Úgy alakult, hogy újfent volt lehetőségem ellátogatni Európa egyik legismertebb nagypontyos tavára, az ikonikus Zajarki-tóra. Nem haboztam, az óriások nyomába eredtem!
Bevezető:
Korábban már többször horgásztam ezen a tavon, mely nagy pontyairól ismert. A világ minden pontjáról érkeznek ide a kalandvágyó és elszánt pontyhorgászok, hogy megfogják életük halát. Sajnos volt egy halpusztulás itt, melynek során a törzsállomány jelentős része távozott. Rendkívül sajnálatos, lesújtó hír volt ez minden horgásznak, aki kedveli ezt a vizet, viszont jó hír, hogy nem a teljes nagyponty-állomány veszett oda, lehet még szép nagy halakat fogni!
Felszerelés, végszerelék:
Az itt jól bevált oldalklipszes, dobós végszereléket alkalmaztam, a kapocsba pedig egy teli fluorocarbon előkét akasztottam. Egyszerű és hatékony! Még megemlítem az ólom szerepét: a távoli és stabil dobásokhoz kell a 125 grammos súly. Felszerelés tekintetében elsősorban egy jó minőségű, 3,9 méteres 3,5 librás botot javaslok, illetve ide egy távdobó 10000-es vagy 14000-es orsó kell!
Etetés, csalik:
A gyakori és minél pontosabb etetés döntő tényező itt. Ehhez sokszor a halak adják az ütemet, de az biztos, hogy ha nem etetünk, itt nem fogunk! Az etetőrakéta csobbanására mozdulnak a pontyok, a folyamatos etetéssel tudjuk őket lehúzni horgunk köré és kapásra bírni őket.
Nekem leginkább a fűszeres-halas bojlik váltak be etetésre kiegészítve kevés kukoricával. A közepes méretű, Midi X spombbal könnyedén bejuttatható az etetés. A sikeres csali változó: van, amikor a lebegő bojlik működnek, de van, amikor a 24-es 30-as bojlik. Érdemes kísérletezni, hiszen egy napon belül is változhat az, hogy mi működik. Sokat megélt, rutinos halak lakják a tavat, ezt nem árt észben tartani, nem könnyű víz ez sem.
Összegzés:
Összességében elégedetten tértem haza. Újfent szép halakat sikerült fogni, és értékes tapasztalatokkal gazdagodtam, nem utolsósorban a dobós horgászatot is gyakoroltam. Van még hova fejlődni, de jó az irány. Köszönöm szépen Dankó Péter barátomnak a meghívást és a segítséget, remélem, még visszatérhetek!
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Dankó Péter, Rokolya Péter, Haldorádó Archívum
