Már régóta szemeztem a zalaszentmihályi egyesületi horgásztóval. A víz mindig is nagyon szimpatikus volt számomra. Tudtam, hogy páratlan halak lakják, és kiváló kezekben van a tó. Nem volt kérdés, hogy amint lehetőségem nyílik, meglátogatom ezt a gyönyörű vizet. Hosszas szervezés után erre júniusban végre sor kerülhetett. Annak ellenére, hogy egy kifejezetten nehéz, akadós pályáról van szó, most feederbotjaimmal készültem erre a horgászatra. A vizet kapitális pontyok is lakják, ezért nem kis fába vágtam a fejszémet, de a kihívásokat mindig is kedveltem. Nem volt egyszerű dolgom, alaposan megküzdöttem az elemekkel, azonban végül a befektetett munka megtérült, rengeteg szép pontyot tarthattam kamera elé.
A horgászatot megelőző este már mindent alaposan összekészítettem. Nagyon vártam az indulást. Egész éjjel forgolódtam, szinte a szemem sem tudtam lehunyni az izgatottságtól. Állandóan csak az járt a fejemben, mikor szólal meg végre az ébresztő.
Másnap reggel, mikor először megpillantottam a tavat a közel kétórás autóút után, még a szám is tátva maradt. A hatalmas vízterületen ameddig elláttam kiálló fák, tuskók és kis szigetek voltak. Ez a látvány még inkább felcsigázott. Adorján Jenő, az egyesület elnöke rendkívül segítőkész volt. Rögtön több helyet is javasolt számunkra, de mivel viharos északi szél tombolt, a csónakkal megközelíthetőek sajnos nem jöhettek szóba. Végül a tó egyik szélvédett helyén kötöttünk ki, egy nagyon kényelmes faházzal ellátott stégen.
Kipakolás közben az egyik szemem már a vizet kémlelte. Figyeltem az árulkodó jeleket, halmozgásokat. Miután minden a helyére került, igyekeztem minél előbb bedobni. Az első pár órát keresőhorgászatra szántam. Bordáskosaras végszerelékkel és nagy gombócokkal igyekeztem megtalálni a halakat. Miután mindkét szereléket bedobtam, jólesett kicsit megpihenni. Kimerített a délelőtti pakolás és az utazás.
Egy gyorsan elköltött ebéd és néhány kisebb pontyocska után idejét láttam egy alapos helykeresésnek. Szerencsére a szél is veszített valamit az erejéből, ezért gyorsan csónakba szálltunk.
A tóról fontos megjegyezni, hogy közel 50 éves múltra tekint vissza és több mint 100 hektáron terül el. Régen tőzeg- és mésziszapbányászat folyt a területén, ennek következtében nagyon változatos a meder. Kulcsfontosságúnak találtam, hogy tudjam, hova dobok és milyen területeket horgászom meg.
Nem sajnáltuk az időt a helykeresésre. Mikorra megvoltak a jónak vélt területek, Jenő tanácsát megfogadva ezeket alaposan megetettük. Partot érve kötöttem pár előkét estére, majd helyükre kerültek a végszerelékek is. Nagyon bíztam a választott helyekben, azonban egy-egy kisebb halat leszámítva eseménytelenül telt az éjszaka. Pirkadatkor már a vizet fürkésztem. Nagyon kellemes, párás reggel volt. Egy levél sem rezzent.
Épp a távoli pontymozgásokat figyeltem, amikor a semmiből a bal oldali botomon egy lassú, húzós kapás jelentkezett. Ráemeltem, felvettem a kontaktust az első komolyabbnak vélt ellenféllel. Szívem egyre gyorsabban vert, majd három lomha bólintás után megkönnyebbült a bot a kezemben. Kitekertem a szereléket és megtörten ültem le a székbe. Sokat ugyan nem rágódtam rajta, de bosszantott a dolog. Alaposan szemügyre vettem a szereléket és az előkét. Egyből láttam a problémát. Sajnos a tóban az utóbbi időben elszaporodott a törpeharcsa. Ezzel ugyan számoltam, és az esti frissítésnél már Tigrismogyoró került a hajszálelőkémre, amit egy szem Mega SpéciCornnal könnyítettem ki, azonban az apró ördögök, ha már a csalival nem bírtak, cserébe alaposan összegubancolták az előkémet. Emiatt a horog nem tudott rendesen befordulni, majd akadni. Muszáj volt tovább durvítanom a szerelékemet. Előkerültek a bevonatos előkezsinórok, amik nem épp megszokottak feederbotos horgászatnál, de ahogy mondás is tartja, szükség törvényt bont… Figyelve minden apró részletre kötöttem két új előkét a következő éjszakára. Bíztam abban, hogy ezek már megbirkóznak a törpeharcsák támadásával.
Borzasztó meleg volt napközben, ráadásul a stégünkön egészen késő délutánig semmi árnyék nem volt. Úgy döntöttünk, hogy a nappali órákra átevezünk a túloldalra egy jóval árnyékosabb, szintén nagyon kényelmes stégre. Milyen jól tettük…
A megérkezést követően első dolgom volt összeállítani az etetőanyagomat. Egy nagyon tartalmas, bordás kosaras végszerelékhez kigondolt keverék volt ez, ami a következőkből állt:
- 1 zacskó BlendeX Vajsav-Mangó
- 1 zacskó Champion Corn
- 1/2 doboz FermentX Concentrate Tejsavas Mézes Pálinka
A kész keveréket bő 15 percre pihenni hagytam. Ez minden etetőanyagnál fontos, de a BlendeX esetében hatványozottan. Azok a kaják, amik pelletszemeket is tartalmaznak, hosszabb idő alatt szívják magukba a kellő nedvességet és nyerik el a tökéletes állagot. Ez az idő épp elég volt arra, hogy a botokat is össze tudjam készíteni. Utána jöhetett a rostálás, ami szintén egy nagyon fontos, nem elhanyagolható mozzanat. Végül, de nem utolsósorban került még a keverékbe bőségesen Natúr Tigrismogyoró és Tejsavas Kukorica is. Ettől lett igazán tartalmas.
Az már a horgászat elején kirajzolódott, hogy a methodos kereső horgászatnak ezen a vízen nincs sok létjogosultsága. A halak nagyon jól reagáltak az etetésre, így itt már mindkét botommal egy helyet horgásztam narancs méretű gombócokkal.
Az első fél óra teljesen kapástalanul telt, utána viszont megérkezett az etetésre a pontycsapat, és rövid megszakításokkal folyamatosan fogtam a szebbnél szebb példányokat.
A halak méretét nem igazán tudtam növelni még nagyobb falatokkal sem, viszont igazi örömpeca kerekedett a délutáni órákra, így kicsit sem bántam.
Ahogy ritkulni kezdtek a kapások és jócskán mentünk bele az estébe, visszaköltöztünk az eredeti táborhelyünkre. Előkerültek a reggel megkötött nagyhalas előkék és a kőkeményre szárított bojlik, pelletek. Az esti etetés után nagyon biztató pontyugrások, fordulások voltak előttünk, így nagy reményekkel vágtam neki az éjszakának.
Valamivel éjfél előtt végre megtört a csend. Lassú, igazi nagyhalas kapás érkezett ismét a bal oldali botomra. A szerelékem egy hatalmas tuskó és hínársziget közvetlen közelében volt elhelyezve, ezért nem lehetett engedni egy centit sem. Karikában a bot, a zsinór csattanásig feszítve. Szerencsére a hal szép lassan kioldalazott a nyílt vízre, ahol megkezdődhetett az igazi fárasztás. Tudtam, hogy most rendben van az előkém és nem lehet baj. Egy kalandos fárasztás után a hal engedelmesen csúszott a merítőmbe. Gyönyörű, kerek tükrös volt, 10 kiló köré saccoltuk a súlyát.
Miután visszaengedtem, elégedetten ültem vissza a székbe. Szeretem, amikor a sok befektetett munka ily módon térül meg. Kimerültem napközben, ezért hamar álomba merültem. Sok pihenésre azonban nem volt lehetőségem, mert a szerelékeket három óránként frissíteni kellett. Nem szerettem volna, hogy a törpeharcsák okozta kellemetlenségek miatt maradjak le a pontyokról.
Hajnalban érkezett ismét a menetrend szerinti kapás, ám a hal sajnos bejutott a hínárrengetegbe és idő előtt távozott. Frusztrált, hogy ismét megtréfált egy hal. A felkelő nap fényében megreggeliztem, majd vízre szálltam, hogy a pontyoknak is tálaljam az etetést.
A rekkenő hőség ellenére nem akartam már napközben helyet váltani. Bíztam benne, hogy az etetések beérnek és napközben is tudok pár szép pontyot fogni. Szerencsére ez bejött, az előző naphoz hasonló pontydömping alakult ki késő délutánra.
Élveztem a horgászat minden pillanatát. Hamar elröppentek az órák sötétedésig. Elérkezett az esti etetés ideje. Ez volt az utolsó éjszakánk, így picit visszavettem az etetés mennyiségéből.
Estére egy heves zivatarzóna ért el minket, ami teljesen ellehetetlenítette a horgászatot. Hajnalig úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna. Amint gyengülni látszott, és a villámlás is abbamaradt, igyekeztem frissíteni a csalikat. Hiába minden küzdelem, a botok hallgattak reggelig. majd ismét pár kisebb ponty után elérkezett a pakolás ideje. Szerencsére ezt már újra napsütésben tehettük.
A horgászat végére már nagyon kimerültem, embert próbáló pár nap volt. Összességében viszont nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, hiszen a kitűzött célomat sikerült magasan túlszárnyalnom.
A Zalaszentmihályi-tavat nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a kihívásokat és a vad, érintetlen pontyokat. Gyönyörű környezet és hihetetlen nyugalom jellemzi az egész tavat. Nem csak a megszállott horgászoknak, akár kisebb családoknak, pihenni vágyóknak is kitűnő választás lehet.
A víz igazi csodákat rejt, csak meg kell találni a hozzájuk vezető utat. Megfogadtam, hogy október derekán, mikor a víz már alaposan hűlni kezd, visszatérek az igazi óriások reményében.
Adorján Jenőnek nagyon köszönöm a vendégszeretetét és a sok önzetlen segítséget. Hamarosan újra találkozunk!
Írta: Szoják Benedek
Fotók: Fehér Boga Pál
