„Menj Biztosra!” - 2. rész

„Menj Biztosra!” - 2. rész

November elején csak megérkezett az igazi ősz. Erős lehűléssel és esővel köszöntött be a zord idő. Imádok horgászni, így az időjárás sem tarthat vissza attól, hogy a vízparton töltsem el a szabadidőmet, viszont az eredménytelen, vacogós napok el tudják venni a kedvem mindentől. Ilyenkor már végképp biztosra szeretnék menni. Májusban jártam a Bázis Horgásztavon, ahol még engem is meglepett a kimagasló pontyállomány. Kora ősszel már egyszer visszatértem ide, ám a rossz helyválasztás miatt megúsztam a napot hal nélkül. Azt viszont láttam, hogy akik meg tudják dobni a tó közepét, azok gyönyörű halaknak örülhettek. Biztosra vettem, hogy ha megfelelő helyen, megfelelő technikával kínálom fel a csalimat, akkor egy-két szép ponttyal megajándékoz a víz.

A helyszín máris adott volt, és az sem volt kérdéses, hogy melyik részt fogom meghorgászni. Az sem okozott nagy fejtörést, hogy milyen botokat, orsókat készítsek be a bottáskámba, hiszen a meghorgászandó távolság olyan 90-100 méter közt lehet. Mindent a távdobásnak kell ilyenkor alárendelni, hiszen attól függ minden: oda tudjuk-e juttatni a végszerelékünket, ahol a halak tartózkodnak, azaz fogunk-e halat.

Ahogy egyre beljebb húzódnak a halak, úgy kell egyre nagyobbat dobnunk!

Etetéssel semmiképpen sem szerettem volna háborgatni a már amúgy is ott tébláboló halakat, ezért nyilvánvalóan egy kosárnyi kajával kell őket a horog közelébe csalogatnom. Hogy ezt method vagy bordás kosárral oldjam-e meg - na, ez a nagy kérdés!

Messziről sokáig tart a hal „kicsörlőzése”

Mindkettő mellett tudnék érvelni, de ha amolyan „etetés nélküli keresgélésről” van szó, valahogy egyből a tömködős módszer jut az eszembe. Gyanítom, nem vagyok ezzel egyedül, hiszen a legtöbb feederbotos pontyhorgász már előszeretettel űzi ezt a technikát is.

A method technika kulcsa az alapos csalizás

De hogy melyik fajta Top Method keverék kerüljön a kosárba, na, ez egy komoly kérdés. Ezért hadd mutassam be azt a három kaját, amik hideg vízben, kis mennyiségben is táplálkozásra serkentik a halakat!

Három lehetőség

Top Method Feeder - Maximum Green

A method etetőanyagok közül ez a legösszetettebb ízű és aromájú keverék. Élénkzöld színű, fűszeres aromájú és kiváló felhőző képességű etetőanyag. Bekeverése során óvatosan kell eljárni, nehogy túlvizezzük. Több víz hozzáadásával nem a tapadóképességét növeljük, hanem szimplán elrontjuk a kajánkat. Ha jól végeztük a keverést és a rostálást, akkor olyan állagot kapunk, ami kicsit rugalmas lesz. Ennek is köszönhető, hogy vízbe érés után ez bont a leggyorsabban és a leglátványosabban. Tökéletes kiegészítője lehet a Top Method Flavor - Green Pepper, ami aroma és étvágyfokozó koncentrátum egyben.

Amikor meglátjuk a hal körvonalait… ej, de szép látvány!

Top Method Feeder - Premium Halibut

Koromfekete színe teszi igazán alkalmasnak a téli horgászatra. Első szaglásra szimpla halibut pellet őrlemény ugrik be, és a szemcsék durvasága is ezt juttatja eszünkbe. Oldódása talán ennek a leglassabb, ám a szemcséi nehezek, így minden egy kupacban marad még akkor is, ha kissé áramlik a víz. Keverésénél furcsa, hogy a nedvesítés első szakaszában szinte semmi vizet nem hajlandó beszívni.

A kosárba gyúráskor is érezni, hogy mekkora különbségek vannak az etetőanyagok között

A legjobb tehát, ha először egy kevés vízzel kezdjük, majd összetömörítve kicsit állni hagyjuk. Fél óra elég neki, utána már könnyű vele dolgozni. Kifejezetten szeretem a melaszos Choco-Orange aromával keverni, így egy különleges aromájú mixet kapunk, ráadásul a melasz kissé tapaszt, ami megkönnyíti a kaja kosárban maradását a nagy dobások ellenére is.

Gyere csak ide!

Top Method Feeder - Total Fish

Púder finomságú etetőanyag, ami a legjobb minőségű halliszteket tartalmazza. Keverése kényelmes, a finom szemcseméret miatt könnyű jól tapadóvá, ugyanakkor gyorsan oldódóvá készíteni. A kosár tartalma vízbe éréskor hamar munkába lendül, kissé ködözve terül szét a fenéken. Sokat dob a hatásfokán, ha a Black Squid liquid aromával keverjük be, ami halas jellegű aminosav koncentrátum.

Egymás mellé téve őket jól lehet látni, melyik az, amelyik vízközt is dolgozik, és melyik igazán „földhözragadt”

Finom szemcsemérete miatt nagyon jól tapad, így távolra is jól dobható gombócot tudunk belőle gyúrni.

Horgászat közben néha észre sem veszem, milyen csodálatos és változékony a körülöttem lévő világ… csak érzem, hogy jó ott lenni, ahol vagyok

Maga a methodos végszerelék igazából semmiben sem különbözik az egyszerű bordás kosaras technikától, mindössze maga a kosár más. Legalábbis első ránézésre, de mivel az ördög a részletekben bújik meg, érdemes jobban belemélyedni a dologba.

Csali eldugva - feladat teljesítve!

Kezdjük felül, a Flat kosár fölötti ütközőnél! Mennyit is engedjünk a halnak? A választ magam sem tudtam, ezért kezdtem a megszokott 15 centinél. Csakhogy nem vettem számításba halak gyenge étvágyát és a hideg vizet. Egész egyszerűen a halak nem voltak hajlandóak olyan lendülettel táplálkozni, hogy arrébb húzzák - és ezzel meg is akasszák magukat - az 50 grammos Flat kosarat. A spicc ebből annyit mutatott, hogy néhány centit ide-oda mocorgott, ám a kapás csak ritkán ment át erélyes húzásba.

Ott volt a hal, de csak nagy sokára ette meg a csalit

Viszont amikor valami végre vette a bátorságot és meglódult, amire én bevágtam, akkor szép üresen kitekertem a végszerelékem… de horog nélkül! A hal ugyan megemelte a nehéz kosarat, de az ettől függetlenül ott fityegett az előkém közvetlen közelében, és mikor bevágtam - és nyilván a hal is rángatott meg az 50 gramm is -, valaminek engednie kellett. A 15 centis monofil 18-as zsinór pedig a minimális nyúlási lehetőség miatt szépen elszakadt. Bosszantó jelenség ez, de lehet orvosolni.

Hiába lágy a bot, sok volt a szakításom az elején

Több szakítás után - mikor már a 20-as zsinór is megadta magát - jöttem csak rá a megoldásra. Egy bő fél méterrel megnöveltem a szabadon csúszást, és ezzel elég távolra került a nehezék a bevágás pillanatában, így már nem szakadt el az előke. Apró fortély ez, amire csak horgászat közben lehet rájönni!

Odaát süt a nap, itt meg esik az eső. Érdekes!
Miután változtattam, minden kapást fárasztás követett
A merítésnél már nem hibáztam
Halam is az őszhöz öltözött

A horogelőke vastagságára és hosszára már fény derült, de arra még nem, hogy milyen horoggal horgásztam. Én ehhez a módszerhez is a Guru szakáll nélküli modelljeit használom. Egyrészt az első részben említett kíméletesség miatt, másrészt pedig mert a széles öblükre szépen rá lehet húznia soft pelletet anélkül, hogy az szétrepedne.

Ilyen dagi tükrösök vették fel a kosárba rejtett csalit
Tökéletes akadás: a kis szakáll nélküli horog úgy fog, mint egy „húskampó”, emellett minimális sebet ejt… nem vág, nem tép

A csali, amivel a methodozásnál nem hibázhatunk, az a soft pellet. Lehet az édes Choco-Orange, fűszeres Green Pepper, vagy büdös Black Squid, a lényeg, hogy fogjunk vele halat. Én a hideg vízben már mindig teszek pár szem csontit a pellet mellé, hogy kicsit kitúrja azt a kajából, és hogy mozgolódásával felkeltse a ponty figyelmét.

A borongós idő sem vette el a kedvemet
A hideg víz ellenére jól megdolgoztattak a pontyok
Egyszerűen tökéletes!

Ha magasabban, a fenéktől távolabb szeretnénk csalinkat felkínálni, akkor ajánlott a hungarocell golyó vagy a puha pontypellet használata. Ezek biztos, hogy kiemelik a horgunkat a kajakupacból, sőt az egész előkét is, így a csali 10-15 centire fog a kosarunk fölött libegni. Ez csak ritkán eredményes, ám akkor nagyon!

Ritkán volt bent mindkét bot, mert…
… 10 percenként újat dobtam

Érdekes módon a legfontosabbról valahogy sosem esik szó. Mégpedig arról, hogy mennyit is kell várni ilyenkor a kapásra. Sokan úgy gondolják, hogy egy jó pontyra akár fél órát is kell várakozni. Intenzív vizeken ez a „törvényt” már rég megcáfolták. A keresgélős method peca egyik legfontosabb szabálya, hogy 10 percenként újat kell dobni. A kajánk, ha jól van megkeverve, 5-6 perc alatt kellően feloldódik, és szabaddá válik a horog. Ha tíz percig nem találta meg semmi a kosarunkat, akkor célszerű új helyre bedobni azt, bízván abban, hogy „lakik” ott valaki.

Lassan állandósult az eső

Bár a bizonytalanság izgalma és az új vizek „betörésének” élvezete hiányzik ezekből a pecákból, mindig van min csiszolni, és mindig van mit tanulni. Olyan apró dolgokra és trükkökre lehet ilyenkor rájönni, amelyek későbbi hasznosításával akár életünk halát is megfoghatjuk. Mindezek mellett pedig óriási élményekkel lehet gazdagodni az ilyen „biztos” horgászatok során!

A kitartó horgászt megjutalmazza a víz…
… és csak azt kéri vissza, ami az övé!

Ha pedig már azt hitted, hogy nem érhet aznap meglepetés, akkor szól közbe a természet. Én például ezen a horgásznapon úgy eláztam, mint egy kivert kutya. A hirtelen jött vihar olyan elsöprő erejű volt, hogy az ernyőt szélirányba állítva próbáltam összecsukni, és letámasztottam a combomra. Annyira erősen nyomta a szél rám a „vitorlámat”, hogy a leszúró karó átdöfte mindkét rajtam lévő nadrágot és a combomon is szép kis vágást produkált.

Szakadó esőben, viharos szélben, átázva… de horgászva!!!

A széllökés után pedig jött az özönvíz, és persze a pánikszerű pakolás közben a botomat is elcsavarta a ponty. Szóval a fogás biztos volt, ám aki elmegy horgászni, azt bármikor érheti meglepetés, és valahol ettől is szép ez a „szakma”!

Írta: ifj. Sipos Gábor

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: