A nyár végének közeledtével sokat gondoltam az őszre. A kedvenc vadvizemen, a Kis-Balatonon a nagy meleg és a kis vízállás nem kedvezett a halaknak, csupán remélni tudtam, hogy a hidegebb időjárással egyre inkább a part közelébe merészkednek a víz méltán híres halai. Elhatároztam, hogy az iskola mellett minden adódó szabadidőmet a Kis-Balatonnak szentelem. Ez csupán annyit jelentett, hogy minden péntek délután leültem egy előzetesen kiválasztott helyre és szombat délelőttig megpróbáltam kapást kicsikarni. Tudtam, hogy nehéz fába vágtam a fejszémet és szinte lehetetlenre vállalkozom, de nem adtam fel, és ennek olyan eredménye lett, ami minden várakozásomat felülmúlta.
A nyár folyamán sokan akár egy hetet is végigültek a parton kapás nélkül. Hosszú ideje nem volt ilyen gyenge fogási esély a Kis-Balatonon ebben az időszakban. Ha valakinek elmeséltem volna a tervemet – azt, hogy csupán egy éjszaka alatt szeretnék eredményt elérni –, biztosan bolondnak gondolt volna. Én viszont úgy álltam hozzá, hogy egy megfelelő taktikával bizony van esélyem rövid idő alatt is.
Sokat töprengtem, hogy mégis mi lenne az a taktika, amelynek a segítségével az előttem elterülő vízterületen feltehetően kis számban tartózkodó pontyokat sikerülhet egy kisebb, meghorgászható szakaszra koncentrálni. Abban biztos voltam, hogy egy gyorsabban oldódó, attraktív golyóra van szükségem. Egyből a C21 bojlicsalád jutott eszembe, amelyből végül a Vad Ponty és a Tigrismogyoró verzióra esett a választásom. Viszont szükségem volt még egy adalékra is a viszonylag természetes illatok feldobásához. Ez végül nem lett más, mint a Big Fish ízesítésű Carp Syrup. Az ebben áztatott C21 bojlik így extrém attraktívvá váltak.
A hétköznapi szabad óráimat is kihasználtam és időt, energiát nem sajnálva, amikor csak tudtam, letekertem a partra. Úgy osztottam be a hetemet, hogy vasárnap és hétfőn a vizet figyelve vagy akár a sötétben hallgatózva megpróbáltam kideríteni, hogy merre járnak a halak, majd keddenként a kiválasztott hely előtt egy hosszanti sávot dobócső segítségével megetettem kis mennyiségű aromában áztatott C21 bojlival. Csütörtökön már csak egy egészen kis foltot szórtam a sáv közepén aromázatlan C21 illetve 24 mm-es főzött kókusz-tigris bojlival. A horgászat alatt szintén ez a két golyó került a hajszálelőkére.
Az első ilyen próbálkozásom augusztus végére esett, amikor is az éjszaka közepén egy lehengerlő szépségű, közel 19 kg-os hal adta tudtomra, hogy bizony a taktika működik. Ő egy szem C21 Vad Ponty bojlira érkezett az etetés kellős közepéről és óriásit küzdött. Több mint fél órán keresztül próbáltam a vízben állva elkormányozni a különböző nádnyúlványoktól és öblöktől. Amikor végre sikerült a bölcsőbe fektetnem, eszméletlen boldog voltam. A sok agyalás és munka gyümölcse az új tőponty-rekordom lett!
Ez a kezdeti siker óriási löketet adott, és egészen az őszi szünetemig egy kivétellel minden héten eljátszottam ugyanezt – hol több, hol kevesebb eredménnyel. Kissé tartottam tőle, hogy csak nagy mákom volt, viszont szeptember első hétvégéjén egy szintén nagytestű pontyot sikerült partra terelnem.
És a sikersorozat folytatódott, a harmadik horgászatomon két kisebb ponty látogatott meg. Nagy meglepetés volt számomra a C21 Vad Ponty bojli sikere, szinte minden kapás erre érkezett.
Ahogy haladt az idő, és egyre inkább lett ősz a nyárból, úgy elkezdtek rövidülni a nappalok is. A korai sötétedés egyre nagyobb problémát jelentett. A negyedik horgászatomon már sötétben dobáltam be, de szerencsére ez sem jelentett különösebb problémát, és ismét meglátogatott egy szebb, 14 kg-os ponty.
Figyelembe kellett vennem, hogy ezt a partot nagyon sok horgász látogatja, ezért igyekeztem olyan helyeket választani, amelyek kényelmi szempontból nem kedveztek az átlagos horgászoknak. Viszont nem mindig jártam sikerrel, az ötödik alkalommal sajnos nem tudtam az előre eltervezett és előkészített helyre leülni. Ez volt az első alkalom, amikor kapás nélkül megúsztam.
A hatodik túrám lett a legemlékezetesebb, pedig szinte nulla reménnyel érkeztem a partra. Nem tetszett az idő, nem tűnt túl alkalmasnak a légnyomás, a telihold fénye nappali világosságot produkált az éjszaka közepén. Egy ugrást, halra utaló jelet sem láttam. Viszont késő éjjel az egyik pillanatról a másikra uszadékok jelentek meg az előttem elterülő vízterületen, bezavarosodott a víz, és percek alatt centiket nőtt a vízállás. Ugyan nem tudtam biztosra, hogy ez vajon a javamra válik-e, de valahogy éreztem, hogy ez lesz, ami meghozza majd a várva várt nagyhalat. És a kora hajnali órákban meg is érkezett egy hihetetlen vehemens kapás a kókusz-tigrismogyorós bojlival csalizott botomra. Megállíthatatlan volt a hal, sorra tüntette el a métereket az orsóm dobjáról. Óriásit harcoltam vele, körülbelül 100 métert húzott le a nád előtt, mire meg tudtuk szákolni. A zavaros, sáros vízben nem is tűnt túl nagy halnak, csak a bölcsőbe emelve döbbentem rá, hogy milyen gyönyörű halat sikerült fognom. A mérleg kereken 18 kg-ot mutatott. Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy életem eddigi legszebb halát sikerült azon a hajnalon megfognom, majd útjára engednem. Az érzés, ahogyan ez a nem mindennapi hal kiúszott a kezeim közül, örök emlék marad.
Végezetül az utolsó kalandom dobócső problémák miatt kudarcot hozott, de egy cseppet sem zavart, hiszen amikor sikerült alkalmaznom a taktikámat, akkor mindig elértem legalább egy kapást.
Amikor nyár végén kitaláltam ezt az egészet, abban reménykedtem, hogy talán lesz egy-két olyan alkalom, amikor a kisebb pontyok közül elkapok egyet-egyet. Ehhez képest az összesen 7 éjszaka alatt fogott 6 pontyom közül csupán egy volt 10 kg alatt, 3 db pedig 15 kg felett! Remélem, még a november is tartogat számomra pár szép halat. Én menni fogok és nem adom fel, ez biztos!
Írta: Fehér Boga Pál
Képek: Fehér Boga Pál
