a hét vége felé teljesen kihagytuk a számításból, és élő anyagként csakis a csontkukacot használtuk, ebből viszont a megengedett maximális 2 litert.

Ő volt a kedvenc halunk! Neve: redhorse bighead sucker
Az alsó szájállású halaknak nagyon erős és vaskos volt az ajkuk

A csalogatóanyagok mellett a megfelelő szerelékek és az optimális úszóméretek kiválasztása volt a következő fontos feladatunk. Mivel a St. Joseph folyó folyamatosan apadt, és vele együtt egyre lassabb lett a víz, nem volt szükség nagy úszókra. Az ideális úszóméret 2-6 gramm között változott. A legtöbb halat a Cralusso Buborék úszókkal fogtuk. Ennek a jellemzője, hogy nagyon lassú, de folyamatos, kontrollált csalivezetést biztosít. Ha viszont ez is mozdulatlan maradt, előkerült a gömbölyű testű Cralusso Golf. A 2-3 grammos, gyorsan mozgó úszóval hamar le lehetett pásztázni az etetést. Ami érdekes, és mind a mai napig talány marad számunkra, hogy miért nem tudtunk teljesen megállított úszóval, mozdulatlan csalival halat fogni? Így hiába vittük magunkkal a Cralusso Torpedókat, most nem volt rájuk szükség.

A tiszta víz miatt kizárólag láthatatlan Spro Vision Line Fluorocarbon 0,16 mm átmérőjű főzsinórt és 0,12 mm vékony előkezsinórokat használtunk. A horogelőke hossza 22-25 cm volt. Két bevált típusú horgot kötöttünk fel, amelyek a Gamakatsu 2260B 16-os és 2270N 18-as méretűek voltak. Erre a 2-3 szem csontit tűztünk.

Az általam használt Cralusso úszók
Itt pedig Papp József szerelékei láthatók

A gumizást a finom horgászathoz hangoltuk. Ehhez a Daiwa Hydrolastic fehér gumija volt a legmegfelelőbb.

Ereszték- és mélységbeállítás során nagyon kellett arra ügyelni, hogy csak annyit kellett a mederfenékre lefektetni a horogelőkéből, amely az enyhe visszatartás során még nem buktatta el az úszót. Ezt az optimális hosszt a víz áramlásának sebessége határozta meg. Minél jobban folyt a víz, annál jobban nőtt ez a hossz, de még így sem haladta meg a 15 centit. Ahol viszont nagyon lassan áramlott a víz, ott csupán 1-2 centit lehetett letenni.

A láthatatlan Spro Vision Line itt is bevált!

Az 5 nap intenzív horgászat során úgy éreztük, mindent tudunk a vízről, és nagy meglepetés minket már nem érhet. Csupán a jó sorsolásban bíztunk, mert azért ahhoz kétség sem fért, hogy folyóvízen a szélső helyek különösen felértékelődnek.

I. forduló

Józsi sorsolt először és azonnal ki is rántotta a hídhoz közeli C szektor felső szélső helyét. Utána én ugyanannak a szektornak a másik széle melletti helyét sorsoltam. Örültem is neki meg nem is, mert azért csak jó lett volna egymást elkerülni, hiszen tudtuk jól, hogy csak 1 ember lehet szektorgyőztes…

Mivel Józsit nem láttam a híd takarása miatt, teljes egészében a saját horgászatomra koncentráltam. Az alapozó etetés után, 20 perc múlva jött az első kapásom. Ez egy ponty volt, amely a túloldalt megcélozva, azonnal koppanásig kihúzta a gumit. Talán 10 másodperc sem telt el az akasztástól számítva, amikor már jött is vissza az úszóm. Érthetetlen módon a 0,16-os főzsinórom szakadt el. Top szett csere után újabb leúsztatás következett, majd egy határorozott kapásnak vághattam be ismét. A hal rövid fárasztás után lemaradt. Valószínűleg jó sucker lehetett. Ezt újabb 3 lemaradt hal követte. Mérgemben üvölteni tudtam volna! A dühömet és értetlenségemet fokozta, hogy az 5 edzésnapon a megakasztott halak közül egy sem maradt le, most pedig egymás után 4! Tudtam jól, hogy ezek a halak nagyon fognak majd a végső elszámolás során hiányozni. A második órától némiképp normalizálódott a helyzet, és elkezdődött a halfogás. Eleinte a kisebb-nagyobb fekete sügéreket fogtam, amelyek közül kizárólag a méretes (12 inch-es, azaz kb. 30 centis) egyedek voltak szákba helyezhetők. Persze 10-ből talán 1, ha elérte a mérethatárt. Így egy igen látványos horgászatban volt részem, csak éppen nem gyarapodott a súlyt. Végül 2 olyan méretű akadt, amelyet le lehetett mérni.

A versenyen fogott egyik szép halam
Az első fordulóban kifogott zsákmányomat egy termetes csatornaharcsa tette teljessé

A sügérek támadása után több szép sucker és egy igazán nagy csatornaharcsa tette teljessé a zsákmányom. A problémám csupán az volt, hogy a mellettem szélső helyen horgászó helyi versenyző mindössze 6 halat fogott, de ezek egyedsúlya lényegesen nagyobb volt, mint az általam kifogottaké. Ekkor kezdtem el először azon gondolkodni, hogy vajon ez a szélső helynek vagy egy másfajta végszereléknek volt betudható?! Mikor a szerelékét akartam szemügyre venni már csak azt láthattam, amint éppen a létrára tekeri azt fel. A mérlegelés során Papp Józsefnek mutatott a legtöbbet a mérleg. Fogása 24 pound 6 oz (kb.: 11 kg) volt. Őt követte a másik szélső versenyző (a szomszédom) 20 pound 4 oz (kb.: 9 kg) és én 17 pound 10 oz (kb.: 8 kg) fogással. Nem indult rosszul egyikünknek sem a verseny, bár az én horgászatomban igen sok tartalék volt… Igaz Józsi is arról számolt be, hogy tőle is távozott 4 nyurgaponty, de célhalaink - mint ahogy ezt fogása is bizonyítja - nagyobb számban voltak nála jelen, amelyeket ügyesen ki is fogott.

Papp József első fordulóban kifogott legnagyobb hala…
… és győztes zsákmánya

A B szektort a szélső helyén ülő Mark Green nyerte 39 pound, azaz kb. 17,5 kilós összfogással! Ugye, mint már az előző részben említettem, Mark volt a segítőnk, akinek - mint az a végén kiderült - mi többet segítettünk, mint ő nekünk… Megdöbbenve hallgattuk beszámolóját és értetlenkedve kérdeztük, hogy miként tudott ennyit fogni, hiszen egész héten egyszer sem produkált ilyen fantasztikus fogást?! A kérdésükre csak mosolygott és a jó hellyel magyarázta kiváló szereplését. No, ekkor éreztük, hogy itt valami sántít! Gyanúnkat tovább erősítette, hogy az A szektort Ágh Attila (az Amerikában élő fiatal magyar horgász) nyerte. Attila mindössze 1 napot edzett, de így is nagyon magas főlénnyel, 29 pound 8 oz (kb.: 13 kilós) fogással nyert.

Józsival összenéztünk, és mindketten egyre gondoltuk: ezek a „jópofa, segítőkész” srácok valamit nagyon eltitkolnak előlünk! No de ne is gondoljunk erre, koncentráljuk a holnapi versenyre, bíztattuk egymást!

A 2007 U.S. Open bajnoki trófeája, sokan szerették volna megszerezni!

II. forduló

A második napon is úgy alakult, hogy azonos szektorban horgásztunk mindketten. Ez a B szektor volt. Józsi azonban Mark Green tegnapi (győztes) szélső helye mellé sorsolt, míg én egy előnytelenebb, középső pozícióban vártam a verseny kezdetét.

A második fordulóban is egy szektorban horgásztunk

Az etetés után a szélső helyen horgászók nagyon gyorsan kifogtak 3-3 darab suckert, miközben nekünk Józsival nem volt egyetlen halunk sem. A versenyből 21 perc telt el, amikor megakasztottam első halamat. Ez azonban rövid fárasztás után távozott, és egy pikkely fityegett a horgomon, szóval ez kívülről akadt. Ebben a pillanatban - a szemem sarkából láttam - Józsi is megemelte botját. Neki azonban ez a hal meglett. Hihetetlen, hogy mennyire azonos módon hatott a két különböző helyen az etetőanyagunk, és szinte percre pontosan egy időben találtak rá a halak. A szélsők és jobb oldali szomszédom szárnyalása azonban tovább folytatódott. Nekik már 6-6 haluk volt, miközben Józsinak és nekem is mindössze 1-1 darab! No de egyikünk sem arról híres, hogy feladja! A verseny második felétől fő riválisaink berántották kicsit a féket, esélyt nyújtva ezzel a felzárkózásra. Ez Józsinak különösen jól sikerült, hiszen végül 9 halat fogott, míg én 5 darab hallal (+1 megtépett) zártam a versenyt. Szinte biztosra vettük, hogy a felső szélső helyen ülő, 11 darab halat kifogó helyi nagy öreg, Tom O’ Connor megnyerte a szektort. Amíg a mérlegelők el nem jutottak hozzá, Papp József vezette a versenyt 19 pound 11 oz, azaz 9 kg körüli halmennyiséggel.

Ekkor dőlt el, hogy Papp József mindössze 3 oz (kb. 8,5 deka) különbséggel, de megszerezte az újabb szektorgyőzelmet!
Ő is kellett a győzelemhez!

Amikor Tom kivette a haltartóját, felszisszentünk: „Ez több! Vagy talán mégsem? Én nem merek oda nézni” - mondta Józsi. Hosszas, de nagyon precíz mérlegelés következett, amely során 19 pound 8 oz-nál ált meg a mérleg. A kettőjük közötti különbség nem érte el a 9 dekát sem! Szinte hihetetlen, hogy ilyen nagy súlynál ennyire kicsi döntsön, de a különbség az különbség maradt! Józsi így két szektor első hellyel már biztos, hogy dobogós volt.

A második fordulóban én 5 halat fogtam

Én ebben a fordulóban végül az ötödik lettem, amely egyértelművé tette, hogy a dobogós esélyek messze szálltak. De ezzel már nem is nagyon foglalkoztam, ugyanaz érdekelt engem is, mint a pályán mindenkit. Mit csinált a két tegnapi szektorgyőztes, a két nagy rivális? Mark Green második lett, míg Ágh Attila harmadik.

Közös munkánk eredménye

Józsi, ezt megnyerted! Te vagy az USA 2007. évi egyéni bajnoka!!! Örömünk és meghatódottságunk leírhatatlan volt. Papp József 50 évesen, 35 év versenyzői múlttal, hazájától több mint 8000 kilométer távol, az 1996-ban megszerzett Magyar Egyéni Bajnoki címe után ismét BAJNOK LETT! És talán ami még ettől is fontosabb, nem csak azt mondták, hogy „Jozef the winner” (József a győztes), hanem „The Hungarian man”, a magyar ember!!!

Részletes eredménylista: 2007USOPENRESULTS.doc

Ha nem szégyelltem volna magam, elérzékenyültem volna, mert bizony a sok-sok (gyakorta szükségtelen) kiadás, az emberfeletti szervezőmunka, a kitartó és szívós horgászat nem volt hiábavaló, hiszen egy magyar ember nyert Amerikában, őt ünnepelte ezen a napon minden horgász!

Mark Green lett a második és Ágh Attila a harmadik. Én a 10. helyen végeztem.

A győztesek
A versenyen kifogott legnagyobb redhorse sucker, amely súlya 7 pound (kb. 3,15 kg)

A parádés díjkiosztó és fotózás után azonban még nem ért véget a történet. Attila és Mark ekkor árulta el, hogy el sem tudjuk képzelni mennyi hal volt előttünk (annak ellenére, hogy Józsi nyert), és mennyit foghattunk volna, ha azzal a szerelékkel horgászunk, amelyet ők hosszú idő óta sikeresen használnak itt! Ekkor egy kis üröm csöppent az örömbe, és torkunkon akadt a szó… Nehéz volt magunkat visszafogni, de a lehető legudvariasabban kérdeztük meg, hogyan néz ki ez? Ekkor már nagyon készségesen mutatták meg. A szánk is tátva maradt az egyszerű és hatékony szereléket látva.

Nehezen tudtuk megállni, hogy megkérdezzük, ezért meg is tettük: „az etetőanyag, a zsinór, a horog, az úszó, amit hoztunk, és adtunk nektek, az jó volt?” „Hát, igen!” „Akkor miért csak most mutatjátok ezt meg?” „Mert mindenki nyerni akart, és félt tőletek!”

A folyatatást, gondolom, sejtitek, mert nyomdafestéket nem tűrő szavak hangzottak el ezután… Miután jól kidühöngtük magunkat, a dolgot végül is egyetlen mondattal zártuk le: „A győzelem akkor is meglett!” És ez a lényeg, a többi már nem számít!

Az első magyar „U.S. Open” bajnok - Papp József!

Szeretnénk a segítséget és kiemelt támogatást megköszönni a Top Fish 2001. Kft-nek a Spro és Van Den Eynde termékek hazai forgalmazójának: Scharf Istvánnak, valamint a Cralusso úszók gyártójának Králik Károlynak!