A horgászat mint hivatás…

A horgászat mint hivatás…

Hogy mit jelent a hivatás szó? Elhivatottságot, rátermettséget egy feladat elvégzése iránt… Egy munkakör, pálya, foglalkozás iránt érzett lelki hajlam, belső vonzódás… De lehet életcél is, amely egy egyén életének vezérfonala, tevékenységének legfőbb értelme. És hogy mit is jelent a horgászat? A táplálékszerzés azon ősi formája, amely napjainkra már sokkal inkább kikapcsolódás a természetben és nem utolsósorban elismert sportág. Hogy e két fogalom hogyan is kapcsolódik egymáshoz, azt jóval könnyebb érezni, mint elmagyarázni, de azért én mégis megpróbálkozom ezzel a feladattal…

A mai rohanó világban nagyon nehéz megtalálni számunkra azt a helyet, ahol megnyugvásra, boldogságra lelünk. Én büszkén vállalom, hogy nekem sikerült, mégpedig a horgászat által. Mennyivel jobb a természetben keresni ezt az utat, mint a számítógép meg a televízió előtt ülni naphosszat?! Megszabadulni a város zajától, kiszakadni a szürke mindennapok fogságából és átadni magunkat egy sokkal nagyobb értéknek, hódolni egy elemi ösztönből fakadó vágynak… Ilyenkor valamennyi horgász szíve együtt dobban és érzi, hívja a természet! A szabadság érzése az igazi horgásznak csak a vízparton teljesedhet ki igazán.

A horgászat iránti érdeklődésem gyerekkorban kezdődött, jó pár évvel ezelőtt, talán úgy 13 éves koromban. Édesapám példakép volt, és mindig is az lesz a számomra, tőle származik a kalandkeresés, a gyűjtési szenvedély, az ismeretlen iránti vágyódás, a horgászat iránti vonzalom.

A horgászat a mi családunkban három generációt kovácsolt még jobban össze

Fekete István szavaival élve: „A horgászat ősi örökség, amit az egyik ember örököl, a másik nem…”. Talán erre vezethető vissza, hogy némelyek számára a horgászat nem más, mint unalmas, monoton, passzív időtöltés (kíméletlen társadalmi sztererotípia!), miközben a másik fél fanatikusan kötődik hozzá.
Hogy a horgászat unalmas, sok erőfeszítést nem igénylő tevékenység lenne? Ez véleményem szerint egyáltalán nem így van. A horgászat hivatásnak tekinthető, amely szakértelmet, pontosságot, megbízhatóságot feltételez függetlenül attól, hogy az illető foglalkozásszerűen vagy hobbiból űzi e mesterséget.
Az igazi horgász testi-lelki erejét a természettel való bensőséges viszonyból meríti. Hogy ez miben gyökerezik? Legelőbb is a természet tüneményeinek méltatásában. Természetrajz ez a javából, amely meghatározza a horgász sikerét: ismernie kell a tájat, az időjárási körülmények halakra gyakorolt hatását, a jeleket, elemeznie kell a légnyomás-változás és a vízjárás nyújtotta lehetőségeket, és még számos apró elemet figyelemmel kell kísérnie. S midőn ezekkel alaposan megismerkedik, megszűnik előtte a természet némasága, és egy rejtélyes, új világ tárulkozik fel előtte. A horgászat tehát egyrészt nemcsak fizikai mozgás, hanem nagyobbrészt felfokozott érzelmi állapot, mentális és koncentrációs tevékenység.
Nem utolsósorban azt is meg szeretném cáfolni, hogy a horgászat minden esetben a hallal szembeni kíméletlen bánásmódot is jelent… Mára a „fogd meg és engedd vissza” hozzáállás horgászok millióit köti össze, középpontjában a természet és a halállomány tiszteletével, nehezen, lassan pótlódó értékek tudatos megóvásával.

Megköszönve az élményt útjára bocsájtjuk a halat, hogy más emberek számára is örömöt szerezhessen

Az élet védelme a fontos, nem a természet kizsákmányolása – ez valóban példamutató magatartásról tesz bizonyságot. A víz a hal számára élőhely, az ember számára pedig életfeltétel. A horgászat alapja tehát már nemcsak a régi, táplálékszerzési késztetés, hanem a természet iránt érzett szeretet, tisztelet és megbecsülés.
Büszke vagyok arra, hogy horgásznak vallhatom magam. Bár még rengeteget fejlődhetek, tanulhatok, erre készen is állok és izgatottan várom az új kihívásokat.

A „spirituális élménybeszámoló” után, ideje a tettek mezejére lépnem és bemutatnom felszerelésemet, technikámat, illetve eddigi „horgász pályafutásom” élményeit és eredményeit.
A horgászstílusomat egyedinek mondanám, hiszen számomra az bizonyult sikeresnek, ha több stílus ötvözetét használom leginkább a békés halak kifogására összpontosítva. Kétrészes, 3,60 méteres bojlis botok szolgálnak a felszerelés alapjául a Trabucco meg Shimano termékcsaládokból. A botokon Okuma Power Liner PL 865-ös 8 csapágyas orsók fekszenek, amelyeket 30-as monofil főzsinór és dobóelőtétként 10 méter 20 mm-es teflonos bevonatú fonott zsinór ölel át. A végszerelék csúcspontja nem más, mint a 80 grammos bordás ólom, amelyet etetőkosárként is használok, egy gumiütköző után pedig következik a gyorskapocs. Horogelőkeként 18 mm-es fonott zsinór szolgál, amelyre egy 4-es horgot csomó nélküli kötéssel rögzítek. A bottartón Black Spider Elite kapásjelző ékeskedik, amely valahányszor, ha felcsendül, felpezsdül a vérem.

Szemet gyönyörködtető látvány, amikor a zsinór már a tóban nyugszik
Csendélet – éles bevetésre készen állva…
Nincs is annál jobb, mint mikor pereg a nyeletőfék

A horgászsiker másik megalapozója a csalik választékos és széleskörű használata – jómagam is már rengeteget kipróbáltam.
A kiszemelt területet a cél érdekében először mindig beetetem, ráadásul saját kezűleg erjesztett kukorica, illetve búza keverékével, amelyhez némi kutyakaját és préselt lucernát adagolok. Miután „beizzítottam” a terepet, következhet az éles bevetés. A bordás ólomra legtöbbször fokhagymás és amuros, lucernás etetőanyagot használok.
Csalinak az etetőanyagból kiindulva fokhagymás kukoricát, illetve fokhagymás pop-upot és pelletet, májas kukoricát és pelletet, lucernás kukoricát, kutyakaját, halibut pelleteket szoktam használni, amelyek mindegyikét ananászos pop-uppal szoktam meglebegtetni vagy kikönnyíteni. Az eddigi tapasztalatok alapján e csalik többször is bizonyították, hogy mekkora sikereket lehet a Háziréti-tározón elérni velük, ahol már évek óta tag vagyok és ahova minden szabadidőmben visszajárok.

A fogási naplóban szereplő „X”-ek önmagukért beszélnek! Mi tagadás, sokszor ellátogattam már Házirétre
Hihetetlenül élvezem ezt a tevékenységet

Ezenkívül a Préri-, Joker- és Keve-tavakon is megfordultam már, illetve néhány erdélyi kalandos tavacskán meg a Maroson is próbára tehettem tudásomat.
Az eszközök tehát adottak, most már csak a minél több, sokrétűbb tapasztalat megszerzése a cél. Ifjú horgászként úgy érzem, elegendő hallal büszkélkedhetem, bár ez elődeink teljesítményéhez képest nyílván eltörpül, de számomra hatalmas értéket és élményt jelentett mindegyik megfogása. Fogtam már keszeget, kárászt, pontyot, amurt, compót, pisztrángot, balint, süllőt és harcsát is. A dobogó 3. helyezettje a saját kategóriájukban szereplő legnagyobb méretettel az 5,5 kg-os amur, a 2. helyezett a 17 kg-os harcsa, illetve az élen a 19,4 kg-os ponty.

Aznap a legnagyobb meglepetés a halibut pelletre érkező harcsa volt
A tó és a szerencse ajándéka is, hiszen pontyozó felszereléssel sikerült partra hozni
A pontyfogás örömeit e kép jól szemlélteti
Azon az éjszakán egymás után érkeztek a díszpéldányok
Minden hal megfogása hatalmas örömet okoz, lehet az kicsi, nagy vagy még nagyobb, tő-, nyurga-, vagy tükörponty, törpe- vagy szürke-, kő- vagy fogas-, vörösszárnyú, karika vagy dévér vagy bármilyen más tüneményes szerzet!

Végezetül már csak annyit szeretnék mondani, hogy a horgászat fantasztikus élmény – aki nem hiszi, járjon utána…

Kocsis Adorján

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: