Ahogy az lenni szokott, mindenki szeretne új horgászterületeket megismerni, kipróbálni a már horgásztavakon bizonyított felszerelést, sőt ha erre még egy olyan alkalom is adódik, hogy a barátja (Whiterabbit) legénybúcsúját is egybe lehet kötni egy ilyen pecával, akkor az dupla örömnek számít.
A hétvégére sikerült összehozni egy ilyet, sőt már egész héten arra készültünk, hogy milyen új praktikákat kell majd kieszelnünk a tiszafüredi holtágakra. Készülődtünk, aztán eljött csütörtök délután, mikor is nekivágtunk a túrának. Az ember ilyenkor inkább berakja még a használaton kívüli cuccokat is, hátha éppen arra lesz majd szükség. Beraktam én is mindent. A kocsiba éppen hogy befért a rakós bot, valamint a használatához szükséges megannyi kiegészítő.
Mire a partra értünk, Fehérnyúl már javában pergetett, ezért bizakodva vártuk a másnap reggeli korán kelést és horgászatot.
A szállásra visszatérve még egy kicsit előre ittunk a medve bőrére, majd - ki előbb, ki később - nyugovóra tértünk. Reggel csörgött a telefonom, de egyből kipattant a szemem, hisz ha horgászatról van szó, akkor számomra nem létezik álmosság!
A többiek is kezdenek feltápászkodni, én meg máris keresem a ruházatot, de nem találom. Vajon hol lehet??? Tegnap nem ittam annyit, hogy ne tudnám, hogy hová pakoltam le. De nincs meg. Ekkor érzem már, hogy itt van egy kis baj. Mire elhangzik a horgásztárs kérdése: „Hol van a botzsákom?” Ekkor én is odanézek, és tudatosul bennem, hogy nincs meg az én botzsákom sem. Ekkor még az utolsó álommorzsák is kiesnek a szemeinkből, és kezdjük összeállítani a képet: Az ajtó is nyitva, sőt még övtáska is hiányzik… Hívjuk a rendőrséget!
A rendőrség kiér. Elmondjuk nekik a történetet. Teljesen normálisak és segítőkészek. Én máris kapcsolok, hogy az összes iratom a táskában volt, sőt a bankkártyák is. Nyomban hívom a feleségemet, aki egyből segít letiltatni a kártyákat. Még ott beszélgetünk a barátokkal, mikor is jön az első SMS: próbálkoznak a bankkártyával, de sikertelenül. A forró nyomot egyből továbbadjuk a rendőröknek, akik értesítik is a próbálkozás helyszínéhez legközelebbi kollégáikat, de semmi. 5 próbálkozás, 5 SMS, de semmi. Azért a remény hal meg utoljára.
Addig is tervet készítünk, mi legyen. Máris dolgozik az agyunk. „Írjunk cikket a Haldorádón, mivel ott szoktak segíteni a horgásztársadalom tagjai.” Elkezdjük összeírni, hogy mi tűnt el:
- Trabbucco World Class Gold Medalist 13 m-es rakós bot. 3 topszettel és botcsövekkel
- DAM Black Panter 3,90 m-es feeder bot
- Balzer 2,70 m-es winkle picker
- Shimano Catana 4,20 m-es matcbot
- Trabucco bottáska (méregzöld, szürke lappal)
- SPRO merítő nyéltag
- Napsárga napernyő
- Botgörgő
A másik, sötétkék, 3 részes és 200 cm hosszú bottáskában:
- Maver Diamond Match 4,20 m
- Maver Runner Feeder 3,60 m, médium 3 db spicc + 1 db sérült spicc
- Byron Brown Winkle Picker 3,00 m + 3 db spicc
- Shimano Catana pergető bot 3,00 m
- Spro Titanex Feeder medium heavy 3,90 m + 3 db spicc
- Spro távdobó bot 3,90 m 3,5 lbs
A fent felsorolt botok mindegyike 1-2 éves, alig használt, újszerű állapotban és az eredeti bottartóban volt
Eltűnt még továbbá:
- Silstar teleszkópos bot 3,00 m sötétzöld, barna, bőrborítású nyéllel
- Silstar teleszkópos bot 3,00 m + okuma orsó
- Sötétzöld merítő nyél 3,00 m
- Spiccbot 3,00 m
A barátoknál még volt egy-két bot úgy elfekvőben, más bottáskában, ezért a rendőrségi jegyzőkönyvek elkészítése után (amire az egész délelőtt ráment), elindultunk a horgászathoz helyet keresni. Egy félsziget-szerűségen kötöttünk ki, az egyik csatorna vezetett át egy nagy, kiszélesedő, régi holtmederhez. Sajnos még fényképeket sem tudtunk készíteni, mivel a gépet is ellopták (Fuji Finepix 5000 digitális fényképező).
A táskákban kotorászva előkerültek a társak botjai, és már is szereltünk harcsázásra, valamint finom szerelékkel békés halra. És egyszer csak elindult a hal!!! Talán egy kis öröm is jut a mai napra, mormoltam magamban, és igen! A halak nagy része ugyan törpeharcsa volt, ám egy idő után a lebegtetett csalira beindultak a tenyeres-talpas dévérek is. Sikerült is a délután folyamán egy sütésre valót összeszedni, így talán egy kicsit megnyugodva tértünk a szálláshelyre. Még másnap reggel is kimentek a barátok, akkor is hasonló zsákmányban lehetett részük, ám egy 30-as körüli potyka is beugrott. A horgászat jól sikerült, a hétvége még jobban.
Felmerült bennem az a kép, mikor a tolvaj (vagy bárminek is nevezzem) szembetalálkozik a rakós botommal, mivel ez nem egy elterjedt horgászfelszerelés. Sőt, abban is reménykedem, hogy a rakóst felfedezi majd egy, a Haldorádót olvasó kolléga, és értesít. (Tehát itt kérem mindenki segítségét!)
A történtek miatt sajnos egy ideig a horgászat háttérbe szorul az életemben, mivel az ellopott botjaim értéke talán jobban közelít a 200, mint a 100 ezer forinthoz, és a mai világban nem engedhetem meg magamnak, hogy a következő nap egy másik hasonló minőségű botarzenált állítsak össze magamnak.
Köles Krisztián (Kölni)
