Gyerekkorom óta horgászom. Az embernek ilyenkor még van ideje barkácsolni, fabrikálni. Természetes, hogy a saját kezűleg készített szerelék mellé, a TSz földjeiről elemelt, saját kezűleg főzött és erjesztett kukorica dukál. Persze változnak az idők, ma már örülök annak, ha a munka mellett van lehetőségem egy kis horgászatra, ezért mindent készen szerzek be - édesanyám nagy örömére, akinek nem kell szagolnia tejes erjesztésű kukoricámat. A legutóbbi horgászat teljesen spontán és hirtelen jött. András barátom kért meg, hogy teszteljünk le egy új termékcsaládot, mert horgászboltos lévén szeret olyan portékát ajánlani a vevőinek, ami már nála is bizonyított. Persze kaptam az alkalmon és örömmel cseréltem fel az iroda steril, jellegtelen atmoszféráját az ígéretes, friss tóparti levegőre.
A teszthorgászathoz olyan tavat kerestünk, ami nyugis, kultúrált, közel van, és nem utolsósorban békés hal állománya is kiváló. A választás a Gyermelyi horgásztóra (a Mepito KKT. vizére) esett. A 16 hektáros víz festői környezetben fekvő víz 45 éve háborítatlan. A rendszeres telepítésnek köszönhetően a kiváló keszeg- és kárászállomány mellett szép számban találhatók benne kapitális pontyok, amurok is. Az előre megálmodott forgatókönyv szerint míg én az aprónépet abajgatom, addig Andris barátom a termetesebb példányokat célozza meg.
„APRÓNÉPES” MÓDSZER Első körben feederezni szerettem volna, de a tópartra érve biztató jeleket láttam partközelben is, ezért az egyik rezgőspicces botot matchre cseréltem. A kosárba etetőanyag került, melybe előzőleg Carp Expert mixet is kevertem.
A horogra lebegtetett natúr kukoricát fűztem. Az úszós szerelék bevetése előtt alapozó etetésként 2 kilónyi gombócot, 1 liter csontit és fél zacskó kendermagot lőttem a vízbe. Kezdetben csontival csaliztam. Fél óra elteltével kezdtek folyamatossá válni a dévérkapások, majd rövidesen a kárászok is megjelentek. A vödörnyi keszeg és kárász mellé egy-egy retúr ponty is becsúszott. Tapasztalataim szerint, ahol van kicsi, ott előbb-utóbb a testesebb példányok is megjelennek. Hogy még vonzóbbá tegyem az etetést számukra, kukoricával folyamatosan lőttem az úszó környékét. Az első biztató túrások megjelenése után a csalinak használt csontit felváltotta a kukorica. Az eredmény nem maradt el, a zsákmányt sikerült megfejelnem két méretes ponttyal.
„NAGYHALAS” MÓDSZER András két egyforma botot és orsót használt, melyeken a végszerelék és csali különbözött. Az egyiket fix ólmosra szerelte, erre bojli került, míg a másikat hagyományos, csúszó távdobó etetőkosaras szerelékkel látta el, erre csalinak Technopufival lebegtetett fűzött kukoricát tett.
Míg kukoricából natúrt, addig bojliból az évszaknak megfelelően gyümölcsös (mangós) ízesítésűt választott. A fix ólmos szerelékre 10-14 szem, PVA zsinórra fűzött bojlit kötött, melyből párat félbevágott. Az etetőkosárba az „aprónépes” módszernél említett etetőanyagot tömte.
Ahogy vártuk, a fűzött kukoricára gyakrabban jelentkeztek a halak, zömében 1-3 kilós pontyok, illetve kárászok. A felkínált bojlit 5 óra alatt 4 hal vette fel - egy hármas, két ötös, illetve egy 9 kiló körüli, ami a szákolásnál lemaradt.
A nap tanulsága az, hogy megfelelően megválasztott, kiváló minőségű etetőanyaggal és csalival nem csak eredményesek lehetünk, de szelektálhatunk is a halak között.
(X)
EnergoTeam
