A csónakos pergető bajnokság utolsó fordulóját a hagyományokhoz híven ebben az évben is a Tisza-tavon rendezték, ezen a versenyen egyben a Magyar Horgász Klub kupájáért is versenyezhettek az indulók. A Tisza-tavi fordulót az ezt megelőző években mindig a borzanati részen rendezték, ebben az évben azonban változtattak a hagyományon és áttették a helyszínt a Füredi-holtágra.
A Mahor Klub kupára négy párossal kiegészült az OB mezőnye, így 21 páros várta a reggeli sorsolást a tiszafüredi városi kikötőben.
A rajtszámok sorsolásakor, nekünk a négyes rajtszámot sikerült húznunk, ami jó előjelnek bizonyult. A Füredi-holtágat ugyanis három csatorna köti össze az élővel, amik - mivel azt már előzetesen tudtuk, hogy a balin lesz a versenyhal ezen a pályán - komoly szerephez juthatnak, hiszen a vízmozgás miatt e helyek kiemelten jók lehetnek balinra. A négyes rajtszám - ami egyben az indulási sorrendet is jelenti - biztosította, hogy a három öblítő közül az egyikhez elsőnek fogunk odaérni. Sokan gondolhatják most, hogy „Na jó, így könnyű!”, hiszen nekünk hazai pályának számít ez a víz, de ez nem így van. A Füredi-holtág egy viszonylag elzárt víznek számít a Tisza-tavon belül, ezen a vízen én öt éve horgásztam egy napot, míg Adrián a versenyt megelőző héten pergetett egy napot, hogy legyen némi helyismeretünk a vízről. Ráadásul a holtágat vízeresztés idején rendkívül nehéz kiismerni, mivel a halak (főleg a balinok) állandóan mozgásban vannak. Ennek ellenére bíztunk magunkban, na és a balinokban!
A kikötőből való elindulás után rögtön a jobb oldali öblítő felé vettük az irányt. Az előttünk induló párosok közül egyik sem ment a mi célunk felé, így elfoglalhattuk az öblítő csatorna bejáratánál a legígéretesebb helyet. Már messziről látszott, hogy befelé húz a zavaros víz, és noha a zavarosság kevésbé mondható kedvezőnek, a vízmozgás már némi reményt adott. A holtágon néhány horgász nem vette észre (vagy nem akarta észrevenni…) az erre a napra vonatkozó horgászati tilalomról szóló, több helyen kirakott információs táblát. Szerencsétlenségünkre sikerült ezek közül a legmakacsabbat kifognunk. Az öblítő csatorna bejáratánál található zsilip tetejéről ugyanis egy sporttárs gumihalat dobált, természetesen a legjobb helyeket dobálta, vagyis a sodorvonal szélét. Udvariasan közöltük vele, hogy hamarosan verseny lesz, és tőle ötven méterre ott van az erre a napra szóló tiltó tábla. A kolléga ezt tudomásul vette, de közölte, hogy bizony ő innen nem mozdul, csak ha a halőrök erre utasítják. Nem volt mit tennünk, telefonálnunk kellett a halőröknek, akik szintén udvariasan megkérték arra, hogy hagyja abba a horgászatot, erre végül - kaján mosollyal az arcán - odébbállt.
Közben természetesen már elkezdődött a verseny, ám nekünk ebből addig csak a bosszúság jutott. Az apró affér után végre a halakra tudtunk koncentrálni, és bár sok halra nem számítottunk, két-három balinban azért bíztunk. A sodorvonalat és a környékét módszeresen végigdobáltuk többféle csalival. Az első félóra után azután megtörtént az első kapásom. A túloldali sodorvonal környékéről húztam be a Thrillemet, mikor erőteljes rávágást kaptam, sajnos azonban a balin nem ragadt oda, így ez az esemény csak a bizalmunkat növelte. Ezután még legalább egy órán keresztül vallattuk az öblítő csatorna környékét, eredménytelenül. Ekkor határoztuk el magunkat, hogy apró lépésekkel haladunk a holtágon végig, és remélhetőleg így beleszaladhatunk végre egy balincsapatba.
A verseny első részében csak néhány rivális csapatot láttunk a közelünkben, így mások fogásáról sem volt eddig tudomásunk. Az öblítő szájából kimozdulva azonban láttuk, hogy van egy terület, ahol nagyon sűrűn állnak a csónakok. Ott valószínűleg történt néhány fogás, és azért csoportosult több csónak a környéken, ráadásul az is jó helynek számít a balinok szempontjából, mivel egy átvágás van a holtág két vége között, ahol szintén van némi vízmozgás - a csoportosulás pont ennek a környékén volt. Mi apró lépésekkel kezdtünk el araszolgatni a csoportosulás felé, de mielőtt beértünk volna a tömegbe, visszafordultunk. Nem akartuk elhinni, hogy egy árva balint sem tudunk fogni a végigdobált részen. Adrián meg is jegyezte, hogy „Azt hittem, legalább egy balint tudunk fogni a környéken. Mikorra kimondta a mondatot, rögtön akasztott is, és konstatálta, hogy megvan! Ezután rendkívül óvatos fárasztással szákba tereltük első halunkat.
Végre picit megnyugodtunk, megvolt az első halunk és még maradt időnk egy esetleges újabb fogásra. A halunk azonban vagy magányosan bóklászott, vagy a társait nem sikerült kapásra bírnunk, mivel több kapásunk már nem volt a verseny hátralévő idejében. Kíváncsian kémleltünk a mérlegelő hajó után, hogy vajon hány csónaknak lehet értékelhető fogása.
A kikötőbe visszaérkezve mindenki a fogási eredményekről érdeklődött, ezután pedig ment a számolgatás. Kiderült, hogy több csapatnak is sikerült három darab halat fognia, bár a halak méretét pontosan nem ismertük. Azt is megtudtuk, hogy a mezőny fele ismét nullázott, és az előző fordulóból kiindulva a nullázókból még sokan elszállhattak, viszont akár egy darab hal is sokat számíthat az OB végső értékelésében. Elsőre nézzük a harmadik forduló végeredményét!
| Helyezés | Név |
| 1. | Oláh Gergely - Oláh Lajos |
| 2. | Ruff Miklós - Schlotthauer László |
| 3. | Weidel Attila - Ferenczi János |
| 4. | Tarsoly Mihály - Varga Pál |
| 5. | Zimány Ferenc - Pál Mihály |
| 6. | Stingel József - Csabai István |
| 7. | Szarvas Zoltán - Gajdos Zoltán |
| 8. | Hefkó Norbert - Lieszovszky Árpád |
| 9. | Dávid Ferenc - Lehel Iván |
| 10. | Lukácsi Béla - Kovács Adrián |
A forduló részletes fogási eredményét sajnos pontosan nem ismerem, annyit tudok, hogy az első helyezéshez több mint öt kilogramm fogás kellett. Mi Adriánnal a 28 dekagrammos balinocskánkkal tizedikek lettünk ebben a fordulóban, a nyolcadik helyen végző csapat viszont már három darab halat fogott - ebből is látszik, hogy aki megtalálta a halakat, annak sikerült többet is zsákmányolnia. A fogott halak nagy része balin volt, de akadt néhány csuka és persze süllő is. Ezután hátravolt még az eredmények összesítése, hogy megtudjuk, ki lett a 2009-es év csónakos pergető bajnoka.
| Helyezés | Név | Össz. tömeg (g) | Össz. helyezési szám |
| 1. | Hefkó Norbert - Lieszovszky Árpád | 2670 | 17 |
| 2. | Weidel Attila - Ferenczi János | 4670 | 18,5 |
| 3. | Fürtös Attila- Takács László | 2470 | 20 |
| 4. | Szarvas Zoltán - Gajdos Zoltán | 2160 | 20 |
| 5. | Zimány Ferenc - Pál Mihály | 3170 | 21 |
| 6. | Ruff Miklós - Schlotthauer László | 3180 | 22 |
| 7. | Szappanos Zoltán - Demeter Zsolt | 3660 | 27 |
| 8. | Simon Zoltán - Muth László | 1510 | 27 |
| 9. | Lukácsi Béla - Kovács Adrián | 1010 | 27 |
| 10. | Farkas Szabolcs - Farkas Előd | 2970 | 28 |
Véget ért hát az idei pergető bajnokság is, a három forduló már pontosabb képet mutatott az éppen aktuális erőviszonyokról, mint az előző évek kétfordulós versenyei. A következő évben remélhetőleg már négy fordulóban mérik össze a tudásukat a versenyzők, ahol kiderülhet, hogy ki lesz a 2010. évi pergető bajnok.
