November 6-án Tiszafüred-Örvény legismertebb kikötője, a Szabics-kikötő a Tisza-tó vízeresztés utáni „most szezon van és megy a hal” arcát mutatta. Bepakolt, egy-egy pár emberrel megült csónakok hada sorakozott a kora reggeli párában. Azonban nem az osztrák és német sporik készültek szőke folyónk tározójának halaival viaskodni, hanem az Országos Pergető Bajnokság második fordulójára érkezett versenyzők múlatták idejüket ladikjaikban a tározóra való indulásig.
A második forduló - amely egyúttal a Magyar Horgász Kupa is egyben - helyszíne a sokak által várt Tisza-tavi Borzonat volt. Azonban egészen a reggeli, Szabics-beli eligazításig lehetett találgatni: az élőn vagy a tározón lesz-e a verseny?
Mind a két lehetséges helyszínnek voltak táborai, azonban az biztos, hogy az élő folyó nagyon nehéz pálya lett volna a mezőny felének-kétharmadának. A döntéshozók végső ámene a borzonati ágra csak akkor érkezett, amikor a szervezők által kiküldött ember igazolta, a hatos öblítőn keresztül be (és ki) lehet jutni a tóra.
Pötréte után - amely kevésbé esik a legtöbb nevező által elérhetőbb helyre - Tiszafüred fogadta a pergetést művelő nevezetteket. A szombati nap előtt már szinte minden páros képviseltette magát ismerkedés-edzés címszóval a Borzonaton, így maga a pálya senki előtt nem volt ismeretlen. Megvallom őszintén, nagyon jó érzés volt az ismerős arcokat látni úgy a verseny előtt, mint éppen aközben - a peca összehozza az embereket.
A második fordulóra módosították a szervezők az első forduló eredményeit. Mint arról portálunk már korábban beszámolt, az első forduló pontjait, és így helyezési számait egy súlyozott átlag adta, amely a megfogott halat darabonként 400 ponttal, míg a fogott hal grammonkénti súlyát 1 ponttal jegyezte. (Volt ez jó azért, mert így két nagy behemót csukával szemben a teszem azt, tizenöt kisebbet megfogó páros is fölvette a versenyt, azaz nem egyértelműen a fogott halak nagysága döntött.) A november 6-i szombat csak és kizárólag darabszámot tartott szem előtt az eredmények összesítésekor, azt is figyelembe véve, hogy azonos fogott darabszámnál a nagyobb súlyt prezentáló páros produktuma az előrébb való. Kikötése volt a szervezőknek, hogy amint azt a versenyszabályzatban már lefektették, a tározón a verseny ideje alatt robbanómotort tilos használni. Végül lehetővé tették a versenyzők számára, hogy a tavon történő eligazítás után, a verseny kezdetét jelző dudaszó elhangzásáig használhatják a párosok motorjaikat a kívánt helyre való jutásig.
Néhány szó a versenypályáról
A kijelölt vízterület egy hosszan elnyúló patkó, amely legeleje és legvége sekély, métert meg nem haladó vízmélységgel. A már többször említett ág (Borzonat) a tározó létrejöttéig a Tisza fő medre volt. A „borzi” a hetvenes évek elején, a tó létrejöttével, a területek elárasztásával került jelen állapotába: a víz alá került fák elhaltak, létrehozva így a meder két szélén, az egykori partvonalon egy párhuzamos akadósort, melytől távolodva medertelen, sekély víz akad, sok susnyával, sulyommal, töklevéllel. A meder mélysége változó, átlag másfél méter, a sekély széleké egyes helyeken a 20 centimétert éri el csak. Halállománya (ragadozókról beszélek) változatos: fő hala a csuka, emellett igen gyakori a sügér és a balin, a szerencsésebbeknek még kanálra is beugorhat a süllő.
A verseny időjárása
Talán a szervezők sem gondolták, hogy ennyire összejön minden. Megállapodott melegfront, közepes-gyenge borultság, csekély szél - szinte hihetetlen volt, hogy „tipikus” csukázó idejük lesz a versenyzőknek. A vízállás is kedvező volt: a folyó lassú apadása nem kavarhatta meg a tározó sekély vizét, így gyakorlatilag csak az öblítőn való bejutás volt necces picit.
Taktikák, csalik
Az eligazításon elhangzó instrukció - darabszám! - arra késztette a legtöbb párost, hogy egerészéssel próbálkozzon a sekélyes részeken. Fő célhallá a retúr csukák váltak így a sügérek mellett. A mezőny egy része azonban maradt a sztenderd kanlazásnál: hínár- és töklevél-foltok alól keresgélték a kacsacsőrűeket, egyesek nem kevés eredménnyel.
A bejárati rész egyrészt sekély volta, másrészt összejártsága miatt felkavart volt, mondhatni zavaros. Így azok jártak jól, akik beljebb merészkedtek, jóval túl a pálya felén túl húzódó nagy kanyaron, és belső farokban vallatták-kergették a ragadozókat.
Mi magunk nem ugrottunk neki a „végágnak”, jobban bíztunk a pálya közepében, a kanyar előtti rész sekélyes tisztásaiban, váltóiban. Első helyünk egy, az előző napokban már több halat adó érdekes tuskócsoport mögötti sekélyes. Alig súlyozom a ladikot, dudaszótól hangos a mostanra minden ronda zajtól kilúgozott csönd. Bot kézbe, és lendül a Sportex, csobban a kanál. Lifegő, bukdácsoló hullása megáll félúton, én csak egy ütést érzek, majd azt, hogy megvan a hal! Hűha! Ez gyorsan ment - alighanem a verseny első hala nálunk akadt. Bilincsre kerülése után - Pötréte után sokat tanulva bizonyos csomók és hurkok oldhatósági fokán… - Benyus is kivesz egy kölökcsukát, majd néhány tíz méterrel odább állunk le újra dobálni.
Itt kergettük a sügereket, a be-beugró csukák mellett. Ez a forduló a mérlegelés kérdését is helyre tette: piros pont illeti a szervezőket, a fogott halakat összsúlyban mérték le, a verseny ideje alatt a pályabírák mellett ők járták a Borzonatot, akik jeleztek, ott azonnal mérlegeltek. Így tudtuk meg alig másfél óra horgászat után, a második mérlegelésünkkor, hogy eredményünk - addigra 10-12 halunk volt - csak átlagos, egy páros már 70 (!) darabnál tart. A félidőben feltámadt a szél, elzavarta kissé a felhőket, néha a Nap is ki-kisütött.
Csalinak legtöbben Orklát, Velticet, Gipot használtak, bár láttunk halat fogni normál méretű twisterrel is. Sügerezéshez szinte mindenki minitwistert, vagy körömvillantót húzgált.
A verseny végét jelző dudaszó éppen csónakunkban találta aznapi utolsó halunkat, így, ahogyan mi számoltunk, 24 db hallal zártunk. Kérdés, hogy ez vajon mire elég?
Érdekességek
A verseny ideje alatt azok, akik megtalálták a sügérrajokat, mozogniuk kellett a csapattal, így lehetett a legtöbbet megfogni belőlük. Ennek némileg ellent mond, hogy a győztes páros, akik fölényesen nyerték a versenyt a maguk 86 halával, szinte egy helyben álltak 4 órán keresztül.
Említést érdemel a Gégény-Prókay páros teljesítménye, akik a belső ág végét horgászták. Közel két kilónyi, átlag tenyeres veresszárnyút hoztak a Szilas-foki mérlegelésre, mintegy bemutatva, a körforgó, miniwobbler és minitwister sem volt képes szelektálni a békés és a ragadozó halak között.
Összesen 42 páros állt újra rajthoz, azaz fogott pergető botot a kezébe, hogy bizonyítson, hogy vállalja a megmérettetést. A nevezettek összesen 608 (eddig legnagyobb darabszám a pergető verseny megrendezése óta!) db halat fogtak. Mindösszesen 5 csapat maradt hal nélkül, ami véleményem szerint azt bizonyítja, hogy a versenypálya megfelelő esélyeket - ha azonosakat nem is - kínált minden párosnak.
A második forduló végeredménye, helyezettek
1. Illés Sándor - Illés László, 86 db hal, 5520 gr
2. Gégény Viktor - Prókay István, 50 db hal, 5730 gr
3. Takács László - Takács Lászlóné, 48 db hal, 4400 gr
Különdíj
Lukács Béla - Váyi Géza, 11 db hal, 17330 gr
A Pure Fishing Kft. jóvoltából az induló hölgyek, szerepléstől függetlenül „díjazásban” részesültek - a három grácia egy-egy tekercs minőségi fonott zsineget kapott ajándékba.
A két forduló összesített eredménye
1. Farkas Szabolcs - Elek Gyula, 6 hsz
2. Zakhar Attila - Virág Balázs, 14 hsz
3. Cséfai Vilmos - Pulai Attila, 14 hsz
Írta: Csákó Gábor
Fotók: Benyhe János, Csákó Gábor
