Tavaly volt már szerencsém Zalaszentmihályon horgászni. Már ekkor megfogadtam, hogy visszatérek erre a gyönyörű vízre. Akkor több jónak vélt hal is megtréfált, ezért idén jóval felkészültebben vágtam neki a túrának. Nem titkolt célom volt, hogy a tavalyi hibákból tanulva revánsot vegyek az itt élő vad pontyokon. Gyönyörű halak, festői környezet és páratlan vendégszeretet fogadott most is minket.
Akárcsak tavaly, idén is Boga barátom kísért el erre a túrára. Sikerült kifognunk a nyár egyik legmelegebb hetét, napközben szinte nem ment 35 fok alá a hőmérséklet. Kicsit tartottam tőle, hogy ez a meleg, nyomott idő, ami magas légnyomással is párosult milyen hatással lesz a halakra. Megérkezésünket követően Adorján Jenő, a helyi horgász egyesület elnöke nagy szeretettel fogadott minket és a tó egyik legmélyebb részére kalauzolt bennünket. Egy nagyon kényelmes faházhoz kaptunk kulcsot, amelyhez egy stég is párosult.
A helyet csak csónakkal tudtuk megközelíteni. Bemelegítésnek pont jó volt egy kiadós evezés a tűző napon. Az egyébként hosszú és széles ladikot úgy telepakoltuk, hogy mi már alig fértünk bele. Végül bejutottunk a horgászállásunkra, ez a lényeg.
Jó hangulatban és nagy izgalmakkal vágtunk neki a túrának. Összeraktuk a felszereléseket, majd miután végeztünk a parton minden aprósággal, vízre szálltunk, hogy feltérképezzük az előttünk található területet. Mind a négy végszerelékünknek igyekeztünk különböző helyeket találni. Nem voltak szomszédjaink, így ezt kihasználva nagy területet tudtunk meghorgászni. Megetettük a jónak vélt részeket, majd elhelyeztük a végszerelékeinket is.
Kétféle bojlival készültem erre a horgászatra, az egyik egy igazi nyári klasszikus, ami nem más, mint az Édes Ananász, míg a másik az egyik nagy kedvencemmé vált Kókusz & Tigrismogyoró golyó volt. Ezeket a túra előtt egy bő héttel már kiraktam száradni, így sokkal jobban bírták a törpeharcsák támadását. Az etetéseinket úgy alakítottuk ki, hogy az Édes Ananász mellé szórtunk egy kevés Tigrismogyoró Mixet egy kicsit nagyobb területre, másik botjainkkal pedig megpróbáltunk szelektívebben horgászni, azokhoz kizárólag Kókusz & Tigrismogyoró bojlit etettünk, koncentráltan.
A tavalyi hibákból tanulva idén jóval felkészültebben érkeztünk, gondolok itt az elhagyós, köves végszerelékre, amely behúzós horgászatok során már sokszor bizonyított, a kőkeményre szárított bojlikra, valamint törpeharcsa-biztos előkékre, amelyek jobban bírják a mohó kis ördögök támadását.
Arra, hogy jó helyeket sikerült-e találnunk hamar választ kaptunk a pontyoktól. Már az első éjjel sikerült egy szép halat matracra fektetünk, illetve a rekkenő hőség ellenére napközben is érkeztek a kapások.
A tó egyik legmélyebb részén foglaltunk helyet, több szakaszon is közel 4 méteres víz volt előttünk. Ezeket a mélyebb szakaszokat, törések alját, valamint az akadókat és tuskósorokat horgásztuk meg. Az első akciókat követően viszont helyváltoztatásokra kényszerültünk, mivel olyan mennyiségű akadó volt a mederben, amit szemmel nem is láttunk.
Több halat is elvesztettünk, ezért kicsit távolabb helyeztük el a szerelékeket az akadóktól, így jelentősen több kapást tudtunk halra váltani. A halvédelemnek ez is egy fontos része. Egy jó minőségű matrac még nem minden, ha előtte több halat sok méter zsinórral és egy horoggal beszakítunk a tuskók közé. Ilyenkor tud egyébként nagyon jó szolgálatot tenni egy kampózó rúd, nélküle nem is érdemes nekivágni az ilyen és ehhez hasonló vizeknek.
A második délutánunk sem telt esemény nélkül. Egy maszatolós kapás után sikerült egy igazi helyi ritkaságot is fognom, egy bőven 10 kiló feletti, öreg tükröst.
Nagyon biztató volt, hogy már a délutáni órákban sikerült egy darabosabb halat zsákmányolnunk. Sötétedés előtt frissítettük az összes végszereléket, és kötöttem még pár előkét. Sötétben nem szerettem volna már bajlódni vele. Nagy reményekkel vártuk, mit tartogat számunkra az éjszaka. Gyönyörű, teliholdas este volt, szinte fejlámpa sem kellett.
Kint ücsörögtünk még javában a botok mellett, amikor egy erőteljes, húzós kapás érkezett a bal oldali botomra. Ahogy ráemeltem, éreztem, hogy egy jóval erősebb ellenféllel akadtam össze, mint az eddigiek. Mire csónakkal fölé értünk, a hal már bő 50 méterrel arrébb volt az akasztás helyétől és nagyon szeretett volna megkerülni egy számára szimpatikus akadót. Úgy forgatta a csónakot, ahogy akarta, pedig nem kis ladikról volt szó, és ketten benne ültünk.
A kőkemény fárasztás végén nagy nehezen sikerült megmerítenem a halat. Minden pillanatban attól féltem, el fog törni a kis 3 méteres Carp Academy Endless Carp botom. Nyélből görbült, de szerencsére bírta a strapát és végül a hal is a bölcsőben kötött ki. Nagy kő esett le a szívemről, rég izgultam ennyire egy fárasztás alatt. Partot érve egyből átraktuk a halat egy mérlegelőbe, majd gyors fotót követően letároltuk a halat. Nagyon szimpatikus a helyi egyesületnél, hogy minden nagytestű pontyukat ellátják egy chippel és név szerint követik az életútjukat. Az egyesület elnöke jött ellenőrizni, van-e már chip ebben a pontyban. Látszott a halon, hogy nem egy fiatal jószág, és hogy találkozott már horgásszal, ezért nem voltam meglepve, hogy ismert egyedről van szó. Mint kiderült, a Zeusz nevet viseli, és utoljára 2 éve fogták meg. Volt már többször is 15 kiló felett, most valószínűleg az eltolódott ívás miatt volt kicsit megviselve. Még készítettünk néhány elmaradhatatlan vízben állós képet, aztán útjára engedtem.
A nappali órák szinte elviselhetetlen melegek voltak az egész horgászat alatt. Időnként egy csobbanással próbáltuk orvosolni a helyzetet. Volt, hogy órákig hűsöltünk a vízben. Érdekes tapasztalat volt viszont, hogy a hőség ellenére a pontyok aktívan táplálkoztak napközben is. Sorban érkeztek a kapások, nagyon szépen felépült a horgászat.
Mind a négy botunk sorban adta a halakat a túra második felére. Az igazán nagy halakat nehéz volt megtalálni, véleményem szerint több időre lett volna szükségünk egy kapitális, helyi őslakó megfogásához. Az átlagméretű, 8-12 kiló közötti nyurgák viszont sorra ostromoltak minket, természetesen nagy örömünkre.
A túra végére több mint 10 darab 10 kiló feletti hallal büszkélkedhettünk, ami egy ilyen vízen, főleg ilyen körülmények között szerintem kimagasló eredmény. Egy nagyon jó hangulatú nyári horgászatot tudhatunk magunk mögött sok szép élménnyel, amelyekre mind jó lesz majd visszagondolni a téli pihenő alatt.
Ezúton is köszönjük Adorján Jenőnek és a Zalaszentmihályi Horgászok Egyesületének a vendéglátást. Egy biztos, nem utoljára jártunk itt.
A filmhez jó szórakozást kívánok!
Írta: Szoják Benedek
Fotók: Fehér Boga Pál, Szoják Benedek
