Már az első kis-balatoni horgászatom alkalmával beleszerettem ebbe a csodálatos természeti adottságokkal rendelkező vadvízbe. Nagy izgalommal vártam már a következő túrát, aminek a helyszíne ezúttal a Kányavári-sziget volt. Négy napot tudtunk a szigeten tölteni, ebből kellett kihoznunk a maximumot. Azt hiszem, ez sikerült, hiszen egy fergeteges horgászatot zártunk. Rengeteg új tapasztalatra tettünk szert és számos kapitális pontyot tarthattunk kamera elé.
A Kányavári-sziget parkolójába késő délután, már szinte este érkeztünk. A neheze ekkor jött csak, hiszen az általunk választott hely 700 méterre volt a parkolótól. Ide kellett bepakolnunk négynapnyi felszerelésünket.
A pakolás közel két órát vett igénybe, és időközben már erősen sötétedett. A szúnyogok sem kegyelmeztek nekünk, ezért a tábor mielőbbi felállítása mellett döntöttünk. Már jócskán benne jártunk az éjszakában, mire mindennel végeztünk. Teljesen kimerültünk. Alapból fáradtan érkeztünk, és a bepakolás minden maradék energiánkat igénybe vette. Kötöttem néhány horgot, összeraktuk a felszereléseket, majd egy szerény vacsora után álomba is merültem. Feleslegesnek tartottam látatlanba bedobálni, ezért megvártuk a hajnalt.
Ahogy kivilágosodott, mi már talpon voltunk. A felszálló párán átderengő napfényben ígéretes pontymozgások voltak előttünk. Ez minden horgászt lázba hoz, nem is tétováztunk, amint tudtunk, bedobtunk. Minden bizakodás és pozitív előjel ellenére napközben nem volt kapásunk. Délutánra teljesen kifeszült a víztükör, egy levél sem rezzent. Itt már sejtettük, hogy a fényváltással együtt jön el a mi időnk. Este kényelmesen frissítettük a szerelékeket és a csalikat.
Egyik botomra a már korábban bizonyított Big Fish bojlit tettem, míg a másiknál képbe került egy hallisztmentes, világos színű golyó, nevezetesen az Édes Ananász. Nagyon bíztam ebben a csaliban és édes, naturális jellegében.
Ahogy besötétedett, a szerelékek is a helyükre kerültek. Kicsit még a botok mellett maradtam. Élveztem a csendet, amit néha a messzeségből egy-egy loccsanás, ugrás tört meg. Gyönyörű este volt. Jó lett volna még sokáig kint ülni, de olyan mennyiségű szúnyog volt a kora esti órákban, hogy teljesen elvette a szépségét ezeknek a pillanatoknak. Így hát kicsit bosszúsan, de beszorultunk a táborunk menedékébe. Nem mintha itt nem lett volna temérdek szúnyog, de valamivel elviselhetőbb volt.
Szinte már nyitva tartani sem tudtam a szemem… Már azon járt az agyam, hogy nyugovóra térek, mikor egy brutálisan vehemens kapás érkezett a bal oldali botomra. Egy pillanat alatt kirepült az álom a szememből. A nagy izgalomban mezítláb futottam a bothoz, a rengeteg tuskó miatt itt minden méter számított. Megvolt a kontakt a hallal, de a zsinórom folyamatosan pattogott a tuskókon. A felszerelésem határait feszegettem. A bot karikában, az orsó fékje behúzva és a zsinór csattanásig feszítve. Hosszú órának tűnt minden perc, mire a ponty kifordult az akadók közül. Komótosan oldalazott, nem rázta a fejét. Itt kicsit megnyugodtam, a szívem sem kalapált már olyan hevesen. Fél kézzel magamra húztam a melles csizmát, megragadtam a merítőt és indultam a hal elé. Egészen a nádfal végéig. Itt rengeteg nádtorzsa és tuskó volt, nem akartam kockáztatni a jónak vélt ponty elvesztését.
Ellenfelem nem akart engedni a mélységből és folyamatosan visszakérte a métereket. Direkt nem kapcsoltam be a fejlámpámat sem az utolsó pillanatokig. A gyenge holdfényben pillantottam meg először a hatalmas fejű tövest. Ekkora már legalább 20 perce küzdöttünk, és mind a ketten rendesen elfáradtunk. Az első lehetőségemet ki is használtam és alácsúsztattam a merítőt.
„Igen, megvan!", Suttogtam halkan…
Kibotorkáltam a vízből és beemeltem a bölcsőbe. Akkora szája volt a halnak, hogy kis túlzással az öklöm belefért. A szája sarkában ott virított az Édes Ananász golyó. Nem is tűnt olyan nagynak így az a 24 mm… A horgászat elején titkon egy ilyen halról fantáziáltam és tessék, rögtön első kapásra megajándékozott vele a Kis-Balaton. Látszott a halon, hogy sokat megélt már. A hasa szinte teljesen lapos volt, ívás alatt biztosan verte a 16 kilót. Most nem sokkal 14 kiló fölött állt meg a mérleg, de nem ez volt a lényeg…
Néhány fotó, videó és elbúcsúztunk egymástól.
Egy apró érdekesség: érkezésünk előtt pár nappal egy cimborám horgászott ezen a helyen és neki is sikerült megfognia ugyanezt a halat, amit nekem. Ki gondolta volna?!
No de térjünk vissza a horgászatra! Gyorsan leellenőriztem a horog hegyét, felfűztem a hajszálelőkére a friss Édes Ananász bojlit és már dobtam is be. Messze horgásztunk, 120 méter fölé, amit 0,35 mm-es zsinórral nem volt egyszerű megdobni, azonban ez volt a siker kulcsa.
Elkezdett esni az eső, és a szúnyogok még mindig ostromoltak minket, így visszasiettünk a sátorba. Elégedetten nézegettem a képeket a telefonomon, majd hamar álomba is merültem. Rövid idő telt el, és ismét vonyított a kapásjelzőm. Legmélyebb álmomból ébredve futottam egyből a bothoz. Fogalmam nem volt, hogy hány óra van. Esett az eső és csípős hideg volt, azonban egy újabb ponty küzdött a zsinór másik végén, így kicsit sem érdekelt. Szerencsére a következő jelentkezővel hamarabb megbirkóztam. Tökéletes, 12 kiló körüli töves volt, a Big Fish bojlit húzta el. Nem volt egyszerű az esőben fotózni, de gyorsan megoldottuk és engedtem is útjára.
Hajnali kettő óra felé járt az idő, reggelig viszont már nem sok pihenés jutott. Épp a holmik körül pakolásztam, készültem vissza a sátorba. Az eső folyamatosan esett, már teljesen bőrig áztam. Szerencse, hogy nem öltöztem át, mert szinte azonnal érkezett is a következő kapás. Újabb kemény küzdelem vette kezdetét. Ez a hal is a tuskók felé igyekezett, de szerencsére ő sem bírt a felszerelésemmel. Az előzőhez hasonló töves volt.
Mire visszaengedtem és bedobtam, már bőven elmúlt három óra. Még egy óra volt hajnalhasadásig… Kellett kötnöm egy horgot, mert a fárasztás alatt teljesen kiment a hegye az egyiknek. Szinte be sem tudtam ezt fejezni, mert megint megszólalt a jelzőm.
Furcsa kapás volt, az eddigiektől teljesen eltérő. Lassan, bátortalanul szólaltatta meg a jelzőmet. „Vajon egy nagyobb kárász?!", gondoltam, mielőtt ráemeltem volna a botra… Meglepően könnyen jött a part felé, nem nagyon ellenkezett. Éreztem, hogy ponty, de valami egészen apróra számítottam. Látszott, hogy nem igazán tudta, mi történik, mert rövid küzdelem után egyenesen beleúszott a merítőbe. Mikor a bölcsőbe emeltem, a szám is tátva maradt. A hatalmas nyurgaponty végigérte hosszában a bölcsőt. Bőven egy méter felett volt. Nem hittem a szememnek, nagyon kellemes meglepetés volt.
A szemközti part mögött előbukkantak az első, pislákoló napsugarak, miközben készítettünk néhány képet, aztán mehetett ő is a társai után. Négy kapásból négy darab 10 kiló feletti hal. Nagyon boldog voltam. Ilyen fantasztikus kezdésre abszolút nem számítottam.
Reggelig jutott még néhány óra pihenés, amit Boga barátom jelzője tört meg. Érdekes volt, hogy az ő oldalán semmi mozgás nem volt éjszaka, nappal viszont 3 pontyot is fogott. Az egyik szintén meghaladta a 14 kilót… Hatalmas volt az örömünk!
A délután előkekötögetéssel és némi alvással telt. Következett megint a szürkület időszaka. Botok a helyükön, elégedetten vacsoráztunk meg. Vártuk izgatottan, mit hoz a második éjszaka.
Teljesen megfordult a kocka. Most Bogának érkeztek sorra a kapások, az az oldal muzsikált jobban. Négy pontyot fogott reggelig, melyből három is átlépte a 10 kilót, illetve az egyik ismét megközelítette a 15 kilót.
Ezen az estén nekem jutott a fotózás szerepe, de kicsit sem bántam. Ezzel hamar ki is egyenlített a baráti „versenyünket" tekintve. Borzasztóan kimerültünk e két eseménydús éjszaka alatt, jólesett egy kis pihenés. Amint kivilágosodott, rögtön egy dupla kapással indítottuk a reggelt, amit a nap folyamán még számos kisebb ponty követett 5-8 kg között.
Közeledett az utolsó esténk, azonban most nem voltak annyira biztatóak a jelek. Megállt a szél, és emelkedni kezdett a légnyomás. Kihasználtuk ezeket az üres órákat és sétáltunk egyet a szigeten.
Az időjárással kapcsolatos aggodalmunk sajnos beigazolódott. Egy kapás nélkül megúsztuk az egész éjszakát, de legalább ki tudtuk némileg pihenni az első két nap fáradalmait. Reggel értetlenül néztük a vizet. Most nem járt felénk a pontycsapat… Visszatért a kánikula, feleslegesnek láttuk tovább húzni az időt, nekiálltunk a pakolásnak. Épp a tábort bontottuk, amikor váratlanul elsült a bal oldali botom. Tudtam, hogy a túra utolsó haláról van szó, ezért nagyon óvatosan fárasztottam. Nagy küzdelem árán, de végül sikerült megmeríteni a halat. Felkerült arra a bizonyos „I"-re a pont… Egy bőven 10 kiló feletti aranysárga tükrös pihent előttem a merítőben. A Kis-Balatonon jellemzően elég ritkák a tükörpontyok, ezért nagyon örültünk neki.
Csodálatos zárása volt egy fantasztikus horgászatnak. A neheze ugyan még hátra volt, kipakolni a cuccokat a parkolóba. Fáradtan, de nagyon elégedetten tettük mindezt.
Összesen kilenc darab 10 kiló feletti hallal zártuk a horgászatot, amiből három darab is átlépte a 14 kilót. Az én öt nagy halam közül négy darab az Édes Ananász bojlit választotta, ezzel visszaigazolva, hogy jó választás volt ez a golyó. Nagyszerű három nap volt.
Azt hittük, ez volt az a horgászat, ahol minden összejött. Ám ez még mindig csak a kezdet volt, a csattanó ezután következett… A harmadik horgászatunkra augusztusban került sor, ez lett a Kalandok a Kis-Balatonon trilógia befejező része. Erre a horgászatra érett be minden, és nyugodtan mondhatom, hogy az égiek is mellénk álltak. Nyolc napot töltöttünk el Zalaváron, az északi tározó partján, a túra második felére Rokolya Péter barátommal kiegészülve, akit azt hiszem, nem kell bemutatnom senkinek. A számtalan csodálatos és felejthetetlen fogás mellett sikerült az egyéni pontyrekordomat is megdönteni. Magasan az év horgászata volt ez. Még most is alig hiszem el, ami akkor pár nap alatt történt. Mesés horgászat volt…
Hamarosan érkezik a részletes írás Peti jóvoltából. Illetve, ha ez még mind nem lenne elég, az igazán jó hírt a végére hagytam: a horgászat alatt minden fontos pillanatot megörökítve a kamera is dolgozott. A horgászatunkról készült kis film a Haldorádó YouTube-csatornáján lesz hamarosan elérhető. Nem érdemes kihagyni!
Írta: Szoják Benedek
Fotók: Fehér Boga Pál
