A horgászok közül keveseknek adatik meg egy-egy kapitális hal megfogása, közülük is igen kevesen engedik útjukra, és még annál is kevesebben tudják elengedésük előtt megfelelően lefényképezni ezeket a csodálatos teremtményeket… Emiatt sokszor a szakirodalomban, folyóiratokban is rossz képekkel illusztrálnak egy-egy cikket, a rekordlistáról nem is beszélve…
Bíztató, hogy növekszik az igazi sporthorgászok tábora, egyre többen döntenek az örök vizuális emlék, mintsem egy elrontott halászlé mellett…
Akik úgy tekintik fényképezőgépüket, mint mások a haltartó szákot, azoknak szeretném felhívni figyelmét néhány apróságra, amire igazán érdemes ügyelni egy-egy fénykép elkészítésénél. A leírtak - kis gyakorlás után - másodpercek alatt elvégezhetők, esetleg szakirodalomban való elmélyülésre alapozott továbbfejlődéssel még fokozhatók is! Az oldalon korábban már jelent meg írás (Fényképezés a vízparton), ami tágabb értelemben foglalkozik a vízparti fotózás lehetőségeivel. Az ott leírtak egy része - a zsákmányt tartó horgász fotózása közbeni különös jelentőségük miatt - itt újra, hangsúlyos szerepet kap majd. A cikk instrukciói szerint a horgászról és zsákmányáról készített jó fotók az oldal Fogási Naplójában való szerepléshez is hozzásegíthetnek.
A témához illusztrációként az oldal fogási napló rovatából, ill. sajátjaimból választottam fotókat. Kérném a rajta szereplők megértését, hiszen maguk publikálták képeiket! A remek hal mellett leírom a kép hibáit, amit legközelebb lehet korrigálni! :-)
Automatikus fókusz (AF)
A fotók nagy részét eleve életlenül készítik, ezek rendszerint bosszankodás közben kerülnek selejtezésre. Kevesen tudják, hogy a fényképezőt exponálás előtt a témára kell élesíteni (fókuszálni). Minden fényképezőt ugyanúgy kell fókuszálni: a témára (a mi esetünkben a hal és a horgász) állítsuk a „kis célkeresztet” amit egyébként AF keretnek hívnak, nyomjuk be félig az exponáló gombot (ekkor élesre állít és - készüléktől, beállítástól függően - általában csippan egyet), majd a gomb felengedése nélkül nyomjuk meg teljesen. Csak így készíthetünk éles képet!
Ha a téma nem pont a kép közepén van (ahol az AF keret található), akkor is nyugodtan fókuszáljunk a témára, és a gomb félig nyomva tartása mellett, állítsuk be újra leendő képünk szerkezetét, majd ezután „lőjünk”. Vigyázzunk azonban, hogy élességállítás után már a téma nem közelíthet, vagy távolodhat felénk. Csak kismértékű oldalra mozdulás engedélyezett! :-)
Ügyeljünk a fényviszonyokra!
A legmegfelelőbb a kora reggeli és a késő délutáni napállás. Ekkor kevesebb, mint 30 fokos szögben süt a nap, ilyenkor úgynevezett súroló fényt kapunk, ez emeli a színeket és a kontrasztot, valamint ekkor kék, és felhős igazán az ég. A dél környékén készített képek 90%-án hófehér (túlexponált) az égbolt! (Ennek kiküszöbölésére is van trükk, ez majd lejjebb olvasható.)
A nap mindig a fotós háta mögül süssön. Ellenfényben lehetetlen fényképezni, az ég maximálisan túlexponált (kiégett) lesz, a hal és horgász pedig leárnyékolja saját magát, felismerhetetlenül sötét lesz a téma (bebukik). Az ellenfény a fényképezőgép érzékelőjének sem tesz túl jót… Ha mégis rákényszerülünk az ellenfényben való fotózásra, használjuk a vakut! Igen, vakuzzunk nappal (derítsünk)! Erre többször lehet szükség, mint az elsőre gondolnánk: már akkor is ellenfényt kapunk, ha nappal, szobában fényképezünk, és besüt a nap, vagy a horgász és hala árnyékban van, mi pedig a napon állunk…
Kerüljük az éjszakai fényképezést!
Koromsötétben vakuzni kell. A vaku megcsillan a hal pikkelyein, ill. kimerevedik a horgász szeme, a háttér koromsötét, a környezetből nem látunk semmit. Vagy eleve nem használunk vakut, de ilyenkor menthetetlenül bebukik a fotó. Harcsa, süllő, menyhal horgászata, fényképezése ez alól kivétel, hiszen legtöbbször éjjel akadnak horogra. Persze a hal nem követ semmilyen napirendet, a nap állására, napszakra nincs tekintettel! Rakjuk el a halat megfelelő pontyzsákban vagy hosszú verseny haltartóban, és reggel eresszük útjára! Természetesen ez a kényesebb halaknál nehézkes, és nem megoldható. A kivételekkel együtt kell élnünk…
Kompozíciós alapelvek
Ilyen például a harmadolási szabály. A leendő fényképet, ill. azt, amit elkészítésének pillanatakor látunk, ajánlott vízszintesen két egyenes vonallal három egyenlő részre osztani. Így képünket 3 db. kis téglalapra tudjuk felépíteni. A horgászok általában vízparton fényképeznek. Ezáltal ami a képen háttérként szerepelhet, az összesen három dolog: a part, a víz, és az égbolt. Az egésznek a lényege: ajánlott a képet úgy komponálni, hogy az említett három tényező, (part, víz, égbolt) arányosan 1\\3 - 1\\3 arányban szerepeljen háttérként. Gyakorlatban tehát: part az alsó egyharmadban, a víz a középső egyharmadban, az ég a felső egyharmadban. Vagy ha csak két tényezőnk van, akkor a föld az alsó egyharmadban, az ég a felső kétharmadban, vagy a föld kerül az alsó kétharmadba, és az ég csak az egyharmadba, ez már ízlésünk kérdése.
Egyes gépek rendelkeznek ki-be kapcsolható AF hálóval, ami harmadolja nekünk a képet, és ez segít vízszintet is tartanunk!
Mindez szigorúnak hangzik, de a harmadolás már évszázadok óta festők, szobrászok, építészek által is alkalmazott alapelv. Az egész pikantériája, hogy laikus szemlélők is tudat alatt azokat a festményeket, fotókat tekintik érdekesebbnek, amik harmadolva vannak!
Itt kell szót ejteni arról a tényről is, hogy rengeteg képen vagy a horgász feje (nyaktól), vagy a hal uszonya lóg ki a képből. Mindezt tetézi, miközben pl. a hal farka a jobb oldalon kilóg, a bal oldalon rengeteg a feleslegesen fényképezett (téma szempontjából üres) tér. Ez egyértelmű figyelmetlenség.
Szót kell ejteni a zavaró tényezőkről. Pl. a képbe belógó bámészkodó, vagy háttal álló személy, akiknek ráadásul általában csak egy-egy testrésze látszik a képen.(kar, láb vagy akár egy belógó sapka, orr, cipő stb.) Zavaró tényező lehet több tárgy is, pl. egy szemetes. A horgászkellékek a mi esetünkben részei lehetnek művünknek!
Ügyeljünk a vízszintre és függőlegességre!
Ez a harmadolás kistestvére! A horizont mindig legyen egyenes, (víz-part, part-víz, víz-ég mértani találkozásának síkja), és ne ossza két egyenlő részre a képet, vagyis: Tartsuk be a harmadolási szabályt!
Alapkövetelmény, és be nem tartása hiba, ha a horizont nem vízszintes (dől a kép)! Természetesen ez természeti adottságtól is függ. Egy fa lehet ferde, és egy vízpart (pláne öböl-bejáratoknál) lehet tőlünk távolodó, ezáltal a képen ferdének tűnő is! De egy villanyoszlop, ház oldala, kerítés, egyéb építmény mindig legyen függőleges. Erre szinte soha, senki nem ügyel.
Technikai trükkök
Egy polárszűrő nagy segítségünkre lehet. A polarizációs szűrő egy előtétlencse, ami a tükröződő (és egyben polarizált) fényt kiszűri. Megszűnik a zavaró, túlzott csillogás a hal pikkelyein, a víztükrön, üvegfelületeken. Továbbá kontrasztosabbá, élénkebbé teszi a színeket. Egy polárszűrő néhány ezer forintért már beszerezhető, ha sokat fényképezünk, érdemes e kiegészítő megszerzésébe befektetnünk. Hátránya, hogy nem minden fényképezővel kompatibilis. Ha kompatibilis, meg kell határoznunk, hogy milyen méretűt lehet a géphez használni. Legjobb, ha magunkkal visszük gépünket a szakboltba.
Alulexponálás: a fényképezőgépek többsége - leszámítva a tükörreflexes gépeket - túlbiztosítják magukat fényméréskor, ha ráadásul sötétebb ruhára fókuszáltunk (élesség állításakor egyúttal fixálja a gép a mért fényt, és ehhez állítja a záridőt) szikrázó napsütésben, egészen biztos, hogy képünk túlexponált lesz. Ezáltal kifakulnak a színek és nem lesz elég kontrasztos a fotó. A világosabb részek ilyenkor egészen biztosan kiégnek. Használati utasításban megtekinthető a mért fényérték csökkentésének (alulexponálás), növelésének, (felülexponálás) folyamata (van átlagoló fénymérés is, de ezt nem javaslom).
Személyes tapasztalatom, hogy a polárszűrő és az alulexponálás együttesével lehet kicsalni a szemet gyönyörködtető színeket! Napsütésben minden fényképemet egy értékkel alulexponálom, és így érem el a kívánt hatást. Legtöbbször e módszer menti meg képünket a feljebb említett déli napsütésben!
A hallal való bánásmód
Kerüljük a durva bánásmód nyomait! Vérző seb, kopoltyú alatt megfogott, kantáron, szájbilincsen, vágóhorgon lógatott hal… és még sorolhatnám a mindenki számára ismert képeket…
Mára már leginkább elterjedt és leglátványosabb, ha vízszintesen tartva a has alatt és a nyakrész alatt tartjuk halunkat. Így érhető el az esztétikus fotó! Sokak által alkalmazott apró trükk, hogy a halat nem szorítják közvetlenül a testünkhöz, hanem amennyire erőnlétük és a hal súlya engedi, kicsit eltartják maguktól, így nagyobbnak tűnik. Érdemes ilyenkor arra is figyelni, hogy ha a hal formája (főleg hengeres testű halaknál fordul elő!) miatt az ujjak is látszanak a képen, zavaróan torz lesz az összhatás (nagynak tűnő hal és a többi testrészhez képest hatalmas, vastag ujjak). Arra nagyon ügyeljünk, hogy mennyire döntjük meg a hal testét. Nincs pechesebb fénykép, mint mikor egy gyönyörű amurnak vagy csak a világos hasát, vagy csak a sötét hátát látni. Igyekezzünk tehát maximálisan profilból fényképezni! Mindezt a lehető leggyorsabban, hogy minél előbb vízbe kerüljön alkalmi zsákmányunk. :-)
A fényképezés mindig kétszemélyes!
Segítse egymást a horgász és a fényképet készítő személy. A fotós lássa és korrigálja, a testtartás és a hal testének szögét, és figyeljen a kompozícióra! A zsákmányejtő nem látja kívülről a procedúrát, ő csak a fotózandó téma egyik alanya: mint ilyen, kövesse az utasításokat!
Itt kéne szót ejteni a csak halat ábrázoló fényképekről. Személy szerint nem kedvelem az ilyen fotókat, de magányos pergetőknek és egyke horgászoknak természetesen nincs más választásuk, marad a hal mellé tett etalon tárgy vagy a hal saját kezükben való fényképezése. Persze csak akkor, ha vittünk magunkkal fényképezőgépet! Mert ha nem, mindössze az úri becsületszavunk marad, hogy mekkora is volt az a bizonyos hal… :-)
Ha valaki tovább érdeklődik a fotózás iránt, érdemes némi szakirodalmat, akár Interneten talált cikket elolvasnia. Horgász és hal fotózása valahol a természet- és portréfotó határán foglal helyet. Mindkét területnek megvannak a maga sajátosságai, szabályai. Érdemes külön-külön is foglalkozni e témákkal, és ötvözni a kettőt! Továbbá figyelmetekbe ajánlom, az oldalon található Lencsevégen és Lencsevégen 2 című cikkeket, az ott található fényképeket! Érdemes áttanulmányozni őket!
Széll Tamás (Szeli)
A fotókat az oldalról és sajátjaimból válogattam
